2010. október 13., szerda

Mit kezdjünk az előítéletekkel?

Mint az előző szösszenetben (Az előítéletekről) kifejtettem, az előítéletesség az emberi észlelés természetéből adódik, célszerű alázattal és megértő szándékkal megközelíteni. A helytelennek, igazságtalannak gondolt előítéleteket természetesen nem kell elfogadni, szolgáltathatunk annyi pozitív elleningert, amitől elmúlnak. Alternatívaként az érzelmi megdolgozás (manipuláció) is szóba jöhet, ez azonban már kétes értékű eredményt hoz. Lehet, hogy megszűnik egy előítélet, ha érzelmi manipulációval megfordítjuk, de attól még nem lesz körültekintőbb az előítéletes ember gondolkodása, bármikor készen áll újabb káros előítéletek befogadására.

A leggyakrabban alkalmazott indirekt módszer az előítéletek és az azokat tápláló emberek marginalizálása, ellehetetlenítése. Liberális körökben nem lesz népszerű, aki zsidó- vagy cigányellenes nézeteket hangoztat. Keresztény körökben nem lesz népszerű, aki szerint Jézus nem is élt. A marginalizáló módszer akkor működik, ha a közvélemény többé-kevésbé egy tömbbel azonosítja a műveltséget, a szalonképességet. Egy megosztott, két vagy több értelmiségi tábort tartalmazó társadalomban a margóra szorítás csak annyit jelent, hogy az egyik tábor persona non grataja, de a másik tábor hőse lesz az illető.

2 megjegyzés:

  1. Re/ "Liberális körökben nem lesz népszerű, aki zsidó- vagy cigányellenes nézeteket hangoztat."

    Konzervatív körökben népszerű lesz? Elég nagy baj lenne.

    VálaszTörlés
  2. "Keresztény körökben nem lesz népszerű, aki szerint Jézus nem is élt."

    Liberális körökben népszerű lesz (v.ö. Tóta W.)? Elég baj (lenne).

    VálaszTörlés