Filohittan 9. rész - Mi következik az "ateista" alternatívából?

Annyi gond, zűr és kalamajka, hogy az előző részekben írt, hittel összefüggő dilemmák eltörpülnek mellette. Először is: nem ismerek ateistát, pedig alaposan körülnéztem. Egyetlen általam ismert átlagember, illetve gondolkodó sem felelt meg az ateizmus követelményeinek, nem vette komolyan, mi következik (következne) Isten feltételezett nemlétéből.

Aki szerint az életnek csak a földi, kézzelfogható síkja valóságos, az nyilvánvalóan nem emlegeti Istent káromkodás keretében (hogy tegye erre-arra, @ssza meg, stb.), ez már implicit istenhit. Az ateista nem hihet továbbá a horoszkópban, a lottózásban, a 13-as számban, a fekete macskában, a kéményseprőben és a malacban, a Feng-shuiban, rejtélyes energiákban, a kézrátételben, a homeopátia magyarázatában, a karizmatikus vezetőkben, a topmodellekben, a filmsztárokban, a médiavalóságban, a trendi tévésorozatokban, még a szabadságban, egyenlőségben és a testvériségben sem. Eddig követhető?

Aki szerint nincs az életnek magasabb síkja, az nem hihet az emberi jogokban, azok ugyanis csak a keresztény istenképből vezethetők le, más istenképből nem, alulról felfelé pedig pláne nem. Abszolút nem következnek az evolúcióból, kifejezetten ellentmondanak az evolúciós modellnek, amely szerint mindig annak volt igaza, aki életben maradt, és az tévedett, aki kihalt, jogorvoslat nincs. Aki emberi jogi harcos, az hisz egy föld feletti síkban, csak nem tudja világosan kifejezni, mi az.

A keresztény világ Jézusnak köszönhetően jutott a mai fejlettségi szintre, ezért ha feladja a szellemi hátterét, akkor bomlásnak indul, és mérgező bomlástermékei tömeges pusztuláshoz vezetnek: a nácizmus egy ember feletti ember erőszakos uralmában hitt, ebből lett a nacionalista népirtás, a kommunizmus pedig a mindenoldalú emberben bízott, ebből lett valahogy a személyi kultusz, az egypárti vallás, és a másként gondolkodók tömeges kiirtása.

Aki szerint nincs Isten, annak nincs válasza a végső kérdésekre és a pótkérdésre (honnan jöttünk, miért élünk, hová megyünk, a velünk történő jó és rossz hogyan függ össze a tetteinkkel). Néhányan azt állítják, hogy hatalmas lelki erővel elviselik ezt az állapotot, de mit érnek vele, ha egy tízmilliós országból van ezer ilyen ember, aki ráadásul töretlenül hisz az emberi jogokban, a fentiek szerint bizonyítva ezzel a transzcendens vágyait? Itt említem meg a kevesek által ismert tényt, hogy az Emberi jogok egyetemes nyilatkozatát egyetlen ember fogalmazta, nesze neked univerzum, nesze neked szabadság, egyenlőség, testvériség! Ez lehet az oka, hogy a nem keresztény országok továbbra sem hisznek az emberi jogokban, hiába írnak alá politikai, taktikai vagy kereskedelmi megfontolásból különféle dokumentumokat, egy pillanatig sem gondolják komolyan azok betartását. Az emberi jogok nem egyetemesek, hanem a keresztény kultúrkörre korlátozódnak, következésképp a világ emberi jogi helyzetét egyedül a kereszténység felvétele javíthatja.

Ha az ateizmus életképes civilizációs megoldás lenne, akkor virágzó ateista országokat kellene látnunk magunk körül, ezzel szemben ma már csak Kuba és Észak-Korea maradt hivatalosan vallástalan, leszámítva a vezérkultuszt - persze miért kellene leszámítanunk a vezérkultuszt, akkor most vallástalanok vagy nem? Mint az előző részben említettem, jobb ateistának lenni a keresztény világban, mint egy "ateista" országban kereszténynek, vagy akár ateistának! Egy következetes embernek el kellene ezen gondolkodnia.

Logikailag ezzel semmit nem mondtunk Isten létéről vagy nem létéről, csak megállapítottuk, hogy a keresztény istenképre épülő kultúrkörben jólét, demokrácia, emberi jogi szemlélet és tolerancia honol, messze meghaladva minden alternatíva gyakorlati eredményeit. Azt is megállapítottuk, hogy az Isten nem létébe vetett hit ("ateizmus") által süllyednek a legmélyebbre a kultúrák, Isten tagadása vezérkultuszba és tömeggyilkosságba torkollik. Hol van a logikai összefüggés a hit hiánya és a tömeggyilkolás között?

Kant erkölcsi istenérvében: aki hisz a túlvilágban, és a jó cselekedetek jutalmában, az racionálisan erkölcsös. Aki nem hisz ezekben, az irracionálisan erkölcsös, azaz tudja, hogy nincs értelme, és mégis. Ez nem lehetetlen, csak nem tömeges. A túlvilági hit megszűntével a statisztikai átlag nem lesz erkölcsös, és ez problémává válik. Egy erőszakos kisebbség pedig racionálisan erkölcstelen lesz, ezt tapasztaljuk az "ateista" országokban. A túlvilágban nem hívő társadalom ráadásul összetarthatatlan, ezért van szükség a vezérkultuszra, amely átveszi a vallás funkcióját. A "vallástalan" társadalom tudathasadásos pokollá válik. Minden ókori birodalom efféle elven működött, ám akkor nem tudták, hogy van ennél jobb, ma meg tudjuk, és örülhetünk, hogy a kereszténységnek köszönhetően továbbfejlődtünk erről a szintről. Záró paradoxonunk, hogy a kereszténység elérésééig fejlődött a világ, a kereszténységet meghaladni igyekezve pedig visszafejlődik, lezüllik a barbárság, az ókor szintjére. A civilizáció mindig csak egyetlen nemzedéknyire van a barbárságtól - írta Ronald H. Bainton 20. századi egyháztörténész.

Elvi bizonyosság, hogy a kereszténység nem haladható meg? Nem, csak gyakorlati valószínűség. Folyamatosan történnek kísérletek a meghaladásra, ezt látjuk a nyugati keresztény országokban, ahol a kormányzati szintről kiszorulóban van az istenhit, a párkapcsolatokból pedig a keresztény heteroszexuális monogámia. Viszont az Egyesült Államokban 80% feletti a belső meggyőződésből keresztények aránya, Nagy-Britanniában 65% vallja magát kereszténynek, töretlen a keresztény dominancia. A világ egyik legliberálisabb állama, Belgium 37%-a hisz Istenben, de 49% vallja magát kereszténynek, miközben papíron 57% keresztény. Ilyen számok mellett korai lenne kijelenteni, hogy ezek az országok meghaladták a kereszténységet. Sokkal inkább arról van szó, hogy a belső meggyőződésre, a hit őszinteségére helyezik a hangsúlyt, miközben továbbra is keresztény szemlélettel nézik a világot. Engedélyezik a melegházasságot, mert nem látják veszélyesnek a kultúrájuk fennmaradására nézve, és várják az eredményt. Az eredmény nem is marad el, jelenleg a választók 15%-a szavaz a szélsőjobbra, vagyis azokra, akik már nem hisznek, de erőszakkal tennének rendet, visszatérve a gyilkos diktatúrák barbárságához. Ebben a háttérben komplex konfliktusok élednek. A keresztények egyszerre ellenzik az elvilágiasodást és a szélsőjobbot, az elvilágiasodók egyszerre ellenzik a kereszténységet és a szélsőjobbot, a szélsőjobb pedig egyszerre ellenzi a liberalizmust és a kereszténységet. Mindhárom csoport folyamatosan választani kényszerül a kisebbnek és a nagyobbnak tartott rossz közül - szép kis katyvasz! Nos, ez idáig nem tűnik meghaladásnak, de legyünk nyitottak, figyeljük hosszabb távon a folyamatot.

 Jézus tanítása véget vetett az ókornak, új civilizációt hozott az Őt követő régiókba, a tanítás háttérbe szorítása pedig logikusan visszahozhatja azt az állapotot, amelyben e régiók Jézus előtt voltak. Annyi már most elmondható, hogy aki nem szeretné a szélsőjobb előretörését, az ne dolgozzon a keresztény értékrend irányadó helyzete ellen.