Hogyan kerüljük el a populizmust?

Sehogy. Minden kormány ciklusduplázásra törekszik, ennek része a népszerűségre kacsintás, azaz a populizmus. Ezzel a populizmussal ugyanúgy nincs semmi baj, mint azzal, ha egy párt, úgymond, a hatalmat akarja. Minden politikai párt a hatalmat akarja, sag schon.

A populizmus játékelméletileg újraválasztásra optimalizált változata feltételez egy nagy háttértervet (master plan), amit népszerűségi megfontolások szerint igazítgatnak, tuningolnak, illetve szavazatmaximalizálásra törekedve hajtanak végre.

A populizmus kerülendő változata az, amelyhez nem társul nagy háttérterv. Ott viszont nem a népszerűségre törekvés, hanem a koncepciótlanság a probléma. Kerülendő az a változat is, amikor van ugyan háttérterv, de a népszerűség megőrzése miatt egyáltalán nem hajtják végre. Tehát nem a populizmust kell kerülni, hanem a koncepciótlanságot és az önellentmondó végrehajtást.

T.A. kollégám a fentieket olvasva visszakérdezett: "A teljesen laikus emberek zsigeri reakcióit hogy lehet úgy figyelembe venni, hogy az ne vezessen a tömeg zsigei reakcióit követő népszerűségi politizáláshoz a helyes kormányzás helyett?"

Válaszom: a kérdés implicit módon azt állítja, hogy a helyes kormányzás alapértelmezetten megvalósul, és a zsigeri reakciók hátráltatják. Az én álláspontom eltér ettől; a helyes kormányzás nagyon nehéz feladat, Magyarországon első blikkre eddig csak Istvánnak és Mátyásnak sikerült, senki másnak. A számunkra megszokott helyeskormányzás-deficites helyzetben a zsigeri reakciók figyelembe vétele jó hatással járhat.

Helyes kormányzásnak azt nevezem, ami a teljes politikai közösség komplexen, hosszú távon mért jólétét és közérzetét jelentősen javítja, miközben hatékonyabbá és eredményesebbé teszi az állam működését. A zsigeri reakciók begyűjtésével és lekövetésével ezek közül a rövid távú közérzet javítható. Automatikusan nem javul a többi tényező, de automatikusan nem is romlik. Az értelmiség feladata kommentálni a rövid távú zsigeri közérzet és a többi tényező közötti potenciális ellentmondást. Ennek során józan ész használata nem nélkülözhető. A mai helyzetben pl. a zsigeri reakciók hatására vissza kéne vonni az alkotmánybarkácsolást, Schmitt Pál automatikus aláírásait, a nyugdíjpénztárak államosítását, a médiatörvényt, el kéne felejteni Isten alkotmányba foglalását -- vagy mérsékelt és szalonképes változatban eladni őket. Mindez jó irányba alakítaná a jelenlegi helyzetet.

Komoly értelmiségi vitát válthatna ki a három dobás törvény, a bankadó vagy a visszamenőleges 98%-os adó bevezetése, mert ezek népszerűek (zsigerileg okék), de értelmiségi szempontból aggályosak. Egy ilyen vita már csak azért is hasznos lenne, mert ráébresztené az értelmiséget, hogy mindössze a társadalom többségét kell véleményformálással maga mellé állítani, és nyert ügye van. Más szóval az értelmiségnek is populistává kell válnia, ha hatni akar a társadalomra.

Mi lesz az egészségügy, a nyugdíjrendszer, az önkormányzati finanszírozás átfogó reformjával? Ezek a reformok minimális előfeltételként két dolog egyikét igénylik: 1. a közvélemény többségének támogatását és/vagy 2. az ellenzék támogatását. Tévedés, hogy akár mindkettő hiányában is végrehajthatók. (Erőből bevezethetők ugyan, de nem fenntarthatóak.) Mivel a politikai marketing logikája szerint az ellenzék akkor sem mutathatja ki a reformokkal való egyetértését, ha történetesen egyetért velük, célravezetőbb a közvélemény többségének támogatását némi jól alkalmazott populizmussal elnyerni.