2014. április 13., vasárnap

A keresztény politizálás esélyei a mai Magyarországon - 4. rész

Miután összeállt a keresztény politizálás elméleti kerete (egyre javuló valóságismeretünk módszere a tudomány, társadalmi-etikai módszertanunk pedig Jézus a zsidó Messiás világszínvonalú tanítása), érdemes körülnézni a magukat kereszténynek nevező, illetve annak tartott pártok háza táján. A gazdaságilag kiemelkedő, egész Európa élén álló Németország keresztény politizálásban is kimagaslik.

Ha német CDU (Kereszténydemokrata Néppárt) és a CSU (Keresztényszociális Néppárt) példájából indulunk ki, van esély a keresztény politizálásra, a két néppárt élén álló Angela Merkel tavaly ősszel kezdte meg a második kormányzati ciklust. A 2011-es népszámlálás alkalmával a lakosság 60%-a vallotta kereszténynek magát, szemben a magyar 38%-kal. A volt NDK (Német Demokratikus Köztársaság, ma Kelet-Németország) területén azonban a lakosság többsége nem mondja magát sem kereszténynek, sem hívőnek.

Így már világosabb a felállás: a volt szocialista NDK hozzánk hasonló helyzetben van (viszonylag alacsonyak a bérek, lelki és szellemi zűrzavar uralkodik, népszerűek a szélsőséges pártok), Németország nyugati része viszont lényegesen jobb állapotban található,  magas az életszínvonal, demokratikusabb a gondolkodás, létezik lelkiismeret és közérdek, a szélsőségek nem népszerűek, a lakosság nyitott a lelki értékekre - ez mutatja számunkra a kiutat. Ma a volt NDK-ra hasonlítunk, néhány éven belül pedig a német összképre szeretnénk, várva ennek a szabadságbeli, demokratikus és jóléti hozadékát.

A magyar választásokon a Fidesszel együtt induló KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt) 17 képviselői helyet szerzett, a Fidesz pedig 116-ot. A 2018-as választásra az aránynak meg kellene fordulnia ahhoz, hogy jelentősen előrelépjünk jólétben és demokráciában.

Hogyan lehet megfordítani az arányokat? Megfelelő üzenetek kellenek hozzá, a következő részben ezeket fogom áttekinteni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése