2013. november 3., vasárnap

A protestantizmus dicsérete

Úgy jártam az előző poszttal, mint Gyurcsány Ferenc Balatonőszöddel: visszatekintve hiányérzetem támadt, mert "nem bontottam ki az igazság minden szeletét". Rájöttem, hogy bár alapvetően kritikai gondolkodás útján elért katolikus hittételeket vallok, a világlátásom tele van protestáns elemekkel. Úgy döntöttem, hogy megteszem azt, amit Gyurcsány Ferenc elmulasztott Balatonőszöd kapcsán: a teljességre törekedve tovább bontogatom az igazság szeleteit.

Amikor Luther 1517-ben megírta a 95 pontját (mellesleg, forrásaim szerint nem tette ki őket a templomajtóra, hanem levélben küldte el őket a pápának), független gondolkodóvá vált, és láncreakciót indított el. Calvin már tőle is függetlenül gondolkodott, és így tovább. Ez a trend egyenes úton vezetett a XVII. század világháborújaként emlegetett 30 éves háborúhoz, amelynek (forrástól függően) 3-11 millió halálos áldozata volt. Farkasok jártak az elnéptelenedett német falvakban, a háború végére Európa romokban hevert, és az ateisták többek között erre hivatkozva nevezik sötétnek a kereszténységet. Óriási erkölcsi felelősség ez, de nem csak Luther és Calvin osztozik rajta. Két Habsburg-házi császár, II. és III. Ferdinánd makacsságára is szükség volt a vérontásokhoz. Ahogy a nyakas vallásalapítók reformálhattak volna a Római Katolikus Egyházon belül, úgy az egységre törekvő császárok is beláthatták volna, hogy helyesebb békésen beletörődni a kialakult helyzetbe, vagyis a protestáns elvek futótűzszerű terjedésébe, és az érintett országok elszakadásába. (Ilyen ügyekre nincs egységes mérce, az amerikai polgárháborúban az egységet erőltetők nyertek, ott is volt sok halálos áldozat, ám nem szokás elítélni az egységért vért ontó északiakat.)

A protestantizmus a filozófiai értelemben vett igazától, illetve álláspontom szerint annak hiányától teljesen független eredményekkel járt: az egyházi tekintély megkérdőjelezése vezetett a bibliafordításokhoz, a könyvnyomtatáshoz, a polgári fejlődéshez, a kapitalizmushoz, a jóléthez, a demokrácia ma ismert formájához. Ezért dicséretet és elismerést érdemel.

Egyes protestáns szekták (főként más, népesebb protestáns irányzatok üldözése elől) Amerikába menekültek, ahol jólétet teremtve nemzetközi nagyhatalommá váltak, és a II. világháborúban megmentették Hitlertől Európát. Gondoljunk bele, hogy az Egyesült Államok nélkül kontinensünk egyik felén Sztálin, a másik felén tartósan Hitler lett volna az úr. Az Egyesült Államok nélkül Magyarország ma is a kommunizmus jármában nyögne. Az iparkodó, gyarapodó, sőt fegyverkező protestáns keresztényeknek köszönhetjük, hogy nem így alakult.

Miközben közösségi érdekeinket védve keményen bírálom az individualizmus szélsőséges változatát, nem kételkedem benne, hogy a globalizálódó világ átfogó értékrendje az egyén fontosságán, önállóságán, függetlenségén és autonómiáján, azaz értelmesen használt szabadságán alapul majd. Ez ízig-vérig protestáns gondolat.

Az emberi jogok és a demokrácia alapja az észak-nyugati kereszténység, azaz a protestantizmus. A jólét alapja szintén. Ugyanakkor a jóléthez vezető fogyasztói modell környezeti kárait a déli kereszténységre jellemző életöröm ellensúlyozhatja (nem azért élünk, hogy boldogan iparkodjunk, hanem azért iparkodunk, hogy boldogan éljünk - a maximális önérvényesítés létszámfenntartás nélkül valójában nem maximális önérvényesítés). Eljött a szintézis, a mai valósággal szinkronban lévő kereszt(y)én(y) egység ideje.

22 megjegyzés:

  1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  3. Na, ez egy igazán az ökomenizmus szellemében írt cikk. Gratulálok hozzá!
    Természetesen ez nem von le semmit senki vallásos hitéből/odaadásából/hitbéli igazságaiból vagy éppen tévedéseiből (mert azok vannak mindenkinél), viszont felismerhetjük, hogy mindenkitől lehet valamit tanulni. És mindenki a saját háza táján söprögessen elsősorban...ha már mindenáron söprögetni (vagy rendet tenni) akar...

