XXI. század, erkölcs vagy szenvedés?

Ljudmila Ulickaja: Daniel Stein, tolmács című remekművét olvasom - párhuzamosan Hemingway: Fiesta: The Sun Also Rises címűjével. Előbbinek zsidók a főszereplői, utóbbinak Párizs, mindkettő háttere a XX. század.

Erről jutott eszembe, hogy a XX. század népirtásai az Istentől elforduló, erkölcstelenségben tobzódó, tudományt ajnározó emberiség rémtettei, nem valamiféle véletlen eredményei. Sokáig azt mondták, Auschwitzben meghalt a történelem, nem létezhet Isten, ha ezt megengedi. Ekkora baromságot! Olyan ez, mint amikor a tapasztalatlan, ám agresszív kismalac alkatú gyerek lelöki az asztalra állított forró vasalót (minek oda ez a vacak?!), a vasaló ráesik a lábára, megüti, aztán meg égetni kezdi. Erre a gyerek elkezd ordítani, hogy milyen ócska élet ez, fájós, sistergő lábbal szidja a sorsot, amiért rámérte a külsőnek érzett csapást. Rendíthetetlenül meg van róla győződve, hogy vasalónak nincs helye az asztalon, továbbra is lelöki az összes vasalót, amit meglát. Fogalma sincs okról és okozatról. Ez volt a XX. század. Sajnos a XXI. század gyermeke is csak lassan tanul.

Aki elfordul Istentől és erkölcstől, az maga kéri a fejére a bajt. Persze ebből több kérdés is adódik: a. mi/ki Isten? b. mi az erkölcs? c. az erkölcsös élet megóv minden bajtól?
Isten egy, a zsidók, muszlimok, keresztények Istene, az egyiptomiak, hinduk, görögök, rómaiak főistene. A lényegét tekintve egy, a megjelenési formái kultúrafüggőek. Pl. a szentháromság Istene továbbra is egy, három megjelenési formában.
Mi az erkölcs: a tízparancsolat szellemisége + az embertársak magunkkal szimmetrikus szeretete. Lényegét tekintve ez is egységes, bár kultúrafüggő utasításai vannak. A katolikus és református vagy a zsidó erkölcsök közötti különbségek hajhászása helyett az erkölcs lényegét kell meglátni és gyakorolni, megélni. Aki erre nagyképűen nem hajlandó, ahhoz a világmindenség legyen irgalmas.