Jó a kérdés, hiszen ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény fogmosás vagy rántottasütés, akkor a válaszom kapásból: nincs. Ha úgy merül fel, hogy van-e keresztény erkölcs vagy nevelés, akkor a válaszom kapásból: van. Mi a különbség a fogmosás és a nevelés között? Az egyik tartalma nem változik a kereszténységtől, a másiké annál inkább. Tehát ahol a kereszténység lényegi, tartalmi változást hoz egy tevékenységbe, ott ésszerű a keresztény jelző használata.
A politika a közügyekkel való foglalkozást jelenti, és a keresztények értelemszerűen másképp foglalkoznak a közügyekkel, mint a nem keresztények. Az, hogy egyesek vitatják a keresztény politizálás lehetőségét, a politika fogalmának félreértéséből fakad. A politika szűk, szkeptikus nézetben össznépi miskárolás a hatalomért és a korrupció lehetőségéért, disznólkodás céljából történő korpába vegyülés. Ebben az értelemben tényleg nem szabadna egy kereszténynek politizálnia. Más szűk, széplelkű értelmezésben a politika egymás lehazaárulózása, családon belüli ordibálásba torkolló náci-komcsi kártyajáték. Egy kereszténynek ebben az értelemben sem szabadna politizálnia. Csakhogy ezek szűk, önkényes értelmezések. A politika görög szó, a polísz dolgaival, azaz a közügyekkel való foglalkozást jelenti. Mivel a keresztények másként (és jobban) foglalkoznak a közügyekkel, keresztényként politizálni nem csak szabad, hanem kötelező.
A keresztény lét lényegét tekintve közösségi, célja a szeretteink életének boldogabbá tétele, ezáltal áttételesen a saját boldogságunk, a társadalmi igazságosság és az egész világ boldogságszintjének növelése. A kereszténység lényege az eredményes haladás, a folyamatos világjobbítás. A közügyekkel foglalkozás ennek természetes terepe és eszköze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése