2014. január 31., péntek

Egy működő Istenkép felé

Ihletet kaptam sefatias blogjától, köszönet érte. Nagyon bizonytalanul tapogatózunk, amikor Istenről megpróbálunk érvényesnek tűnő dolgokat írni, és a legtöbb megfogalmazásunk negatív lesz. Isten a saját képére teremtette az embert, de nem abban az értelemben, hogy olyan gyarló, mint mi vagyunk, hanem abban az értelemben, hogy bennünk is van némi töredék az Ő tökéletességéből, és igyekszünk, hogy minél több legyen.

Annyit tudhatunk Jézustól, hogy Isten a végtelen szeretet, a javunkat akarja, örök életet és boldogságot szánt nekünk, ennek érdekében adott szabályokat. Ha többet szeretnénk róla állítani, ezt legfeljebb a saját gyarlóságaink tagadása formájában tehetjük meg. Isten nem rendelkezik a mi esendő földi tulajdonságainkkal, azaz nem emberalakú, nem antropomorf. Nehéz mindazt következetesen végiggondolni, ami Isten nem antropomorf természetéből következik (pl. nincs neme, nem eszik, nem vécézik, nem alszik, nem mos fogat, mivel nincs foga), de érdemes próbálkozni vele.

1. Először is, Isten nem haszonállatként tart minket. Nincs olyan szükséglete, aminek a betöltéséhez mi kellünk neki. Az ember azért tart méhet, hogy méze legyen, és nem azért, mert ez a lehető legjobb a méheknek. Istennel éppen fordított a helyzet, nem azért tart téged, hogy imádságot, hozsannázást vagy ájtatos külsőségeket termelj Neki, hanem mert az Ő szabályainak önkéntes megtartása számodra a lehető legjobb. Ez úgy is felfogható, hogy a vallás az a hamis istenkép, amelyben Isten a megrendelő, leadja a rendelést, az ember szállít, teljesít, és cserébe jutalmat vár. A hit pedig az a valós istenkép, amelyben Isten a szállító, az ember pedig a vonakodó, de jó esetben eszére térő átvevő, aki elfogadja az ingyen, kegyelemből felkínált módszert, amely optimális földi boldogsághoz, majd boldog örök élethez vezet. (A vallás nem csak így értelmezhető, számomra még célszerűbbnek tűnik az a felfogás, hogy a vallás a hittel élők legjobb gyakorlatának összegzése, amely azonban önmagában nem, csak a tényleges hittel együtt működik.)

2. Istennek nincs szüksége a te hitedre, nélküled is tudja, hogy létezik. Teljesen mindegy, hiszel-e benne, amíg ettől függetlenül megtartod a szabályait. Más kérdés, hogy nem fogod megtartani a szabályait, ha nem hiszel benne, de ez a te bajod, nem Isten kicsinyessége. Ha képes lennél hit nélkül megtartani mindazt, amit parancsolt, semmi gondod nem lenne.

3. Isten nem féltékeny más, nem létező "istenekre". Nem azért parancsolta régen, hogy ne csinálj képet "róluk", mert utálja a művészetet, hanem mert tudta, hogy ezzel belemerülsz az antropomorf politeizmusba, és ez nem Neki, hanem számodra lesz gond. Mellesleg, ma nem fenyeget ilyen veszély, bárki lehet ezoterikus vagy New Age hívő képek nélkül, a monoteista viszont nyugodtan alkothat képeket.

4. Isten nem irigyli tőled a földi örömöt. Nem azért parancsolt önmegtartóztatást, hogy kevesebb örömöd legyen, hanem hogy több örömhöz juss, ha a rövid távú kéjekért nem áldozod be a hosszabb távú boldogságodat.

5. Isten nem féltékeny a tudományra. Ha igazi tudománnyal foglalkozol, és alapos munkát végzel, az ugyanúgy elvezet Őhozzá, mint az imádság. A féltudománytól szeretne megóvni, ami látszólag elvezet tőle, mint az eleinte ellenkező irányba kanyarodó erdei út, amely a domb mögött ismét a helyes irányba tart. A hit és a tudomány között nincs ellentét, az elbizakodott áltudomány és a hit között lehet átmeneti feszültség. Isten nem azt kéri, hogy butítsd le magad, és áltoleránsan mindenki másra is hagyd rá a maga butaságát. Azt kéri, hogy vedd elő a legjobb eszedet, és állítsd a szolgálatába.

6. Isten nem akar téged kivonni a világból. Akkor mi a manónak teremtett volna a világba? Azt szeretné, hogy ebben a világban érd el azt a teljességet, amit a szabályainak önkéntes követése lehetővé tesz. Az Isten felé és a világ felé forduló élet között nincs ellentét, a rövidlátó mának élés és a hosszabb távú szemlélet között van komoly különbség. Aki hosszabb távon gondolkodik, rájön, hogy Isten még hosszabb távon gondolkodik, és önként fordul Isten felé vezetésért.

7. Isten nem ellenzi a közösséget. Az ember társas lény, közös célokra, közös keretekre van szüksége. Ha a keresztények menekülnek ezek elől, akkor átveszi ezt a szerepet egy világi érték, például a fogyasztás vagy a celebség, és abban nem lesz köszönet. A hit és a közösségkeresés között sincs ellentét, és a közösség nem abból áll, hogy "közösségünk tagjai mind egyetértenek abban, hogy ne legyen közösség".

8. Isten nem öncélúan bújócskázik veled. Tudja, hogy aki őszinte szándékkal keresi, annak érdemes megmutatkoznia, és hogy csak ez lesz eredményes. Aki kész az életét Rá bízni, annak feltárja magát. Aki nem kész rá, az akkor sem fogadná el, ha óriásplakátra tenné magát, és minden este interjút adna a tévében, plusz naponta száz csodát mutatna be.

9. Isten nem beszél rejtvényekben, hogy megzavarjon. Aki akar érteni a jelekből, meg fogja érteni. Aki jogászkodik, az meg hasztalan kapna pontos információt, azonnal jogorvoslathoz folyamodna, visszaélve a helyzettel. Isten annyit közöl, amennyi a nyitott szívűeknek szükséges és elégséges.

10. Sokan várnak hiába Istenre, valószínűleg azért, mert ha jelet kapnának, visszaélnének vele, nem használna nekik, és ők sem az emberiségnek. Amint elszánják magukat, hogy Isten ügyét segítik, a jel nem várat magára.

11. Isten nem kéri, hogy emelkedj felül a testeden. Azt javasolja, hogy ne légy a tested rabszolgája. Jobban belegondolva ezt te sem akarod.

12. Isten nem akarja, hogy vagyontalan légy. Azt kéri, hogy sokaknak használj a vagyonoddal. Ha nincs vagyonod, akkor használni sem tudsz vele. Ez esetben elástad a talentumodat, és ne számíts dicséretre. A keresztény társadalmak gazdaságát döntően a keresztényeknek kellene működtetniük, vagyis a keresztényeknek kellene a legversenyképesebb vállalkozóknak lenniük. Ez nem a többiek kizárását jelenti, hanem azt, hogy a keresztényeknek a többieket alaposan megizzasztó teljesítményt kell nyújtaniuk, és a lehető legigazságosabb körülmények között kell foglalkoztatniuk embertársaikat.

Ez mind abból következik, hogy Isten nem rendelkezik a mi gyarlóságunkkal, mi ellenben rendelkezünk Isten tökéletességének egy részével, továbbá a tökéletesedés vágyával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése