Erőlogika helyett célorientált kormányzati logikát

Az erőlogika mozgatója az ellentmondást nem tűrő akarat. A Fidesz Orbán akaratáról szól, a kormány politikája a nép számára potenciálisan előnyös célok minden áron való végrehajtásáról. Az öreg néni át lesz menesztve a zebrán, akár akarja, akár nem. Az erőből nyomott politikával az a gond, hogy még a jól járó kedvezményezettek sem szoktak érte hálásak lenni.

Az orbáni alaptétel: nem lesz megszorítás. De hát rossz az államháztartás egyensúlya, és Brüsszel is keményen ragaszkodik a 3.8%-os hiányhoz. Sebaj, benyúljuk a magánnyugdíjpénztárakat.

Második tétel: a családoknak jól kell járniuk. De hát nincs annyi pluszbevétel, hogy ezt azonnal meg tudjuk valósítani. Sebaj, majd futja a nyugdíjpénztárakból. De hát erre kiabálni fog a független Költségvetési Tanács. Sebaj, kiiktatjuk a Költségvetési Tanácsot. De hát rossz gazdálkodásról kiabálnak majd a pénzügyi körök. Sebaj, elküldjük őket melegebb égtájra.

Harmadik tétel: keményen leszámolunk a korrupció baloldali változatával. De hát a jog és az alkotmány ezt ebben a formában nem teszi lehetővé. Sebaj, majd átírjuk az alkotmányt, átmenetileg felfüggesztjük a jogállamot.

Negyedik tétel: kiegyensúlyozott médiahelyzetet teremtünk. De hát nagyon vitatott beleszólni a kereskedelmi média életébe. Sebaj, akkor is megregulázzuk őket, majd helyükre tesszük a kritizálókat.

Ötödik tétel: a következő választást is a Fidesznek kell nyernie. De hát nem sikerült meggyőzni a népet, hogy a Fidesz-kormányzás összességében jó neki. Sebaj, majd feltüzeljük a híveinket, hogy ők győzködjék a népet. Aki nem ért egyet, az áruló. De hát még ez sem elég. Sebaj, akkor... (Biztosan maradt még ötlet ott, ahonnan az eddigiek jöttek.)

Így működik az erőlogika. Ha teljesen elszakad a valós lehetőségektől, akkor voluntarizmusnak vagy egyszerűen hübrisznek nevezzük. Az erőlogika bajnoka addig küzd, harcol, nyomul, amíg falnak nem ütközik - akkor elbukik. Nagy Sándor átvágja a gordiuszi csomót, óriási haditetteket visz végbe, de fiatalon hal meg, és halálával birodalma is széthullik.

Szerintem jóval eredményesebb a célorientált logika, melyet nevéből következően a kitűzött célok irányítanak. A célorientált logika úgy működik, mint a jó diplomácia tankönyvi példája: át kell vinni egy teli pezsgőspoharakkal megrakott tálcát a viharban hánykolódó hajó fedélzetének egyik feléről a másikra úgy, hogy a pezsgő ne löttyenjen ki. A jó diplomata jobbra sasszézik, balra táncol, oldalaz, ügyesen úgy billegteti a tálcát, hogy egyenesben maradjon. Az erőlogika diktálta egyenes vonalon haladva ugyanis sosem érne át a pezsgővel a túloldalra.

A célorientált kormányzati logika szerint az eredeti programból a lehető legtöbbet kell megvalósítani úgy, hogy az fenntartható maradjon, azaz a kormány kellő népszerűséget őrizzen meg az újrázáshoz. Újrázni a szavazatok minimum 50%-ának megszerzésével lehet. 2010-ben a Fidesz az első fordulóban 52,9%-ot kapott, azaz a minimumnál alig többet. A második forduló és a magyar választási rendszer eredményezte a kétharmados parlamenti többséget, amely messze meghaladja a tényleges társadalmi támogatottságát. A választók egy része nem is a Fideszre, hanem az MSZP ellen szavazott, és négy év kormányzás után valószínűleg ráun a polgári pártra, függetlenül a tényleges kormányzati eredményektől.

Célorientáltan kormányozni annyit jelent, hogy az eredményeket el kell adni, az intézkedéseket el kell fogadtatni, s közben sértődés helyett minden létező és kitalálható formai szabályt is be kell tartani. Orbánnak körül kéne néznie a maga teremtette csatatéren, fel kéne ismernie, hogy az őelőtte porcelánboltként működött, hogy Európában pillanatnyilag a békés együttműködés a fejlődés alapja. Erő helyett észre van szükség. Lenne mit végiggondolni, fejleszteni ezen a fronton.