Évértékelő

A Fidesz szempontjából 2010 egyfelől a sikeres rövid távú hatalomtechnikai manőverek, másfelől a végzetes közhangulat- és percepciókezelési hibák éve volt. A kormány a sorsfordítás utolsó percében vagy már azon is túl van. Ha tartja az eddigi irányt, a 4 évre tervezett meccset röpke 9 hónap után elvesztette. Ha bölcsen irányt vált, akkor csak Damoklész kardját kell a feje fölül elhárítania, és pár tucat magának postázott selyemzsinórtól kell megszabadulnia ahhoz, hogy ne bukjon. Eljött a kilógó lólábbal szembenézés pillanata.

Az év Fidesz-intézkedései részletesen.

1. január-április: a Fidesz keveset mond a választási kampányban, csak annyit sugall, hogy az előző kormánynál jobbat, szebbet alakít. Fényes győzelmet arat.

2. május-október: nem lesz megszorítás; Orbán hazafiasan visszaveri az IMF csapatát, elszántan csatázik az Európai Bizottság deficitlimitáló elvárásával, hogy belföldi népszerűségét megőrizze. Fényes győzelmet arat az önkormányzati választáson is.
Közben megkezdi hatalmi hátországának kiépítését, az első szarvashibák elkövetését. Sólyom László függetlenségét a baloldalon végig megkérdőjelezték, de utódjához képest az előző köztársasági elnök egyenesen a függetlenség mintaképévé válik, az őt leváltó kormány pedig erőszakos, voluntarista kurzus képében jelenik meg.
Az előző ciklus végkielégítéseinek visszamenőleges megadóztatása végett a kormány korlátozza az Alkotmánybíróság jogköreit. Ehhez barkácsolni kell az alkotmánnyal, ami hálószaggató dupla öngól. A visszamenőleges törvénykezés ugyanis egyetemes demokratikus tabu. Az alkotmány haszonelvű módosítgatása másfelől a megfontolt következetességnek is híján van, többek között lehetetlenné teszi a Fidesz által négy évvel korábban még demokratikus alapjogként alkalmazott népszavazásokat. A kormány jobboldali értelmiségi támogatottsága megroppan.
Az IMF megszorítási igényét visszaveri ugyan a kormány, de ez hamarosan az ország pénzügyi leminősítéséhez vezet.
Az alkotmány módosításának szándékát a közvélemény csak addig támogatja, amíg ki nem derül egy-két részlet. Az Istenre vonatkozó kitétel mögött nem áll többségi támogatás. A népre hivatkozó, de rá nem hallgató kormányzati magatartás tovább építi az erőszakos, voluntarista kormányimázst. Megjegyzendő, hogy a szakemberek egy pillanatig sem támogatták az alkotmánymódosítást, de a miniszterelnök rá se hederített az intelmeikre.
Orbán bátran csatázik a brüsszeli EU-Bizottsággal, ám veszít, továbbra is elvárás a 3,8%-os hiánycél. Róna Péter taktikai javaslatait Orbán elengedi a füle mellett, és a kormány pénzügyi vonalon kisvártatva megroppan. Az alkotmánybarkácsolás után ez a második nagy ütés.

3. október-december: a kormány váratlanul államosítja a kötelező magánnyugdíj-pénztárakat, és ezt megpróbálja nyugdíjvédelemként eladni, ám csapongó üzeneteivel komoly bizonytalanságot és felháborodást vált ki. A nagyképű kioktatások után lassanként derengeni kezd, hogy rendszertelen ötletelés zajlik a 3,8%-os hiánycél miatt, vélhetően az ország jövője kárára. E sorok szerzője is elemzést írt a nyugdíjvédelem lehetőségeiről, mígnem kiderült, hogy az ad hoc kommunikáció mögött mégsem átgondolt nyugdíjterv, hanem költségvetési vésztartalékolás áll.
A Médiahatóság létrejötte egy párt kezébe teszi a médiaszabályozást, ezért védhetetlen. A médiatörvényt az egész demokratikus világ támadja, és végezetül kiderülhet ugyan, hogy nem is a rendelkezésekkel, hanem az egypárti végrehajtással van a baj, de a kormány már soha nem tudja megmagyarázni, hogy ezt a kabátot csak félig lopta el, és azt sem úgy, hanem... Az alkotmánybarkácsolás és a deficitvereség után ez a harmadik, pókerarccal viselve is megrendítő erejű ütés.
Megjelenik az új személyijövedelemadó-szabályozás, amelyből kiderül, hogy a gyermekesek alig fizetnek majd jövedelemadót. Első pillantásra jó ötletnek látszik, a másodikra viszont már túl jónak ahhoz, hogy tartósan igaz legyen. Az államháztartás egyensúlyát egy év alatt aligha sikerül plusz bevételekkel megteremteni, a lyukat a nyugdíjpénztárak egyenlegével kellhet befoltozni, s mivel a kormány a Sólyom László által létrehozott pártatlan Költségvetési Tanács munkájára sem tart igényt, felmerül a gyanú, hogy év végén megpróbálja majd manipulálni a tényleges hiányadatokat.
A magyar EU-elnökség féléve a lehető legbaljósabban indul.

Összegezve: a Fidesz mindent elért a hatalom terén, de a közvéleményt maga ellen hergelte, saját választóit pedig jelentősen elbizonytalanította, elidegenítette magától. Annyi mélyütést kapott, hogy demokratikus magatartással szinte lehetetlen talpon maradnia, de a pontozásos vereséget még állva is alig kerülheti el.

Min kell változtatni a biztos bukás kivédéséhez?

1. Kommunikáció. A "nem fogjátok kitalálni, Viktornak ma reggel mi jutott eszébe" módszer helyett forduljanak szakemberhez. Kommunikálni előre, stratégia mentén, és nem utólag kapkodva kell. Az ellenzék is kommunikál, ezt ugyanúgy tekintetbe kell venni, mint a sakkban azt, hogy minden lépésünk után az ellenfél is léphet egy okosat. A demokratikus játéktér szabályai adottak, ismertek.

2. Felelősség. Az ad hoc ötletekért Orbán vállaljon felelősséget, kérjen értük bocsánatot. Ha nem képes rá, ha nem tud demokratikusan kormányozni, akkor "monnyon" le, mert szégyent hoz a szavazóira, és ezermilliárdokban mérhető kárt okoz az országnak.

3. A közvélemény bevonása a döntéselőkészítésbe. Az eddigi kormánydöntéseket takarítónők is meg tudták volna hozni, csak nekik feltűnt volna a hatalomnövelő győzelmek pürrhoszi jellege. Elodázhatatlan, hogy a kormány rendszeresen a saját támogatóihoz és független szakemberekhez forduljon tanácsért, majd azok szerint is cselekedjen. (Javaslom kellő rálátással és szakmai függetlenséggel rendelkező szakértők, többek között Róna Péter, Tölgyessy Péter, Stadler János, Török Gábor, továbbá a Professzorok Batthyány Köre azonnali bevonását.)

4. Empowerment. Nincs az a csodacsatár, aki egymaga megnyeri a foci VB-t. A labdát passzolni kell, a döntéseket delegálni kell, el kell várni a szakmai munkát, az ügyek érdemi kezelését. Ki kell nevelni 10-20 felső vezetőt, aki miniszterelnöknek is alkalmas.

5. Rálátás. Menet közben senki sem látja kívülről a terepet. Haladéktalanul laikus tanácsadó panelt kell létrehozni, amely közvetlen visszajelzést ad az egyes döntések választói fogadtatásáról, a kommunikáció működőképességéről.

6. Érzékenység. A következő választások sorsát az a percepció dönti majd el, amely a kormány döntései és azok ellenzéki/értelmiségi lereagálása nyomán formálódik a választók fejében. A szarvashibákra nem lehet legyinteni azzal, hogy "majd belátják, hogy ez jó nekik, vagy hozzászoknak, aztán abbahagyják a morgást". A Fidesz így persona non grata lesz a saját táborában (is), a következő választás után pedig az SZDSZ sorsára juthat.

7. Tényleg a nép az úr. Csábító lehet a népet akarata ellenére boldogítani, de 40 hónap múlva erről újra a nép dönt. Most még be lehet, és be is kell bizonyítani, hogy a nemzeti minimum/konzultáció/együttműködés/érdekképviselet nem szómágia, nem hatalomszerző blöff, hanem a bal- és jobboldali választók józan eszére, ötleteire, visszajelzésére nyitott törekvés. Az ország tele van jobbító szándékkal, Nobel-díjas intelligenciával és gondolatokkal. Célszerűtlen, sőt a nemzet érdekeivel ellentétes mindezt hatalomféltésből félretolni.

8. A játéktér optimális bejátszása. Az szja csökkentése helyes, de a magasabb kategóriában minden gond nélkül lehetne 18, a legmagasabb kategóriában pedig 20%-os adót szedni. Ez nem veszélyeztetné az adócsökkentés kommunikációját, de csökkentené a költségvetés várható hiányát. A magasabb jövedelmi kategóriákban indokolatlan a családi pótlékot megtartani, a megszüntetéséből viszont kommunikációs előnyt lehetne kovácsolni. A többi intézkedési területre is igaz, hogy az ökör következetessége helyett praktikus optimumra kellene törekedni.

7. Geopolitikai realitásérzék. Magyarország nem nagyhatalom, nem ipari ország, nem pénzügyi központ, nem rendelkezik régi demokratikus hagyományokkal, bevett adómorállal, egységes erkölcsi meggyőződéssel, a jót jóként értékelő sikerorientált gondolkodással. Szarvashiba az előbbieket feltételezve kormányozni.

8. Józan ész és belátás. Milosevics legyintett a NATO bombázóira, Szaddam nagy leckéztetést ígért az amerikai hadseregnek. A Fidesz is kellemetlen meglepetéseknek teszi ki magát, ha dacosan szembemegy a realitásokkal.