2013. november 6., szerda

Intelligens tervezés helyett intelligens kereszténységet

hirdetnék, de ez nem új mozgalom, nincs mit meghirdetni rajta. Tudtommal soha senki nem mondta, hogy egy keresztény ne legyen intelligens. Valami miatt mégis elterjedt téveszme, hogy a hit annak való, akinek nincs elég esze a vallástalan humanizmushoz, és a keresztények eddig nem igazán igyekeztek rácáfolni erre a sztereotípiára.

A bibliai teremtéstörténet a tudás megszerzéséhez köti a paradicsomból való kiűzetést, de nem sugallja, hogy aki szándékosan buta marad, az még a földi életben visszatérhet az idilli állapotba. Jézus a hegyi beszédben boldognak nevezi a lelki szegényeket, de ez nem IQ-hiányt, hanem Istenre való nyitottságot jelent. Szintén boldognak nevezi az egyszerűeket, ám ez nem együgyűt, hanem a nyakatekert okoskodástól tartózkodót jelent.

Jézus korára a judaizmus jogászkodássá vált: a Tóra (Törvény) fokozatosan háttérbe szorult, a mindennapi életet egyre inkább a Talmud néven ismert szóbeli tóramagyarázatok irányították. A Talmudot nem szabadott írásba foglalni, nehogy átvegye a Tóra szerepét, de így is átvette. A talmudisták (írástudók) sok év alatt mintegy tizenötezer oldalnyi szentírás-magyarázatot tanultak meg kívülről. Ez elképesztő szellemi teljesítmény, de legalább két komoly hátránnyal járt: nehéz egyszerre látni a fákat és az erdőt, valamint túl nagy a kísértés, hogy a fák ápolása ürügyén erdőgazdálkodásba kezdjünk. A talmudisták mindkét hibába beleestek. Beleszerettek a gondosan metszegetett fáikba, és úgy gondolták, hogy az erdő már nem Istené, nem Mózesé, hanem egyedül az övék.

Jó példa erre a Sábesz (szombat). Világelsőként a zsidók vezették be a heti pihenőnapot, hivatkozva a teremtés rendjére és a tízparancsolatra. (A hinduknál például a mai napig nincs egyezményes pihenőnap.)  Mózesnél a következő leírást olvashatjuk róla. “A hetedik nap azonban az Úrnak, a te Istenednek a pihenő napja, ezért semmiféle munkát nem szabad végezned, sem neked, sem fiadnak, sem lányodnak, sem szolgádnak, sem szolgálólányodnak, sem állatodnak, sem a kapuidon belül tartózkodó idegennek." (Kivonulás könyve 20, 10) Világos, hogy a Sábesz eredeti értelme, hogy az ember ne dolgozzon egyfolytában, minden hetedik napon pihenhessen zavartalanul, Isten jóságán elmélkedve. A talmudisták “továbbfejlesztették” a Sábesz szabályait, előírták, hányat lehet lépni, miféle műveleteket lehet az általános tilalom ellenére elvégezni, és így tovább. A tóramagyarázás önálló hatalmi ággá vált, és rosszul tűrte a konkurenciát, vagyis azt a felfogást, hogy minden szabálynak van egy eredeti értelme, amely önállóan is kiolvasható a Tórából, és hogy a talmudizmus öncélú csűrés-csavarás, az ókori értelmiség árulása.

Jézus ezt gondolta, ez az általa hirdetett lelki megújulás központi eleme: Isten minden szabályt világos szándékkal adott, Mózes könyveinek megfelelően. Ezeket a szabályokat kell Istenre figyelő lelkülettel betartani, és kész, semmi okoskodás, semmi csűrés-csavarás. Szeresd Istent teljes szíveddel, teljes elméddel, valamint szeresd embertársadat, mint önmagadat. Ne bonyolítsd, ami egyszerű, csak tartsd be. Példának okáért, ne találd ki, hogy Sábeszkor nem szabad orgonálni, de meg szabad bízni egy gójt, hogy orgonáljon neked, vagy hogy Sábeszkor nem szabad gyertyát gyújtani, de a gój személyzettel meg szabad gyújtatni. Sábeszkor nem szabad gyógyítani, mert... miért is? Jézus erre mondta, hogy “Elviselhetetlenül nehéz terheket hordanak össze és raknak az emberek vállára, de maguk ujjal sem hajlandók mozdítani rajta.” (Máté 23, 4); és hogy “Ha vakok volnátoknem lenne bűnötök, mivel azonban most azt mondjátok: látunk, megmarad a bűnötök.” (János 9, 41)

Jézus nem a semmiből ugrott elő hirtelen a maga elképzeléseivel. Hasonló nézeteket vallottak az esszénusok (hiperkóser, szexmentes életmód, csak a maroknyi “tiszta” üdvözül), valószínűleg az ő szóvivőjük volt Keresztelő János. Szintén talmudellenes állásponton voltak a szadduceusok (csak a Tóra, de betű szerint, és nincs feltámadás). Jézus után is volt talmudellenes irányzat, a Kr.u. IX. századi karaitizmus (vissza a Tórához). Talmudista nézetben ezek a mozgalmak mindig “vidéki”, “sötét”, “bunkó” képben jelentek meg, szemben a “modern”, “haladó”, “felvilágosult”, “városi” tórajogászkodással. Valójában azonban kétezer éve minden “egyszerű” és “lelki szegény” zsidó (férfi) tudott írni, olvasni, alapfokon Tórát értelmezni, és több esze volt, mint egy osztályteremnyi amerikai kreacionistának. Aki buta, az lehet érzelmi alapon jó keresztény, de nem lehet a kereszténység szószólója. Amint kinyitja a száját, rohanvást ateisták lesznek körülötte az emberek. Jézus garantáltan nem ezt akarta, a szerény egyszerűségre vonatkozó tanítását az adott kor célközönségének ismeretében tudjuk helyesen értelmezni (légy okosan lelkiismeretes, ne élj vissza a tudásoddal).

Sok évszázadon át az egyház volt a tudomány letéteményese, az oktatási rendszer működtetője. A felvilágosodás után ez megváltozott, és csakhamar megjelent a pozitivizmus (miszerint a tudomány a végső kérdésekre is hamarosan választ ad), a kereszténység ettől kezdve defenzívában, lépéshátrányban van. Mivel a pozitivizmus frontális támadást intézett az egyház és a hit ellen, a természetes, de átgondolatlan reakció az volt, hogy akkor mostantól ne szeressük a tudományt. Az átgondolt reakció: nézzünk csak a pozitivizmus körmére. Milyen alapon állítják a pozitivisták, hogy a tudománytól hamarosan megtudjuk, honnan jöttünk, miért élünk, hová megyünk? Valójában semmi okuk ilyet feltételezni. Ez például akkor következne be, ha a fizikusok az univerzum háttérzaját megfejtve dekódolnának egy levelet, a következő szöveggel: "Kedves Földlakók! Anyagból lettetek a véletlen folytán, az életeteknek nincs célja, sem értelme, a halál után elbomlatok, és annyi. U.i.: tudni szeretnétek, él-e még valaki a világegyetemben? Nézzetek körül magatok, nem segíthetek, mivel nem létezem. Üdv: Isten". Hacsak elő nem kerül egy ilyen levél, butaság a tudománytól választ várni olyasmire, ami nem tartozik az illetékességi körébe. A tudomány a látható és kézzel fogható földi dolgok alapján igyekszik érthetővé tenni a valóság minél nagyobb szeletét, de ami kívül esik ezen a szeleten, arról vagy nem mond semmit, vagy amit mond, az nem érthetőbb egy Istent feltételező modellnél. A pozitivizmus óriási blöff, azért működhetett idáig, mert a keresztények még a pozitivistáknál is butábbak voltak. Ajánlott olvasmány: http://bratan-bratan.blogspot.hu/2013/10/az-evolucio-kontra-isten-c-video.html#comment-form

A legateistábbak is tisztában vannak vele, hogy az ember szervezete, agya, társadalmi élete, civilizációja, erkölcse Isten létének feltételezésére épül, és Isten nélkül összeomlik. Ezt a kettősséget (tudományosan semmi istenszerűt nem látunk, nem tudományosan viszont még a felhőkben, a számokban, a virágokban is Istent véljük látni) nem tudjuk feloldani, mert elképzelhetjük ugyan, hogy nem vagyunk emberek, de attól még azok maradunk.

A keresztényeknek nincs mit tartaniuk az evolúciótól, valójában a csak az evolúcióban hívőknek kell tartaniuk attól, hogy lebuknak ezzel a blöffel. Az evolúció helyes elméletnek tűnik az élet mai formáinak kialakulására, igaza van a kreacionistákkal szemben (az intelligens tervezés modell is van olyan szép, mint a Hófehérke és a hét törpe, de nincs nagyobb valóságtartalma, tudományos szempontból agyrém). Az evolúció semmit nem mond az élet kialakulásáról, maga Darwin is arra hajlott, hogy az élet kiinduló változatát Isten teremtette. Az Isten nélküli evolúció borzasztó modell, gondoljuk végig, miből mi következik.
- Az evolúcióban nincs cél, csak ok - így a létnek sincs semmiféle célja, ennél többet feltételezni képzelgés. (Eddig tetszik az ateistáknak.)
- Az evolúcióban nincs erkölcs, a túlélő győz, és annyi. Mire fel kérnek kártérítést a népirtások (pl. a Holokauszt) áldozatai, az amerikai indiánok vagy az ausztrál bennszülöttek? Evolúciós alapon senkinek semmiért nem jár kártérítés, örüljön, aki él, ez önmagában jutalom.
- Az evolúcióban nincsenek jogok, kötelességek, méltóság és hasonlók. Mindenki egyformán nyertes, aki fennmaradt, mindenki egyformán vesztes, aki kihalt. Ennél magasabb szint csak önkéntes megállapodásokkal érhető el, Thomas Hobbes (1588-1679) írja le ezt a folyamatot a maga "természeti törvényeivel".
- Az emberi jogok rendszere levezethető az isteni teremtés magasabb szintjéről (felülről lefelé), de nem vezethető le az evolúcióból (alulról felfelé). A pőre evolúcióban és az emberi jogokban egyszerre hívő aktivista következetlen gondolkodó, nem tudja, mit beszél.
- Az evolúcióból az következik, hogy az erősebb kultúra tetszőleges eszközökkel válik dominánssá, ezen belül nincs további érvényes distinkció. Az életképesebb leuralja a többit, és ennyi. Ha spontán együttélés alakul ki, akkor meg annyi - a spontán békés együttélés a lehető legritkább a természetben, egy mozijegy árában sem érdemes rá fogadni.
- A pőre evolúció annyit tesz, hogy ami van, az van, c'est la vie. Az ember egész ténykedése ellenben arról szól, hogy ami spontán van, az nem elég jó, jobbra, szebbre, magasabb szintre törekszünk. Az ember születetten (evolúciósan) transzcendens gondolkodású. Ez az ambíció elnyomhatatlan, kiirthatatlan, következésképp az ember kizárólag a lényegét megtagadva vélheti, hogy "csak az evolúció", ezzel két lábon járó anakronizmussá válik.

Keresztény megközelítésben az evolúció kiegészítendő az n+1-es teremtésmodellel, miszerint Isten a tudományos modell alapjául választott szintet teremtette. Az evolúcióelmélet jelenlegi állása szerint minden mai életforma őse a legalább 3,5 milliárd éves cianobaktérium (1,5 millió bázispáros DNS-sel!), tehát Isten a cianobaktériumot teremtette. Ha egy következő modell szerint 1,5 millió bázispár teljesen véletlenül kapcsolódott egymáshoz, akkor Isten azt az anyagot teremtette, amely lehetővé tette az élet "véletlen" kialakulását. Ha kiderül, hogyan keletkezett az anyag, akkor Isten azt teremtette, amiből az anyag lett, vagy amiből az anyag elődje lett, vagy amiből az anyag elődjének az elődje, és így tovább. A tudományos megismerés a keresztények szövetségese, a pőre evolúcióhívők vannak csapdában.

Tévedés, hogy az evolúció hitelteleníti a bibliai teremtéstörténetet: minden kinyilatkoztatás egy adott kor színvonalán szól az aktuális közönséghez, a teremtéstörténet az akkor és ott befogadható változat, megfogalmazza az emberi lét lényegét. Ádám látja, hogy spontán meztelen, és ezt problémának tartja, azaz meg akarja haladni a természet/evolúció adta állapotát. Viszont az a tudás, ami erre a gondolatra vezette, egyben lehetetlenné teszi a rövid távú megoldást - nem térhet azonnal vissza Isten országába, kiszakadt onnan, és csak egy hosszú, munkás, küzdelmes élet fejlődése árán juthat megint oda. Paradox állapot: az ember az szeretne lenni, aki akkor volt, amikor az szeretett volna lenni, aki most. A teremtéstörténetnél éleslátóbbat soha senki nem mondott az emberi léthelyzetről.

A hit és a tudomány összhangját az Occam borotvája néven ismert logikai módszer biztosítja. William of Ockham XIII. századi ír szerzetes vezette be azt a szabályt, hogy ha egy jelenségre van egy egyszerű és egy bonyolultabb magyarázat, az egyszerűbbet kell használni; ha létezik egy természeti és egy természetfeletti modell, akkor a természeti modellt kell választani. Ebből nem az következik, hogy biztosan az a helyes, hanem hogy ezzel megyünk többre a mindennapi életben. Occam borotvája azt jelenti, hogy ameddig eljutunk saját ésszel, addig saját ésszel kell eljutnunk. Ahol az ész már nem visz tovább, ott minden következetesen gondolkodó ember számára Isten van, vagy Isten tudatosított, fájó hiánya. Ettől nem a keresztényeknek kell tartaniuk, hanem a kereszténységet elutasítóknak. Kipróbáltam ateistákon: az ész végső határait elérve annyi ellenérvük maradt, hogy nem kötelező következetesen gondolkodni, mindenki szabadon azt (nem) hisz, amit akar. A hitet elutasítók szívesen sakkoznak olyan keresztényekkel, akik bokszoláshoz vannak szokva, sakkozó keresztényekkel szemben pedig bokszkesztyűt húzva remélnek sikert. Ha a keresztény bokszolni és sakkozni is tud, akkor a végső érv, hogy nem muszáj logikusan gondolkodni. Ha belegondolunk, ez nem túl erős alkupozíció.

Legalább három ütőképes érv van Isten létére: 1. a végső mozgató; 2. Pascal fogadása; 3. Kant erkölcsi érve. Rengetegen "cáfolgatják", de érdemben ezek egyikével sem tud mit kezdeni a tudományvallás híve. Tudatosítsuk, hogy az Isten nélküli modellek abszurditásából nem következik Isten létének bizonyossága - "csak" a pozitivizmus képtelensége.

A végiggondolt tudomány Jézus ügyét segíti, IQ-ra fel, keresztények!

2 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Ha ezzel arra célzol, hogy érdekeim szerint érvelek, ebben az ügyben nincsenek erős személyes érdekeim. Ha a keresztények intelligenssé válnak, és megnő a közösségünk jóléte, az nekem is jó, de ez nem ok arra, hogy ad hoc érvelést gyártsak külön erre a célra.

      Viszont az előző posztok alatti kommentjeid alapján érdekel, te hol húzod meg a határt a "hit" címszóval bevállalható butaság ügyében. A kreacionisták rendben vannak nálad? Ha nincsenek, minek alapján nincsenek?

      Törlés