    Egy dolgot azért megjegyeznék:

    "Miközben közösségi érdekeinket védve keményen bírálom az individualizmus szélsőséges változatát, nem kételkedem benne, hogy a globalizálódó világ átfogó értékrendje az egyén fontosságán, önállóságán, függetlenségén és autonómiáján, azaz értelmesen használt szabadságán alapul majd."
    Nem az individualizmus (vagy annak "szélsőséges" változata) az elsődleges oka a háborúknak, vitáknak, megosztottságoknak vagyis az "egység" megtörésének, hanem az arra adott sokszor erőszakos válaszreakció. Ami pont ellentéte annak, amit Krisztus tanított. Az egyház így nem az egység megőrzéséért harcolt a háborúkban, hanem testi harcot folytatott az ideológiai ellenfelei ellen, amiben vétkeztek. És még csak nem is ez lett volna a legnagyobb baj (mert hát ki nem vétkezik), hanem az, hogy ezt átkeresztelték az "igazság" és "egység" harcának, ami távolról sem volt az.
    Ezen semmit nem változtat, hogy a protestantizmus éppen úgy "egy kutya", vagyis ők ugyanezt tették a saját ellenségeikkel később (Pl Husz János elégetése). Vagyis a vallás és az egyház inkább szolgálja az emberek butaságát, mint felvilágosítását, és ezt eddig még mindegyik szervezett egyház megismételte a történelemben.
    Jézus tanítása helyett nem a felvilágosítást, hanem a sötétséget terjesztik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "És mindenki a saját háza táján söprögessen elsősorban..."
      - Szerintem ez megvalósul. Jézus idejében leviperafajzatozták, Luther idejében kölcsönösen lesátánozták egymást a vitázók, aztán jött a felkoncolás. Tálib körökben ma is így szokás, kereszt(y)én(y) körökben viszont békés a vita, csak nem tettetünk egyetértést ott, ahol nincs. Ilyen a logika - de legalább senki nem hal bele. A kereszt(y)én(y) vallásháborúk több száz éve véget értek, szerintem azért pusztíthattak, mert mindkét fél egyformán fafejű és könyörtelen volt, két rossz közül következetesen a nagyobbikat választotta, sokat ártva ezzel Jézus ügyének. Ez rég mögöttünk van. Az individualizmus szélsőséges változata mai jelenség, ilyenként kritizálom, és nem régi századok problémáira hivatkozva.

      Örülök, ha az ökumené szellemében is sikerült valamit mondanom. Célszerű látni, hogy a mai Katolikus Egyház messze nem az, amellyel Luther vitába szállt. Sokkal inkább egy Luther és Kálvin értékeit integráló modern szervezet, amely széles tűréshatárok között fáradozik sokak üdvösségén. Közös felelősségünk, hogy két rossz közül (nem teljes egyetértés kontra széthúzó viszálykodás) ezúttal a kisebbiket válasszuk.

      Tudom, hogy könnyebb mondani, mint csinálni. Segítene a protestáns fenntartások őszinte feltárása, ennek jegyében tártam én fel a saját (kritikai gondolkodói) fenntartásaimat. Luthert cseppet sem érdekelte, hogy megsértődik-e az aktuális pápa, Kálvint sem a pápa, sem Luther érzései nem érdekelték, ezért protestáns részről megfontolatlannak tartom a "ne bántsuk egymás kegyes meggyőződéseit" kifogást. Ha az alapítók így gondolták volna, akkor a protestantizmus megmarad egyházi keretek között, ma is egység lenne.

      Törlés
    2. karalábé: írod, hogy "a protestantizmus éppen úgy "egy kutya", vagyis ők ugyanezt tették a saját ellenségeikkel később (Pl Husz János elégetése)."

      Nem értem ezt miért írod, amikor Husz Jánost nem protestánsok égették meg, akkor még nem is volt "protestáns" nevű mozgalom.
      "1415. június 5-8 között a [konstanzi] zsinat által kiküldött bizottság kihallgatta [Husz Jánost]. Július 6-án hirdették ki az ítéletet, és még aznap a városon kívül felállított máglyán megégették."

      Törlés
  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  5. A "Katolikus Egyház (...) széles tűréshatárok között fáradozik sokak üdvösségén." - de a nem hívő, szerethető, stb. humanistáknak nem tanítja, hogy hit nélkül üdvözülnek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A Katolikus Egyház még a nem hívő, szerethető humanisták számára is megfogalmazza az üdvösség lehetőségét (ha csak ezért lettél hívő, még átgondolhatod :) )
      http://people.opposingviews.com/catholics-believe-nonbelievers-can-heaven-8399.html

      Törlés
  6. Köszönöm a cikket, elolvastam, de nem igazán mond lényegit. Valóban megfogalmazza az üdvösség lehetőségét a nem hívök számára is, de csak annyiban, hogy pl. Ferenc Pápa kimondja bátorítólag: az ateisták is meg vannak váltva, tehát nyitott a lehetőség hitre térésre és onnan az üdvösségre. Az üdvösség mindenki számára lehetőség, de csak a hit, a keskeny út által, és a cikk ezt nem cáfolja. Valóban abban hiszel, hogy e nélkül is van örök élet? Furcsállanám, de elfogadom, ha így gondolod vagy hiszed. Luther "sola fides" (és valóban így helyes latinul :)) tétele, ami Pálra rímel (érthető módon) azt súgja, hogy senki nem sunnyoghatja el a hitet, ha örök életet akar, és hál' Istennek a Katolikus Egyház sem súg mást, még ha szeretettel viszonyul is a nem hívőkhöz. Több kiváló humanista embert ismerek, és sajnálnám, ha nem az örök életet kapnák csak azért, mert nem hisznek, de ez rajtuk áll. A hit a választó vonal, szerintem ezzel egyet értesz, már csak azért is, mert a hivatalos katolikus álláspont sem sugall mást. Olyannyira nem, hogy anglikán angol ismerőseim arról számolnak be, hogy a hívök folyamatosan hagyják el Angliában a liberális anglikán egyházat és térnek át a Katolikus Egyházba.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A linkelt cikk valóban nem egyértelmű, itt egy világosabb, idézem: "In the end, what is necessary for anyone to enter heaven, including a professed atheist, is for the person to repent of their sins and accept God's merciful love (cf. CCC 1033). An atheist, especially one with a faint belief that there might be a God, could still do this and be saved.

      We can hope and pray that even the most convinced atheist today may be able to repent and believe in God before they die. Since only God knows the state of their soul when they died, we should make no judgment about their eternal salvation. We should always pray for them."
      Forrás: http://www.catholicweekly.com.au/article.php?classID=3&subclassID=59&articleID=10817&class=Features&subclass=Question%20Time

      Törlés
  7. Idézek magamtól a „Predesztináció és csak hit általi üdvözülés?” cikked alatt írt kommentjeimből:
    1. „Isten kegyelme ajándék, amelyet az ember a Jézus Krisztusba vetett hit által kap meg. A kegyelem kizárólag az ebbéli hit által jut el az emberhez. ”
    2.„(…) hinniük kell, bűnlátást, bűnvallást és bűnbánatot kell gyakorolniuk, és a legfontosabb: el kell fogadniuk Isten kegyelmi ajándékát, Jézus véráldozat által adott megváltását.”

    És idézem, amit ideidéztél:
    "In the end, what is necessary for anyone to enter heaven, including a professed atheist, is for the person to repent of their sins and accept God's merciful love"

    Nem muszáj kifejtened a különbséget, ha nem találod bennük. Örülök, hogy sikerült találnod egy cikket, ami az előzőnél is világosabb (bár az sem hagyott kételyt bennem).


    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fenti szakasz a nyitott katolikus álláspontot illusztrálja, az enyém még nyitottabb: a gazdag ifjú esete számomra azt jelzi, hogy Istennél valóban semmi sem lehetetlen. Ha már itt tartunk, szerinted Luther mit tartott az esetről, és mit tartasz te? A gazdag ifjú vajon meglátta és megvallotta a bűnét, bűnbánatot gyakorolt (szerinte semmiféle bűne nem volt, a vagyonszétosztást kivéve tökéletesnek tartotta magát), és elfogadta Isten kegyelmi ajándékát, Jézus véráldozat általi megváltását (a történetből úgy tűnik, ezt nem látta szükségesnek)? Szerinted mi lett a sorsa?

      Törlés
  8. "A fenti szakasz a nyitott katolikus álláspontot illusztrálja, az enyém még nyitottabb"
    - Nem tudom, Karen Armstrong a látókörödben van-e. "Isten története" c. könyv és a tevékenysége érdekes lehet a számodra. Ki tudja, lehet, ez az út előre. "Whatever floats our boats"

    VálaszTörlés
  9. "a gazdag ifjú esete számomra azt jelzi, hogy Istennél valóban semmi sem lehetetlen"
    - Nem tudni, mi lett a sorsa. "Istennel minden lehetséges" jelentheti azt, amit te mondasz, de mivel Jézus az alap, azt is, hogy később még választhatja Istent a mammon helyett rajta keresztül. Gondolom, Luther sem a széles út lehetőségeként értelmezné. Majd megkérdezzük tőle :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem a gazdag ifjúval nem az volt Jézus problémája, hogy a "mammont" választotta - nem választotta, hiszen mindenből erkölcsösen adózott, jótékonykodott.

      Jézusnak az volt vele a gondja, hogy tökéletesnek tartotta magát a Tóra és a Talmud betartásától, és ennek alapján szolgáltatásként követelte az üdvözülést. Úgy vélte, hogy ő leszerződött Istennel, teljesítette a maga részét, Isten is köteles teljesíteni a magáét. Jézus felhívja rá a figyelmét, hogy ez a szerződéskövető felfogás káros, hogy pontosan ez a baj a kor judaizmusával. Aki tökéletesnek tartja magát, nem tudja, mit beszél. A példabeszéd értelme: "Tökéletesnek mondod magad, öcsi? Szerinted kötelező ellenszolgáltatásként fogsz üdvözülni? Tudd meg, hogy nem így lesz, nem vagy tökéletes, és csak magadat Istennek alávetve üdvözülhetsz." Az apostolok is megdöbbennek, itt áll előttük egy szuperkóser rendes ember, és Jézus mégis csicskáztatja, lekapja a tíz körméről. Hát ha ő nem üdvözülhet, akkor ki? Erre feleli Jézus, hogy Istennél minden lehetséges. Vagyis a nép okulására kifejti, hogy főszabályként lelki alázatra van szükség, de ez nem jelenti azt, hogy a gazdag ifjú ki lesz rúgva. Isten és Jézus is szigorú a szabályadásban, DE kegyelmes az egyénnel. Ez tökéletes pedagógia: ha azt mondja, hogy széles az út, az átlagember azt jegyzi meg, hogy azt csinál, amit akar, és minden rendben lesz. Ha azt mondja, hogy olyan keskeny az út, hogy azt el sem tudjátok képzelni, akkor reménytelen az egész, csak a mazochisták próbálkoznak. Jézus ezért tanítja, hogy keskeny az út, igyekezned kell, és sosem leszel tökéletes, de ha tiszta a szíved, igazán és őszintén próbáltad megélni a tanítást, akkor kegyelmet találsz, nem fogsz csalódni. Ez a tanítás tette jobbá a világot, gondolj bele, milyen volt Jézus korában, és mennyivel szelídebb ma.

      Törlés
  10. Ez egybevág Luther hit-tételével, és köszönöm, hogy ilyen világosan kifejtetted. De akkor miről vitázunk voltaképpen?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "akkor miről vitázunk voltaképpen?"

      Ez jó kérdés. Ha a Katolikus Egyház így gondolja, én így gondolom, te így gondolod, szerinted Luther is így gondolja, következésképp a lutheránusok is így gondolják, akkor hol a konfliktus?

      Ha a kereszténységet Luther alapította, a pápának azonnal vissza kell térnie Luther irányítása alá.

      Törlés
    2. A kereszténységet - dicsőség az Úrnak - Jézus Krisztus alapította, ezért mindenkinek - beleértve a pápát is - azonnal vissza kell térnie Jézus irányítása alá.

      Törlés
    3. Kedves Dániel! Messzemenően egyetértek ezzel, csakhogy honnét tudjuk, ki áll (és ki nem) Jézus irányítása alatt? Nézetem szerint a pápák mindenkor közelebb maradtak Jézus eredeti tanaihoz, mint a kritikusaik. A protestánsok fordítva gondolják. Hogyan dönthetjük el, ki van közelebb Jézus tanításához, ez itt a kérdés. Az előző posztban és a következő posztban is felvetek szempontokat erre nézve.

      Törlés
  11. Kedves László!
    Nagyon tetszett az írás! Bár minden katolikus (legalább) ilyen lenne! :D

    VálaszTörlés
  12. Református üdvösség:
    "1. Üdvösség: Az üdvözülés kizárólag a Jézus Krisztusba vetett hit által van. Az üdvösséghez feltétlenül szükséges: beismerni a bűnösséget (Isten törvényét nem lehet tökéletesen megtartani, ld. eredendő bűn), és kérni Isten bűnbocsánatát, valamint hinni, hogy csak Ő tud megváltani. El kell fogadni Krisztus keresztáldozatát.
    2. A jócselekedetek, nem szükségesek és nem is elégségesek a megváltáshoz, de az egészséges hívő élethez nélkülözhetetlenek."Wikipedia
    Hasznos lenne jobban tájékozódni egy, a hívő ember számára lényeges kérdésről való eszmefuttatás előtt.

    VálaszTörlés