Hogy állunk a keresztény szeretet kérdésével? Jó párhuzam a gyereknevelés: egy anya főszabályként szereti a gyermekét. Ez azt jelenti, hogy mindent megenged neki? Nem. Az majomszeretet lenne. Ha az anya korlátozza a gyereket – pl. nem engedi kiszaladni a forgalmas utcára, nem ad neki annyi édességet, amennyit szeretne, nem vesz meg neki mindent, amit kér –, akkor rossz anya? Sérti az anyai szeretet elvét? Nem, hanem a gyerek hosszú távú, jól megfontolt érdekét segíti elő. A korlátozások célja, hogy a gyerekből boldog felnőtt legyen, boldogabb, mint akkor lenne, ha majomszeretetet kapna. Lelkiismeretfurdalás érez a korlátozó anya, ha ezért bírálják? Igen. Ezért is fejtik ki részletesen a témával foglalkozó szerzők, hogy a majomszeretet helytelen, a gyermek érdekére figyelő korlátozás pedig helyes, nem indokolt miatta lelkiismeret-furdalást érezni. A keresztények is hasonló helyzetben vannak akkor, amikor majomszeretet helyett, hosszabb távú megfontolásból, korlátoznak.
Például nagyon szimpatikusan hangzik a hajléktalanok jogait védeni, komoly népszerűséget hoz. De jó-e a hajléktalanok hosszú távú, megfontolt érdekei szempontjából? Nem jó. Kinek használ az, ha néhány éven belül teljesen tönkreteszi magát, és idő előtt meghal? Senkinek. Márpedig a hajléktalanok jogait védők ezt segítik elő. Ha a közvélemény belegondolna ebbe az összefüggésbe, a hajléktalanok jogainak védelme egyáltalán nem lenne népszerű. Senki sem hatódna meg az emberi jogokkal takarózó, valójában azonban önpusztítást szorgalmazó kerettörténettől. Lelkiismeret-furdalást érez az a keresztény, akinek szemére vetik, hogy a hajléktalanokat munkára és rendezett életre kötelező elképzeléseivel megsérti a keresztényi szeretet elvét? Igen. Indokolt a lelkiismeret-furdalás? Nem. A hajléktalanok hosszú távú érdekeinek elősegítése sérti Jézus tanítását? Ellenkezőleg, éppen ezáltal valósul meg Jézus tanítása. Szégyelljék magukat a hajléktalanok hosszú távú érdekei ellen dolgozó jogvédők.
Miért fontos kifejteni, átlátni és alkalmazni ezt az összefüggést? Azért, mert a hosszú távú érdekei ellen dolgozó társadalom sikertelen lesz, nem szolgál mintául más társadalmak számára. Az ötletszerűen lelkiismeret-furdalást érző keresztények megsértik Jézus harmadik főparancsát, célszerűtlen magatartásukkal lebeszélik a világ népeit a kereszténységről ahelyett, hogy Jézus tanítványává tennék őket.
A keresztények kötelesek úgy foglalkozni a közügyekkel, hogy követendő mintává tegyék a kereszténységet. Ehhez gyakorlati eredményeket kell felmutatni, ésszerűen kell életre váltani Jézus tanítását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése