2014. január 24., péntek

Kié az Ígéret?

Világszerte tizenkétmillió zsidó és kétmilliárd keresztény hiszi, hogy ő az Ígéret kedvezményezettje. Ez a megkülönböztetés pontatlan, hiszen valójában a judaizmus két irányzatáról van szó. A korábbi judaizmus vérségi alapon hivatkozik Isten Ábrahámnak tett ígéretére, miszerint megsokasítja, neve áldás lesz, sőt általa nyer majd áldást a föld minden népe. A Messiás által lelki síkra emelt judaizmus tagjai pedig Ábrahám lelki folytatóinak tartják magukat. A két csoport között nem etnikai vagy vallási ellentét van, hanem hozzáállásbeli.

Ábrahám és Sára kinevette Isten jóslatát Izsák születéséről, hiszen Sára túlkoros volt a gyermekvállaláshoz, "már nem voltak asszonyi dolgai". Később azonban Ábrahám akár az öregen kapott ajándékot is kész lett volna engedelmesen visszaadni az Úrnak, ezzel a hozzáállással vált méltóvá az Ígéretre. Utódaiban ott csörgedezett a vére, de nem mindegyikükben volt meg a lelkülete. A vérvonal hangsúlyozása Jézus idejére már visszaélésszerűvé vált. A vérségiek mai megfelelője az arisztokrácia (az a lényeg, hová születtél), a lelkieké pedig a meritokrácia (az számít, mik az egyéni érdemeid).

A Messiás volt a vízválasztó, a jel, amelyet elfogadva a méltók bizonyították, hogy méltók, és amelyet elutasítva a méltatlanok bizonyították, hogy méltatlanok. Ábrahám hitt és engedelmeskedett, az utódai pedig kisebb részben hittek, nagyobb részben nem. Mivel a messiáskövetés ugyanúgy zsidó hátterű, mint a messiásvárás, következetlenség a zsidó szót csak az egyik oldalra használni. Vér vagy lélek szerint valamennyien zsidók vagyunk.

Nem áll módunkban eldönteni, melyik oldalnak volt vagy van igaza (Istené a végső szó), de azt könnyen eldönthetjük, melyik oldal bizonyult sikeresebbnek a gyakorlatban. A messiáskövetők közel kétezerszer annyian vannak, nagy és sikeres kultúrát alakítottak ki, amelyben a messiásvárók is jól érezhetik magukat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése