Filohittan 1. rész - Szabad-e hívés közben gondolkodni?

Rendhagyó sorozatom az ész és a hit csatlakozási felületét vizsgálja világi megközelítésben, műszaki nyelven: ráció-hit interfész specifikációt készítek.

Mire jó ez? A tisztázható dolgok tisztázása alapértelmezetten hasznos és jó. Amennyiben kiderül, hogy a józan ész nem ér össze a hittel, akkor hasznos ez az ismeret, mert a továbbiakban nem iparkodom összehozni őket. Ha kiderül, hogy a józan ész és a hit egy zsebkendőnyi, mákszemnyi vagy hajszál-keresztmetszetnyi felületen csatlakozik, akkor hasznos lesz tisztába jönnöm az interfész korlátaival. Ha meg az derül ki, hogy a józan ész teljes felületen összeér a hittel, akkor okafogyottá válik a vita, hogy a világot az ész vagy a hit irányából célszerű-e megközelíteni. A teljes felületű interfész azt jelentené, hogy egyre megy, hiszen mindkét megközelítés ugyanoda vezet.

A sorozatban azt fogom körüljárni, hogy gyengíti vagy erősíti-e a józan ész a keresztény hitet és a kereszténység helyzetét a világban.

1. rész - Szabad-e hívés közben gondolkodni?

Kohn és Grün vitatkozik, hogy szabad-e a Tóra olvasása közben cigarettázni. Kohn szerint nem, Grün szerint viszont szabad. Úgy döntenek, hogy megkérdezik a rabbit. Kohn lelkesen jön vissza.
- Igazam volt, a rabbi szerint nem szabad Tórát olvasva cigarettázni, mert a Tóra olvasása nemes dolog, a cigarettázás alantas, ezért a kettő nem illik össze.
- Nem jól tetted fel a kérdést - feleli Grün, és ő is megkeresi a rabbit. Lelkesen jön vissza.
- Igazam volt, a rabbi szerint szabad Tóra-olvasás közben cigarettázni.
- Micsoda?!
- Megkérdeztem tőle, szabad-e cigarettázás közben Tórát olvasni. A rabbi azt felelte, hogy Tórát olvasni mindenkor nemes, dicséretes dolog, így cigarettázás közben is.

A hit és a gondolkodás ügyét is hasonlónak látom.

Gondolkodó szempontból: gondolkodás közben hinni nem okos dolog, hinni tárgyidegen, alacsonyabb rendű tevékenység. Hit közben gondolkodni viszont nagyon helyes, a gondolkodás mindenkor dicséretes - majd elmúlik tőle a hit.

Hívő szempontból: hit közben gondolkodni tárgyidegen, eretnekveszélyes tevékenység, nem kívánatos. Gondolkodás közben hinni viszont mindenkor helyes - majd megjön tőle a valódi hit.

A két megközelítést összerakva: kölcsönös a meggyőződés, hogy a hit és a gondolkodás végső soron kizárja egymást, ezzel együtt mindkét oldal úgy véli, hogy a számára kívánatosabb tevékenység megnemesíti, jó irányba viszi a kevésbé kívánatos tevékenységet. Amennyiben elfogadjuk, hogy nem két párhuzamos világegyetemben élünk, hanem egyetlen közös valóságban, akkor érdemes ezt a két nézetet egymás mellé tenni, megpróbálni egyszerre hinni és gondolkodni - majd kiderül, mi jön ki belőle.

Mit veszíthetünk? A tudatlanságunkat és/vagy a hitetlenségünket.