Az "agnosztikusok"-ról

Hosszasan vitatkoztam egy magát agnosztikusnak nevező barátommal arról, hogy van-e valódi agnoszticizmus. A szó görög jelentése "nemtudás". Azaz az agnosztikus nem tudja, hogy van-e Isten, de nyitva tartja a lehetőséget, nem foglal állást.
Szépen hangzik a dolog, de a gyakorlatban ki tartja nyitva a lehetőséget? Az, aki Isten parancsait igyekszik megtartani, az Istenben hívőket tiszteletben tartja, és valóban keresi Istent a világban (csak nem találja). Barátom ezzel szemben a tudománnyal ellentétesnek, butaságnak tartja a hitet, nem érti, hogy ép ésszel gondolkodó vallásgyakorlók miért járnak templomba, negatív véleménye van az egyházakról általában, de a keresztény egyházakról különösképp, és a személyes, testi találkozáson kívül nem tud elképzelni olyan gyakorlati bizonyítékot, amely Isten létéről meggyőzné. Ez egyáltalán nem "nemtudás", hanem harcias hitellenesség. Meg is mondtam barátomnak, nem örült neki, és nem is fogadta el.
Kevesen ismerik az "agnosztikus" szó eredetét. Rá-google-tam, és megtudtam, hogy 1869-ben találta ki az angol T.H. Huxley, mert már unta a hitét vagy annak hiányát firtató kérdéseket, rosszul esett neki, hogy lépten-nyomon leateistázzák, lesajnálják, és boldogan nyugtázta, hogy a kérdezők kivétel nélkül zavarba jönnek, majd békén hagyják, ha közli velük, hogy ő "agnosztikus". Hát ennyi. Az "agnosztikus" eredeti jelentése: "ateista vagyok, de mivel te elítélnél, ha ezt a szemedbe mondanám, inkább elegánsan kertelek". Ez rendben is van, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy az angol kultúrában a beszélgetőtársnak ellentmondani nagyon komoly vétségnek számít. Ha két angol beszélget az időjárásról, és az egyik szerint nagyon meleg ma az idő, a másik szerint pedig nem, ezt kifejezetten bunkóság szó szerint kimondani. Ehelyett ilyesmit mond az udvarias angol: "én ma különösen jól bírom a meleget". Belátható, hogy a "Hisz ön Istenben, uram?" kérdésre adott "Én, uram, agnosztikus vagyok." válasz udvarias társalgási formula, semmi köze a görög filozófusokhoz. A magyar kultúra szókimondóbb, a "Hogy van?" kérdésre is szabad "Jaj, olyan rosszul vagyok, majd meghalok." választ adni (egy angol ettől beájulna, igen faragatlannak vélné a beszélgetőpartnert). Így aztán javaslom, hogy a magyar hitellenesek agnoszticizmus helyett inkább ennyit mondjanak: "Nem hiszek Istenben, de szerintem ez magánügy, hívőkkel nem akarok erről a témáról vitatkozni." Nem mondom, hogy jólesik hallani, de elismerem, hogy egyenes, korrekt válasz.