Mire szavaz, aki nem szavaz?

Mindennapos beszélgetéseim során egyre többen mondják morogva, búsan, ingerülten vagy épp kárörömmel, hogy ők bizony nem mennek el szavazni. Indokként arra hivatkoznak, hogy már minden pártban csalódtak, a politikusok mind gazemberek, már a politika szó hallatán is hányingerük támad. Megkísérlem számba venni, fúj, nem! inkább vegyelemezni, hány ingerük is támadhat.

1. A zagresszív kismalac
Zagresszív polgártárs(nő) mindig mérges, mindenkire. Az autósokra, hogy ők is használják az utat, a nőjére/pasijára, hogy kaja mellé még inni is kér, a gyerekre, hogy mér' alszik vagy mér' van ébren, mér' beszél, amikor hallgathatna naphosszat. S persze dühös a politikusokra, akik mindig/soha (...) - ide tetszőleges kifejezés írható.
Kismalacnak nem a politikával, hanem a világgal, vagyis tulajdonképpen önmagával van baja. Lehetetlen, önző elvárásait soha senki nem tudja, nem is fogja teljesíteni. Neki dührohama támad attól, hogy felkelt a nap, és haragja csak fokozódik, ha este meg lenyugszik - mármint a nap, ő nem fog soha.
Ingere egyszerre Shakespeare-i: ide nekem az oroszlánt is! és ottliki: nysgm!

2. A táborvezetőnek mindig igaza van
(Emlékeztetőül idézem az úttörő és építő táborokban kifüggesztett szabályzatot.
1. A táborvezetőnek mindig igaza van.
2. Ha a táborvezetőnek mégsincs igaza, automatikusan az 1. pont lép érvénybe.)
Az ebbe a csoportba tartozó ember számára egyetlen párt létezik, csak arra szavaz, soha másra. Viselkedését mindig meg tudja indokolni azzal, hogy a többi párt vezetője ördög, tagsága gazemberekből áll, ha véletlenül jót tesz e párt, azt csak gazemberségét átmenetileg álcázandó teszi. Emberünk addig a határig ismer objektív tényezőket, ameddig azok pártjának kedveznek. Ha nem, hirtelen minden relatívvá válik, azaz az 1. pont lép életbe.
Ha pártja menthetetlenül lehanyatlik, akkor eszébe ötlik, hogy ő nem megy el szavazni.Ingere összetett, így értelmezhető: igazságtalanság, hogy az egyetlen párt, amelyben hiszek ellehetetlenült (nem a saját hibájából, hanem csakis a többi párt gazembersége miatt), így aztán szabadságom utolsó morzsájával megtagadom a többi gazember párttól a szavazatomat.

3. Hun gyütt be maga?!
A Markos-Nádas duó repertoárjából kölcsönzött zseniális sor arra utal, hogy az ebbe a kategóriába tartozó ember baljósan elvont, az ő életétől idegen birodalomnak tekinti a politikát, és éppen annyira vágyik közelebbi kontaktusra e sertések általi elfogyasztást valószínűsítő korpakeverékkel, mint amennyire óhajtja egyetemi katedráról kvantummechanikai előadás keretében bizonyítani, hogy az elektronok atomon belüli pillanatnyi helyzete objektív okokból nem határozható meg.
Ő nem foglalkozik a politikával, morogva elszenvedi, ha gondosan elsáncolt magánéletébe közéleti behatolás történik, ilyenkor kétségbeesetten keresi a kiutat.
Ingere a menekülés, el, ki, vissza, a magánszférába, ahol többé-kevésbé kézben tudja a tartani az életét.

Rossz hírem van: aki nem megy el szavazni, az is szavaz, csak pontatlanul. Nem tudni ugyanis, hogy az alábbi lehetőségek közül pontosan mire szavazott.
1. Senkire nem szavazok, minden párt menjen a fenébe, és tegyen tisztasági fogadalmat.
2. Még nem alakult meg az a párt, amilyet én elképzeltem, ezért nem szavazok.
3. Már tönkrement az egyetlen párt, amelyikre szavaztam volna.
4. Csináljatok, amit akartok, én majd helyeslem.
5. Csináljatok, amit akartok, én majd helytelenítem.
A nem szavazók a lábukkal szavaznak, mondják az elemzők, de nem teszik, hozzá, hogy a láb mint szimbólum igen széles szemantikai tartományban értelmezhető - talán ezért van, hogy nem mutogatnak vele a jeltolmácsok. Esetleg padödő vagy méhbalett formájában táncolhatnák el keservüket a távolmaradók az alkalomra összegyűlt szociálpszichológusok kamerája előtt. Na jó, szóljon, akinek jobb ötlete van, nyitott vagyok.

Ha a pártvezetők önreflexióra hajlamos emberek lennének, akkor egy alacsony részvétellel megtartott választás után hosszas lelkiismeret-vizsgálatot tartanának. Persze nem teszik, mert ez ellentmondana a személyiségprofiljuknak. Csak annyira érdekli őket az árvák és özvegyek könnye, azaz a fent sorolt típusba tartozó nem szavazók távolmaradása, mint győztes csapat csatárát a kispadon maradt pótjátékos lelkivilága.

Javaslom, hogy egészítsük ki a szavazószelvényt ezzel a ponttal:
- Egyik pártra sem szavazok
Indoklás:..................
A válaszokat kiértékelve sokkal pontosabb képet kapnánk. De hogyan fogadtassuk el a változást? A pártoknak nyilvánvalóan nem érdekük, hogy explicit kritikákat lehessen ellenük megfogalmazni ebben a hivatalos formában. Egy mozgalom népszavazás keretében elérhetné a választási törvény módosítását, csakhogy azok mennének el népszavazni, akik amúgy is szavaznak, és nekik nem fontos ez a pont. Akinek meg fontos lehetne, az nem jár szavazni...

Svájc Schaffhausen kantonjában kötelező a voksolás, aki nem jelenik meg, az 3(!) frank bírságot fizet. A szomszédos Ausztria két tartományában ugyancsak kötelező a részvétel, de gyengén szankcionált. Ennek ellenére magasabb a szavazók aránya, mint a többi tartományban. A Wikipedia alábbi cikke tartalmazza a kötelező szavazást elrendelő országok meglepően hosszú listáját:
http://www.idea.int/vt/compulsory_voting.cfm
Érdemes tanulmányozni.

Megfontolandó, hogy talán még a fiskális deficitjénél is súlyosabb demokráciadeficittel küszködő Magyar Köztársaság kötelezővé tegye a választásokon való részvételt, az állampolgársággal járó kötelezettséggé nyilvánítva azt. Ha a cetlire felkerül az imént javasolt "Egyik pártra sem szavazok" sor meg az indoklás, maradéktalanul elégedett leszek.