2012. szeptember 22., szombat

Ha igazán tenni akarsz a családon belüli erőszak ellen

Az előző bejegyzésben igyekeztem felvázolni a családon belüli erőszak terén tapasztalható tétlenség okait, és hogy mit tehetnénk ellenük. Ebben az írásban szemszöget váltok: nézzük meg, hogyan oldják meg a férfiak a családon belüli erőszakproblémákat, és próbáljuk meg a nők számára alkalmazhatóvá tenni a tanulságokat.

A családon belüli fizikai erőszak 90-95%-ában a férfi az agresszor, a nő az áldozat. Ugyanakkor a lelki visszaélések terén a férfiaknak is bőven van mit felpanaszolniuk. Míg az erőszakos férfi muszkliból nyomul, az erőszakos nő elsődleges fegyvere a szexelvonás. Addig nincs házasélet, amíg nem érvényesül az akarata. Szintén gyakori a közös bankszámla lerablása, a férfi emlékeztetése arra, hogy anyagilag "mi jár", "nincs egy rongyom sem", "elvárom a tisztességes életszínvonalat", "nem fogok melletted nyomorogni", "dolgozz többet". Ugyancsak gyakori a zsémbelés, követelőzés, folyamatos piszkálás, ha a férfi a barátaival tölt egy fél napot, ha a hobbiját gyakorolja, ha nullánál több sört iszik. Ez nem a sirámok helye, mindössze bemutatom, mitől elégedetlenek a férfiak a párkapcsolatukban.

Mit tesznek ellene? Első lehetőségként tűrik, amikor is felmerül a gyanú, hogy számukra ez a boldogság gyakorlatban elérhető maximuma. Második lehetőségként szeretőt keresnek, ez azonban nem megoldás, hanem tovább komplikálja az életet, sőt indokolttá teszi a sanyargatást. Harmadik lehetőségként lelépnek. Negyedik lehetőség lenne, hogy a rendőrséghez fordulnak, de ez férfiak esetében gyakorlatilag nem merül fel. A férfitársadalom elég jól kezeli a családon belül ellene irányuló atrocitásokat.

Milyen tanulságokat alkalmazhatnak a nők? Megfontolandó az első lehetőség, hogy amennyiben hosszasan tűrik az erőszakot, akkor nem azt gondolják-e, hogy ez boldogságuk gyakorlatban elérhető maximuma. Nyilvánvalóan tévednek, de segítséget nem jogszabály vagy a rendőrség jelenthet, hanem a felvilágosítás, a személyiségfejlesztés, egy asszertivitás tréning, hogy ráébredjenek, átgondolt stratégiával, jó kommunikációval mennyivel több hozható ki az életből.

A második lehetőségből nem vonnék le alkalmazandó tanulságot, szerintem egy párhuzamos kapcsolat indítása sem a férfiaknak, sem a nőknek nem jelent megoldást az elsődleges párkapcsolaton belüli problémákra.

A harmadik lehetőség a kapcsolatból való kilépés. A szakirodalom szerint a válást szinte mindig a nő kezdeményezi, tehát nincs olyan alávetett, tehetetlen helyzetben, mint ahogy ezt gondoljuk. Mégis sok nő szorul bele erősen problémás kapcsolatokba, akár a gyerekekre tekintettel, akár az anyagi aszimmetria miatt: hagyományosan a férfi tartja el a családot, erre szocializálódott, ilyen szemlélettel tanul, dolgozik, így alkudja ki a bérét. A nőtársadalom felemás módon, azaz csak az igények szintjén emancipálódott. Saját választása alapján kimaradt a jól kereső szakmákból, nem gondolta végig, mit kell betenni ahhoz a bemeneti oldalon, hogy egyenlő eredmény jöjjön ki a kimeneti oldalon. A szakmák bérviszonyait a munkaerőpiac alakítja ki, apelláta nincs. Ha nem tetszik, hogy keveset keresel, csinálj mást, amivel többet tudsz keresni. A férfiak számára ez több évszázados szabály, a nőknek azonban új és megszívlelendő tanulság. Egy anyagilag életképes nő minden további nélkül ki tud lépni a rossz kapcsolatából. Legalább egy generációt igényel, hogy kialakuljon ez az állapot, de minél előbb kezdjük, annál jobb. Az anyáknak óriási szerepük van lányaik pályaválasztásában, ideje ezzel célszerű módon élni. (Átmeneti segítségként női önérvényesítő alapítványok tömegére lesz szükség, az előző posztban írtak szerint.)

A negyedik lehetőség súlyos testi bántalmazás esetén indokolt és működőképes. Valóban indokolt a rendőrséghez fordulni, ha a férfi durva vadállat. Csakhogy ehhez a férfihez valaki hozzáment, valaki tűrte, hogy idáig fajuljon a helyzet. Időben fel kell világosítani a lányokat, hogy mi elfogadható, mi tűrhetetlen egy kapcsolatban, és hogy bojkottálják az erőszakos bunkókat, bármilyen jó dumájuk, bármilyen sztárarcuk, bármilyen verdájuk, bármilyen kérójuk van. Félreértések elkerülése végett, a bojkott csak akkor működik, ha az egyéjszakás kalandokra, sőt a "sztrájktörőkre" is kiterjed. A nőtársadalom legyen elég bátor annak kimondásához, hogy a médiában megjelenő párkapcsolati kép hamis, mert önző szociopatákat emel piedesztálra, pszichopatákat tesz hőssé, és rosszul jár, aki a Szex és New York, az Így jártam anyátokkal, vagy akár a Jóbarátok trendi szereplőit utánozza -- ez csak néhány kiragadott példa a sok ezer hasonló sorozat közül. Aki szociopatákkal randizik, az jó eséllyel egy szociopata oldalán találja magát, tehát csak hangsúlyozni tudom, hogy önzés helyett adj értéket, cserébe várj értéket. Ettől javulnak majd a párkapcsolatok.

A minőségi párkapcsolat témában kiváló olvasmány ez is: http://wita.hu/index.php?show=post&post=1276

2 megjegyzés:

  1. Kedves László!

    A posttal két probléma van: Hibásan értelmezi a családon belüli erőszak fogalmát, illetve nem a tényekből indul ki. A családon belüli erőszak legnagyobb részéről, mégpedig a gyerekek ellen elkövetett erőszakról mélyem hallgatsz, ahogy szinte minden blogger is.

    Az pedig, hogy "A családon belüli fizikai erőszak 90-95%-ában a férfi az agresszor, a nő az áldozat" tisztán feminista propaganda. Az Kriminológiai Intézet bírósági ítéletek alapján készült tanulmánya szerint az esetek harminc százalékában a férfi a sértett. Ez az arány mellesleg megegyezik a NY-E és USA hasonló felméréseivel. Független (nem feminista) szervezetek ezt az arányt 50-50%-ra becsülik.

    Javaslom, hogy legközelebb a legendák helyett a tényeket vedd alapul. Például megkereshetnéd Tamási Erzsébetet, aki egy kíváló kriminológus ráadásul nő.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves János! Szívesen aktualizálom a számokat, ha találok rájuk jó forrást. A wiki pl. ezt írja:
      "Although the exact rates are widely disputed, especially within the United States, there is a large body of cross-cultural evidence that women are subjected to domestic violence significantly more often than men. In addition, there is broad consensus that women are more often subjected to severe forms of abuse and are more likely to be injured by an abusive partner."
      http://en.wikipedia.org/wiki/Domestic_violence#Violence_against_women

      Nem propagandát, hanem ésszerű problémafeltárást folytatok, lentebb kiderül az is, hogy a háztartáson belüli erőszak nem fizikai részét főként nők követik el. Azaz nem az összstatisztika 90-95%-áról, hanem annak egy szeletéről szól az általad kifogásolt mondat.

      Aki azonnal tenni szeretne a háztartáson belüli erőszak ellen, az tanácsolja a fiataloknak, hogy házasodjanak össze. Kanadai statisztikák szerint a csak együttélők körében 65%-kal több az erőszak, így ez a kockázat a házassággal megszűnik. Aki tovább szeretné csökkenteni az erőszakot, az kísérje hetente templomba a fiatalokat, ez egy másik forrásom szerint felére csökkenti a családon belüli erőszak veszélyét.
      Forrás: Christopher G. Ellison, John P. Bartkowski, and Kristin L. Anderson, “Are There Religious Variations in Domestic Violence?” Journal of Family Issues 20, (1997): 87-113.
      A hivatkozást itt találtam: http://www.familyfacts.org/briefs/10/protecting-children-and-families-against-violence

      Törlés