"Egyesek ragadozó tigrisnek látják a magánvállalkozást, amelyet agyon kell lőni. Mások megfejendő tehénnek tekintik. Nem elegen látják úgy, hogy egy súlyos szekeret húzó, egészséges ló." (Winston Churchill)
Magyarországon ma nem látják még elegen a magánvállalkozásban rejlő lehetőségeket, szégyenszemre keresztényként sem! Pedig Jézus világos tanítást adott a cselekvő, hasznot hajtó és azt jól felhasználó életre.
Az ember hajlamos racionalizálni, azaz ésszerűnek tűnő álérvekkel megindokolni azt, amire biológiai késztetést érez. Aki lusta, az imádja a szorgalmat jellemhibaként bemutató modelleket, főleg ha ezek örvén elveheti a szorgalmasak javait.
Aki szorgalmas, az imádja a szorgalmat dicsőítő modelleket, főleg, ha ezek örvén kizsigerelheti a neki dolgozókat.
Aki keresztény, az Istent imádja, és ésszerű középutat keres aktivitás és szemlélődés között. Jézus számos példabeszédben használ vagyoni elemeket: a tálentumok történetében (Máté 25, 14-30) például ezüstöt kell kamatoztatni a pénzváltók igénybevételével. Bár a történet elvont, hiszen elsősorban lelki tálentumokról van szó, Jézus nem teszi hozzá, hogy a szó szerinti értelmezés érvénytelen, vagy éppen ellenkezik a tanításával. A zsidó Messiás nem hirdet kivonulást a világból, éppen ellenkezőleg: a világ betöltését hirdeti a tanítását megvalósítók feladataként.
A pénz nem boldogít, de nem is tesz feltétlenül szomorúvá. A pénz egyszerűen eszköz, lehetőség Jézus tanításának életre váltására. Sem megélni, sem adakozni nem lehet pénz nélkül. A tehetős ember az, akinek van rá pénze, hogy megtehesse, amit fontosnak tart. Jézus követőjeként Isten és az embertársaink szeretetét igyekszünk minél jobban megvalósítani, és hogy ezt megtehessük, tehetősnek kell lennünk.
Jézus nem törli el a világot, sem annak természeti törvényeit. Az emberi természet olyan, hogy vagyongyűjtésre és/vagy mások vagyonának elvételére késztet. Ha egy társadalom mások vagyonának elvételére rendezkedik be, szegény lesz, mint mi a szocializmus alatt és a szocialista kormányok idején. A magántulajdont nem lehet eltörölni, mert az emberi személyiség magjához tartozik, minden korlátozás ellenére utat tör. Ha pedig a magántulajdont nem törlik el, akkor mindig lesznek olyanok, akik ügyesebben, okosabban bánnak a vagyonukkal, azaz jobban vállalkoznak a többieknél.
A cél az, hogy az embertársak szeretetét fontosnak tartó polgárok legyenek közöttük többségben. Más szóval, a keresztény társadalmakban a vagyon többségét a keresztényeknek kell birtokolniuk, mivel ők képesek, készek és hajlandók a vagyont jelentős részben az embertársaik javára fordítani. Ebből következően a vagyongyűjtést az embertársak arányos megsegítése legitimálja, nem a vagyongyűjtés maga. A vállalkozó a vagyon jelentős részét értelemszerűen megtartja, mégpedig olyan arányban, ami motiválja a további igazságos vállalkozásra. A dolgok ésszerű rendjében tehát nem merül fel a vállalkozó kisemmizésének gondolata, mert az megszünteti az igazságos vállalkozás lehetőségét, és teret nyit az igazságtalanabb vállalkozóknak - akik pl. lefizetik az adóellenőrt, és megtartják maguknak a pénz nagy részét. Tapasztalat szerint a közterhek nem haladhatják meg a jövedelmek 50%-át, mert abból vagy általános szegénység, vagy általános korrupció lesz. Jézus korában 10% volt a közteher, és Jézusnak nem volt gondja a 90% megtartásával.
A felszabadítás teológusai szerint a kapitalizmus mint olyan ellenkezik a kereszténység lényegével. Ha így lenne, Jézus bizonyára felhívta volna rá a figyelmet. A mennyek országa mint kincs példabeszédet (Máté 13: 44-46) kiegészítette volna azzal, hogy "egyébként csúnya dolog földet venni egy kincsért, vagy harácsolni egy igazgyöngyért, nehogy szó szerint ezt tegyétek". Jézus azonban nem tett ilyen kiegészítést, ami arra utal, hogy nem állt szándékában eltörölni az emberi természetet. Tudta jól, mi lakik az emberben, és az adottságaink optimális hasznosítását adta utasításba.
Azért fontos ezt tudatosítani, mert a hatalmi és pénzügyi vákuum szép álom lehet, de nem érvényes választási lehetőség. Ha a hatalom nincs a keresztényeknél, akkor mindenképpen valaki másnál lesz, aki a keresztényeknél rosszabbul fogja azt használni. Ha a természeti és pénzügyi erőforrások nincsenek a keresztényeknél, akkor feltétlenül valaki másnál lesznek, aki igazságtalanabbul fogja őket felhasználni.
Hogyan osszuk el a megszerzett javakat magunk és az embertársak között? Úgy, ahogy embertársaink osztoznának velünk, ha javakat szereznének. Létezik egy kitűnő módszer ennek megállapítására, a neve "a tudatlanság fátyla". Képzeljétek azt, hogy sorsoláson dől el, ki mennyi pénzt kap, ám előre meg kell határozni, mennyit köteles majd belőle megosztani. Senki nem tudja, mekkora vagyona lesz. Ha tudnád, hogy keveset kapsz, akkor nagyobb részt követelnél a többiekéből. Ha tudnád, hogy sokat kapsz, akkor kevesebbet ígérnél a többieknek. De nem tudod, és ez a lényeg, látatlanban kell kitalálnod egy felfelé és lefelé is igazságos társadalmi vagyonmegosztási rendszert. A lényeg az, hogy nagy vagyont az érdemel, aki hajlandó annak jelentős részét megosztani embertársaival, és ezt a keresztény értékrend szabályozza a közösség számára legkedvezőbb módon.
Ezért van az, hogy keresztényként vállalkozni erény, tehetőssé válni kötelező, természetesen kizárólag Jézus tanításának életre váltása céljával, az embertársak igazságos segítése érdekében. Keresztény vagy? Vállalkozz te is, válj tehetőssé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése