A belgák úgy döntöttek, hogy illusztrálják Desiderius (Rotterdami) Erasmus hasonló című művét.
Sztrájksorozatban tiltakoznak a megélhetési költségek emelkedése ellen, ennek megfelelő béremelést követelve. Két napja a tömegközlekedési dolgozók sztrájkoltak, deklarálták, hogy tiltakozásuk nem a munkáltató, hanem a közlekedők ellen irányul. Úgy vélték, minél nagyobb káoszt és felháborodást okoznak, annál nagyobb lesz a béremelés esélye. Nem tudom rekonstruálni, milyen logikával juthattak erre a következtetésre.
Tény, hogy az utóbbi hónapokban jelentősen felmentek az élelmiszerárak: a 150 grammos rokfort sajt novemberben még 1,80 euró volt, most 2,50. Egy minőségi probiotikus joghurt négyes csomagban 1,90-be került, most 2,30. Az áremelkedés nem csak a tejtermékeknél figyelhető meg, minden 15-30%-kal többe kerül, mint tavaly év végén.
A belgák rosszabbul élnek, mint pár hónapja. A francia és a német árak viszont nem emelkedtek érezhetően. Mi lehet az ok?
A két nagy áruházlánc egyike (GB) veszteséges lett, a konkurens (Delhaize) felvásárolta, és monopolhelyzetbe került. Az történt, ami "a kis hal megeszi a nagy halat" típusú amerikai vadkapitalizmus idején. Ha például egy cukorgyár tönkretette és/vagy felvásárolta az összes versenytársát, hirtelen megemelhette, és meg is emelte az árait.
A belgák tehát joggal elégedetlenek, csak célt tévesztett a haragjuk. A versenyszabályokat a kormányon kellene számon kérniük, nemzeti érdekképviseletet követelve. Helytelen, hogy eddig összesen két nagy áruházláncuk volt, több lábra kellett volna állítaniuk a kiskereskedelmet.
Mivel nem jöttek rá, mi a probléma oka, a megoldást sem találhatták ki. Mitől lett ilyen logikátlan az elvben fejlett belga társadalom? Néhány éve főműsoridőben sugárzott meleg szappanoperákkal tolták magukat a "progresszió" élvonalába, most meg hirtelen az ésszerűség hátsó sorába ültek? Vagy lehet, hogy a "progresszió" teszi ezt a gondolkodással? A következő napokban ezt a témát járjuk körül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése