Mielőtt elakadnánk a "polgár" fogalmának elemzésénél, fontoljuk meg, hogy angolul úgy hívják: common decency, azaz általános emberi tisztesség, illetve common standards of decency, a tisztesség közös normái. Mi lehet az oka annak, hogy a tisztességnek ez a fajtája kizárólag a jézuskövető világban található meg, és sehol máshol nem lelhető fel? Vagy legalábbis más kultúrákban nem feltűnő, nem a közbeszéd része, nem tárgya az értelmiségi töprengésnek, így nem is lehet az elnyomó hatalom ellenpólusa, az elesettek, az áldozatok szószólója.
Az általános emberi tisztesség szép példája az irgalmas szamaritánus (Lukács 10, 25-37.). A történetből arra következtethetünk, hogy a fogalom az ókorban is felfogható volt, és valószínűleg léteztek jó példák, még ha ettől nem is tekintették embertársnak egymást a népek - ezt a szemléletet Jézus vezeti be, és teszi normává a követői számára.
Ha ez így van, akkor máris világos, miért nem jellemző az általános emberi tisztesség Nyugaton ismert formája más kultúrákban: ők nem Jézust követik, számukra a Messiás normája nem norma. Ha elszórtan léteznek is valódi tisztességes emberek, ők csak az adott kultúrán belül tudják magukat értelmezni, nincs bennük késztetés más kultúrák hasonló embereivel kapcsolatot létesíteni, netán együttműködni velük a világ jobbá tétele érdekében.
Pár napja láttam egy beszélgetést a Public Sénat francia közéleti TV-csatornán, "Miért mennek a franciák dzsihádot vívni?" címmel. Politológus, szociológus, pszichológus és imám is szerepelt a résztvevők között. Miközben a franciák politikailag rendkívül korrekt módon franciának hívják a francia földön élő iszlám szélsőségeseket (ők mennek ugyanis dzsihádot vívni az arab világba, jelenleg kb. 700 ilyen fiatal szélsőségesről tudnak), addig az imám leszögezte, hogy a dzsihádisták egyszerűsítő, tudatlan emberek, akiknek semmi közük az iszlámhoz. Ez nagyon szép emberi megnyilvánulás. Ám arra a kérdésre, hogy az ő párizsi nagymecsetjében is megfordulnak-e dzsihádisták, a hívei között nem toboroznak-e véletlenül, és ha igen, mit mond nekik, már kitérő választ adott. Nem, ilyen nem fordul elő, legalábbis nincs róla tudomása. És az imámok tanácsában szóba kerül-e ez a kérdés? Szóba, természetesen, de ő konkrétan semmiről sem tud... Képzeljünk csak el egy fordított fiktív esetet: 700 francia fiatalról lehet tudni, hogy "keresztes" háborúba vonult öldökölni, öngyilkos merényleteket elkövetni, de Párizs püspökének nincs erről közelebbi tudomása, a püspöki karban beszélnek a témáról, ám ő semmiről sem tud, a hívei között erre nem toboroznak, az ő templomában efféle dolgok nem történnek. Te hinnél neki? Azt gondolom, hogy az imám - miközben talán tényleg nem ért egyet a szélsőséges muszlimokkal - fontosabbnak tartja az irántuk való hűséget az "általános emberi tisztesség"-nél.
Témába vágó vicc: A széles szájú béka története
Ül a béka a tóparton, és ordenáré módon ordibál, hogy a szája az egyik fülétől a másikig ér:
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!!!!
Meghallja ezt a nyúl, gondolja, megnézi közelebbről, mi baja a békának.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Nyúl, és répát eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a nyúl továbbszalad.
A béka tovább üvöltözik, még mindig csak a két füle szab gátat a szája szélességének. Meghallja ezt a róka, ő is a közelébe megy.
- Én vagyok a Széles-szájú Béka! MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Róka, és tyúkot lopok a faluból, azt eszem.
- Jól teszed, ha odébb állsz! – azzal a róka is elinal.
A béka tovább harsog a megszokott módon. Egyszer csak arra vetődik a gólya.
- MINDENKIT BEKAPOK!!! Hát te ki vagy, s mit eszel?
- Én vagyok a Gólya, és széles szájú békát eszem. Mondd csak, nem vagy te véletlenül széles szájú béka?
Erre a béka úgy összecsücsöríti a száját, amilyen szorosan csak tudja, vállai közé behúzza a nyakát, fölnéz a gólyára, majd alig hallhatóan megszólal:
- Én? Nem is ismerek olyat.
Hol az emberi tisztesség a hinduisták között, akik nem állnak ki a rossz kasztbelibe beleszerető fiataljaik mellett? Évente több száz eset ismert, amikor a család inkább megöli a fiút/lányt, mint hogy az alacsonyabb kasztbelivel házasodjon. Hol vannak azok a tisztességes hinduisták, akik elítélik ezt a barbár gyakorlatot? Miért nem láthatók, miért nem hallhatók? Azt gondolom, hogy inkább szolidárisak a hinduizmus szabályrendszerével, mint az abba belehaló embertársaikkal.
Mi lehet az oka, hogy az "általános emberi tisztesség" kizárólag a jézuskövetők között jelentős tényező?
A humanista szemlélet szerint minden ember először és elsősorban ember, csak utána kerül rá kulturális keret, mintegy béklyóként. A friss tudományos kutatások viszont inkább az ellenkezőjét mutatják: mindenki elsősorban egy konkrét család, konkrét nyelv, konkrét kultúra, konkrét vallás terméke, és csak ezt követően, és az előbbieknek alárendelten általános ember. Így már érthető, miért reagál szinte mindenki érzelmi alapon a családi/etnikai/nemzeti/vallási/kulturális érdekei szerint, és nem általános emberként az őt érő ingerekre.
A jézuskövetők világában nem azért alakult ki általános emberi tisztesség, mert ez van első helyen, hanem mert Jézus értékrendje maga az általános emberi optimum, és ez az optimum képeződik le a családi/etnikai/nemzeti/vallási/kulturális szintre. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az emberi optimum ütközésbe kerül az alsóbb szintekkel, akkor az optimum győz, vagy legalább világos, hogy az egyén szembekerült vele. A többi kultúrában fordítva történik, a családi/törzsi/nemzeti/vallási/kulturális értékek összegződnek egy felső valamiben, ami viszont nem az emberi optimum. Értelemszerűen nem is állítható szembe a családi/stb. érdekekkel, hiszen éppen azokból alakult ki.
Egy hindunak hiába hivatkozol arra, hogy a rossz kasztba szerelmes fiatalokat megölni embertelen, nem fogja érteni, miről beszélsz. Milyen értelemben lenne embertelen, ami az élet keretét adó kultúra fenntartásához szükséges? Egy muszlimnak hiába magyarázod, hogy a világméretű kalifátusért felrobbanni és másokat felrobbantani embertelen. Milyen értelemben lenne embertelen, ha Allah teremtette az embert, és Allah világméretű kalifátust akar? Egy judaistának hiába magyarázod, hogy Izrael államban csak a zsidóknak biztosítani jogokat embertelen, értetlenül néz vissza. Milyen értelemben lenne embertelen, ha Isten Izrael teljes területét (plusz a tízszeres vonzáskörzetét) a zsidóknak adta? Sajnos egy keleti kereszténynek is hiába magyarázod, hogy államilag elnyomni a kisebbségi véleményt embertelen, ő sem fogja érteni. Milyen értelemben lenne embertelen, ha államra szükség van, a normális egyén meg alárendeli magát, és ez így helyes?
Jézus azért jött el, hogy az etno-kulturális rövidlátás megszűnjön, és meg is szűnt ott, ahol az Evangéliumokból megismerhető tanítását követik. A Messiás felkészítette az emberiséget arra, hogy békében és jólétben éljen a Földön, nem elnyomva és kizsákmányolva másokat, de nem is elnyomatva és kizsákmányolva mások által. Ezt a lehetőséget eddig egyedül a nyugati kereszténység ismerte fel és valósította meg, ez a kizárólag Nyugaton kialakult polgári tisztességfogalom titka. A "polgári" előtagot is fontosnak tartom, számomra ez közösségi szemléletű, de a társadalomban emelt fővel és egyenes derékkal álló embertípust jelent. Mivel Magyarország az évszázadok folyamán hol félnyugat, hol meg vadkelet volt, ezt még gyakorolnunk kell.
A humanista szemlélet szerint minden ember először és elsősorban ember, csak utána kerül rá kulturális keret, mintegy béklyóként. A friss tudományos kutatások viszont inkább az ellenkezőjét mutatják: mindenki elsősorban egy konkrét család, konkrét nyelv, konkrét kultúra, konkrét vallás terméke, és csak ezt követően, és az előbbieknek alárendelten általános ember. Így már érthető, miért reagál szinte mindenki érzelmi alapon a családi/etnikai/nemzeti/vallási/kulturális érdekei szerint, és nem általános emberként az őt érő ingerekre.
A jézuskövetők világában nem azért alakult ki általános emberi tisztesség, mert ez van első helyen, hanem mert Jézus értékrendje maga az általános emberi optimum, és ez az optimum képeződik le a családi/etnikai/nemzeti/vallási/kulturális szintre. Ez azt jelenti, hogy amennyiben az emberi optimum ütközésbe kerül az alsóbb szintekkel, akkor az optimum győz, vagy legalább világos, hogy az egyén szembekerült vele. A többi kultúrában fordítva történik, a családi/törzsi/nemzeti/vallási/kulturális értékek összegződnek egy felső valamiben, ami viszont nem az emberi optimum. Értelemszerűen nem is állítható szembe a családi/stb. érdekekkel, hiszen éppen azokból alakult ki.
Egy hindunak hiába hivatkozol arra, hogy a rossz kasztba szerelmes fiatalokat megölni embertelen, nem fogja érteni, miről beszélsz. Milyen értelemben lenne embertelen, ami az élet keretét adó kultúra fenntartásához szükséges? Egy muszlimnak hiába magyarázod, hogy a világméretű kalifátusért felrobbanni és másokat felrobbantani embertelen. Milyen értelemben lenne embertelen, ha Allah teremtette az embert, és Allah világméretű kalifátust akar? Egy judaistának hiába magyarázod, hogy Izrael államban csak a zsidóknak biztosítani jogokat embertelen, értetlenül néz vissza. Milyen értelemben lenne embertelen, ha Isten Izrael teljes területét (plusz a tízszeres vonzáskörzetét) a zsidóknak adta? Sajnos egy keleti kereszténynek is hiába magyarázod, hogy államilag elnyomni a kisebbségi véleményt embertelen, ő sem fogja érteni. Milyen értelemben lenne embertelen, ha államra szükség van, a normális egyén meg alárendeli magát, és ez így helyes?
Jézus azért jött el, hogy az etno-kulturális rövidlátás megszűnjön, és meg is szűnt ott, ahol az Evangéliumokból megismerhető tanítását követik. A Messiás felkészítette az emberiséget arra, hogy békében és jólétben éljen a Földön, nem elnyomva és kizsákmányolva másokat, de nem is elnyomatva és kizsákmányolva mások által. Ezt a lehetőséget eddig egyedül a nyugati kereszténység ismerte fel és valósította meg, ez a kizárólag Nyugaton kialakult polgári tisztességfogalom titka. A "polgári" előtagot is fontosnak tartom, számomra ez közösségi szemléletű, de a társadalomban emelt fővel és egyenes derékkal álló embertípust jelent. Mivel Magyarország az évszázadok folyamán hol félnyugat, hol meg vadkelet volt, ezt még gyakorolnunk kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése