Mi lesz a magánnyugdíjpénztárakkal (??!!?? :( :) )

Ránk tört a magánnyugdíjügyi rettegés (szerintem alaptalanul), s mivel nagy a homály, igyekszem tizedelni. Először szedjük össze az információkat, az angolszász újságírás szabályai szerint - azaz nézzük az alapkérdésekre választ adó tényanyagot:
1. Ki? A Fidesz/KDNP meg a Jobbik.
2. Mit? Törvényt hoztak/szavaztak meg arról, hogy a magánnyugdíj-pénztárakból jövő év végéig átirányítják a befizetéseket az állami nyugdíjalap egyéni nyugdíjszámláira, aztán hozammal együtt visszautalják a magánpénztárba, vagy átveszik az egész megtakarítást, az állampolgár döntése szerint.
3. Mikor? 2010. október 26-án.
4. Hol? A parlamentben.
5. Hogyan? Törvény útján.
6. Miért? Hogy csökkenjen az államháztartás Eurostat-módszerrel mért hiánya.

Másodszor vegyük sorra a rettegők szempontjait.
1. Az állam lenyúlja a pénzt. (Ha valóban egyéni számlákra teszi, márpedig ez áll a törvényben, akkor nem nyúlja le. Ez várhatóan heteken belül kiderül - Hugo Chavez simán lenyúlná a zsozsót, de Venezuela nem EU-tag. Hazánk januártól az EU soros elnöke, a lenyúlás geopolitikailag kizárt.)

2. Az egyéni számlák virtuálisak, ezért az állam kedve szerint kiveszegeti róluk a pénzt. (A nyugdíjpénztárak egyéni számlái is virtuálisak. Ha nem lennének azok, nem tudnák a pénzt kamatoztatni. Tessék kapaszkodni: a bankszámlák is virtuálisak. A bank a betétesek pénzének csak 10-20 százalékát tudja rövid időn belül visszafizetni, ezért megy csődbe, ha megrohanják. Szokjuk meg a gondolatot, hogy ahol hozamot ígérnek, ott kedvük szerint kiveszegetik a pénzt, és mi elhisszük, hogy kellő időpontban éppen annyit tesznek vissza, amennyit kell.
A magánnyugdíjpénztárak feladata eredetileg az lett volna, hogy ingatlanba, a reálgazdaságba fektessék a befizetéseket. Ehelyett államkötvényekbe tették, azaz nem éltek, hanem visszaéltek a lehetőségeikkel. Logikusan mondja most az állam, hogy a saját papírjaiba ő is bele tudja tenni a pénzt, mégpedig egyszerűbben, olcsóbban, hatékonyabban.)

3. Elvész a jövőről gondoskodás eredménye. (Nem vész el. Épp ellenkezőleg, név szerinti számlákon, hozammal együtt megmarad, bár az esetleges pénztárváltás nem költségmentes. A költség attól függ, mennyit nyúlnak le most, a kifizetéskor a magánpénztárak - szemtelenül sokat fognak még akkor is, ha ez számukra ellen-PR. A pénz fontosabb, mint a renomé. A papíron nyilvántartott számlaegyenlegből akár 20-30%-ot is lefaraghatnak, és vihogva magukkal vihetik "egyszer volt Budán magánnyugdíjpénztár" alapon. Az állami gondoskodás minősége a továbbiakban azon múlik, mekkora hozamot produkál az állam. A tízéves államkötvények hozamához lehet majd viszonyítani. Kérdés, becsüli-e annyira a saját polgárait az állam, mint a kockázatfelárakat srófoló külföldi befektetőket. Ha praktikusan belegondolunk, az állampolgár nem veheti vissza a pénzét, ezért 1-2 százalékkal kevesebb is elég neki, ám a mindenkori választásokra kacsintó gesztus, ha mégis kiemelt befektetőnek tekintik. Az állam által vezetett egyéni nyugdíjszámla hozama várhatóan megközelíti majd a hosszú távú államkötvényekét. Kijózanító egyébként, hogy a magánnyugdíj-pénztárak a tízéves államkötvény hozamának a felét-harmadát szokták teljesíteni. Tudják, hova célszerű befektetni, de a haszon oroszlánrészét non-profit fizetések, prémiumok, juttatások formájában saját zsebbe teszik.
A világ legtöbb nyugdíjrendszere felosztó-kirovó (pay-as-you-go) formában működik, vagyis az éppen dolgozók nyugdíjjárulékából fizetik az aktuális nyugdíjakat. Amikor a magánnyugdíjpénztárakat kitalálták, az volt a szakemberek gondolata, hogy lassan majd áttérünk egy tőkefelhalmozó rendszerre, amelyben ki-ki a saját megtakarításai alapján kapja a nyugdíját. Ehhez viszont az kellett volna, hogy többletbefizetést írjanak elő. Persze a közeledő '98-as választások előtt nem merték megtenni, és azóta sem merte senki. A magánpénztárakat a pay-as-you-go rendszer pénzéből, vagyis annak kárára indították el, ezért nem maradt elég pénz az esedékes nyugdíjak kifizetésére.
A magánnyugdíjpénztárak elindításával éppen a most lenyúlást kiáltó MSZP (-SZDSZ koalíció) nyúlta le a nyugdíjasok pénzét, még 1998 elején. Ha a Fidesz akár az egészet visszaállamosítja, azzal csak a nyugdíjasokat védi. Az öngondoskodás és a folyó havi nyugdíjak kifizetése egyformán fontos. Nyilvánvaló, hogy a kettő együtt több befizetést igényel.
Aki valóban plusz pénzt tesz a magánpénztárba, az helyesen, felelősen cselekszik (bár igazán reklamálhatná a reálgazdasági befektetéseket). Fontos, hogy az új törvény ezeket a pénzeket nem irányítja át az állami nyugdíjrendszer felé. Kár ilyen fikción rémüldözni.)

4. Biztosabb a magánnyugdíjpénztárban tartani a pénzt, mint az államnál. (A magánpénztárak eddig szinte csak állami értékpapírokba fektették a befizetéseket. Magyarán ők is az államra bízták a pénz sorsát. Létrejött ugyan egy magánpénztárakat garantáló alap, ez azonban csak addig nyújt biztonságot, amíg egy-két pénztár kerül nehéz helyzetbe. Ha az állami nyugdíjrendszer ellehetetlenül, ha az állam fizetésképtelenné válik, akkor az állampapírba fektető pénztárak 100%-a tönkremegy, ez ellen pedig semmiféle garanciaalap nem véd. Nyugodtan el lehet felejteni ezt a naiv mítoszt.)

5. A Fidesz nem ezzel kampányolt. (Igaz, hogy nem ez volt a zászlaja közepén, de korábban sem rejtette véka alá, hogy ellenzi a magánzást - egészségügy, privatizációs szerződések felülvizsgálata, stb. Tény, hogy az esetleges nyugdíjpénztárváltás 20-30%-os költségét legalább 10 év jó hozamával lehet majd ellentételezni. A mérleg annál hamarabb vált pozitívra, minél lejjebb szorítja a kormány az átlépés költségeit, és minél kiemeltebb ügyfeleinek tekinti a számlatulajdonosokat.
Az állami nyugdíjalapon belül vezetett magánszámlákat pongyolán svéd modellnek nevezik, és a Fidesz a választások előtt azt mondta, nem tervezi ennek bevezetését. Az új törvény viszont éppen ilyen irányba látszik elindulni. Jogos az elvárás, hogy a kormány adjon valamiféle magyarázatot az ellentmondásra. Megjegyzem, szükség kampányígéretet bonthat, de négyévente mindennel el kell számolni.)

Harmadik körben vegyük sorra a változás lehetséges előnyeit.
1. Megfelelünk az Eurostatnak. Az EU statisztikai hivatala úgy méri az államháztartás hiányát, hogy a magánnyugdíj-pénztárak értékét nem veszi figyelembe. Ha az állam saját hatáskörbe vonja őket, akkor (a pénzek elköltése nélkül) egy csapásra csökken a hiány, tehát EU-konformok leszünk, teljesítjük az idénre kitűzött 3,8%-os államháztartási hiánycélt. Az ellenérv szerint ez csak papírforma, attól a gazdálkodás se jobb, se rosszabb. Igaz, viszont a válságból más országok pont a hiányt növelve lábalnak kifelé, tehát ez a székelygóbés húzás a magyar gazdaság rugalmasságát, mozgásterét növeli.

2. Nem kell megszorítani. Ez jó a kormánynak, az országnak, a szavazók közösségtudatos részének. Látszólag nem jó az ellenzéknek, de ez legyen az ő baja.
Az előny persze könnyen hátránnyá válhat. Az MSZP visszatérő stratégiája a nyugdíjemelés ígérete, majd a nyugdíjak ellopására hivatkozás. A Fidesz e téren eddig béna kacsaként viselkedett. Ha válaszként hápogott is valamit (pl. hogy nem elvette, hanem többet emelt), azzal csak még nagyobb gyanúba keverte magát. A nyugdíjügyek nyomán kialakuló percepció az MSZP legnagyobb fegyvere lehet a következő választáson.

3. A nyugdíjügyi váltás a Fidesz-szavazók szemében fényes bizonyítéka annak, hogy nagyon is lehet másképp kormányozni, mint azt a neoliberális kánon előírja. Természetesen a puding próbája ezúttal is az evés. Ha mindez nem segít a gazdaságon, ha nem jön a megfelelő állami nyugdíjhozam, akkor legyen bátorságunk kimondani, hogy rossz ötlet volt (nekem lesz).

4. Nő a kockázatközösség, a társadalmi kohézió érzése. A magánnyugdíjpénztár átverés volt, hiszen öngondoskodásnak csak az a pénz nevezhető, ami nem kell/kéne a tárgyhavi nyugdíjakra. A tudatmanipulációra fogékony egyed elhitte, hogy a nyugdíjrendszerből hiányzó és stikában hitelből-adóból visszacsúsztatott pénz az ő "öngondoskodása", és most fel van tüzelve, hogy "elveszik". Sose volt az övé. Az állam kivette a nyugdíjrendszerből, "neki adta", ám másik, adószedő kezével visszacsórta tőle, és berakta a nyugdíjrendszerbe. Mivel még így sem futotta a nyugdíjakra, eladósította az országot. Ez a közösségi érdekeket aktívan hátramozdító trükk érte el, hogy az átvert egyén ne bízzon az országlakosokban, a fenntartható jövőben, és inkább különutat keressen. Látszatszabadsága tudatában úgy hihette: ha majd szemére vetik, hogy nem vállalt gyereket, nem fizet adót, nem hasznos tagja a közösségének, akkor csak legyint. Neki így is, úgy is jó, ő már megoldotta. Nyasgem és hulljon a férgese. Az átvertek lassan ocsúdnak a mámorból - és első természetes reakcióként haragszanak, a valóságra. Rosszul viselik a gondolatot, hogy az ország együtt emelkedik vagy együtt süllyed. A szakadék felé tartó nyugdíjrendszer terhére nem lehet "öngondoskodni". Ne értsenek félre, az öngondoskodás remek és kívánatos dolog, de plusz pénzt igényel, tessék azt nadrágszíjat húzva félretenni. Továbbá azzal is törődni kell, aki önhibáján kívül nem tud magáról különgondoskodni, mert hosszú távon egyetlen társadalom sem hagyhatja büntetlenül cserben e tagjait.
Nem állítom, hogy a takarékoskodó, tehetősebb embernek szükségképpen nincs gyereke, nem fizet adót, nem hasznos tagja a közösségének, ám a helyzet válságos. Erről részletesen írtam nemrég (http://verteslaszlo.blogspot.com/2010/10/az-ertekrendi-valsag-elonyei-es.html). Attól, hogy az állami rendszeren belül vezetik az egyéni számlákat nem alapvetően, hanem az érzés, a percepció szintjén változik a helyzet. Az egyéni számla tulajdonosa továbbra is jani, több nyugdíjat kap. Egészen addig, amíg össze nem omlik az egész rendszer. Legyintés helyett mostantól abban lesz érdekelt, hogy ne omoljon össze.

Végül nem hallgatom el azt a lehetőséget sem, hogy játékelméleti stratégiában gondolkodva, echte hatalomtechnikailag hasznosabb lenne, ha két év múlva a Fidesz saját érdekeltségű magánnyugdíjpénztárakat hozna létre, és oda vinné át a magánszámlák egyenlegét. Ezzel gazdasági holdudvarát erősítené, és megelőzné, hogy egy esetleges kormányváltás utáni első intézkedésként az MSZP vigye magával a kasszát - ahogy az a privatizációval, a bankok tőkésítésével, a közbeszerzéssel és épp a magánnyugdíjpénztárakkal egyszer-kétszer-háromszor már megesett, és a választók többsége asszisztált, sőt tapsolt hozzá. Hátha a jobboldalnak is bejön. Miért ne? Esetleg azért ne, mert a jobboldaltól csodát és angyali tisztaságot vár a választó, a baloldaltól meg tűri, hogy azt adja, ami (Fletó nélkül csak most még, Fletó-platformmal viszont tartósan) a lényege? Érdemes ezen elgondolkozni.