Sokan és régóta "harcolnak" a "rasszizmus" ellen, nem zavartatva magukat a "rasszisták" érveitől. A "rasszizmus" meg mintha nem csökkenne, sőt. Mit csinálnak rosszul?
Az emberi gondokodás mechanikáját kutatók szerint az agy nem képes a tagadó mód feldolgozására. Példa: ne gondolj a piros színre! (Mire gondoltál? Persze, hogy a pirosra.)
Az agy csakis igenlő állításokkal tud valamit kezdeni, ezért jó a pozitív gondolkodás. Mit jelent az "antirasszizmus" pozitív megfogalmazásban? A sokszínűség igenlését.
A sokszínűségbe belefér zsidó, cigány, meleg, keresztény, nagycsaládos, szingli, apáca, liberális, nacionalista - feltéve, hogy a társadalom javát akarja. Szerintem a nagy többségük azt akarja.
Mielőtt egyoldalúnak nyilvánítanál, alkalmazom a pozitív gondokodást egy másik területre is: a keresztények bűn elleni küzdelme azért olyan reménytelen és mulatságos, mert a bűn ellen, és nem az erényÉRT hajtanak. Az egyházi reformmozgalmak már kezdik feszegetni ezt a kérdést, és az ifjú generáció számára lassan evidenciává válik ez a pozitív megfogalmazás: Isten az emberek boldogságáért adta a nekünk az élet szabályait. Ha ezeket megszegjük, akkor a saját boldogságunknak teszünk keresztbe.
A társadalom minden csoportja úgy biztosítja a kohéziót, hogy jobbnak állítja magát a többi csoportnál. Ez még nem rasszizmus. A rasszizmus azt jelenti, hogy más etnikumok gyűlöletén keresztül valósul meg a csoportkohézió. Ez elítélendő, de a rasszizmus érve itt sem hoz áttörést, mert a "rasszista" csoport nagyon is jól érzi magát ebben az állapotban. A ütős érv inkább úgy szól, hogy a többi csoport gyűlölete a saját csoport sorsát, jövőjét veszélyezteti, ezért kell inkább a saját identitás szépségére összpontosítani. Éljen a sokszínűség!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése