Aki foglalkozik az izraelita felekezetek témájával, sűrűn hall ortodoxokról és neológokról, haszidizmusról, elvétve a status quo ante irányzatról is. A reformirányzatok között - logikátlanul - nem szokás említeni a keresztény felekezeteket, pedig akár közéjük is sorolhatjuk őket.
Kr.u. 30 táján a nagy zsidó rabbi, a názáreti Jésua (kit széles körben nazirnak, Isten szentjének tartottak) megújította a zsidó vallást. Azt tanította, hogy személyén keresztül Isten elküldte a világba a messiást (ezt az izrealita kortársak által is megtapasztalt csodákkal és gyógyításaival bizonyította), római kereszten elszenvedett véráldozatával lemosta az emberiségről az eredendő bűnt, feleslegessé tette az égő és egyéb tárgyi áldozatot, s ettől kezdve a híveknek külsőségek helyett a lélek tisztaságára, a szív szándékára kell összpontosítaniuk ahhoz, hogy elérjék szerető atyjuk (ki a valóságban nem bosszúálló, kegyetlen, féltékeny típus), a világ teremtő egyetlen istene társaságában ujjongva tölthessék az örök életet. Ennek bizonyságául Jésua a kereszthalála utáni harmadik nap hajnalán feltámadt, és többször megjelent tanítványai előtt, akiket arra utasított, hogy az egész emberiséggel ismertessék meg a lelki értékekkel (és a szerető Isten kegyelme által) elérhető örök boldogság tanát.
Jésua mozgalmát a zsidó keményvonalasok kiközösítették, a keresztáldozat irányzat hívei Görögországba menekültek, és onnan térítették meg tanításuknak a világ népeit. A keresztáldozat mozgalma később több táborra szakadt, megreformálták, ma külsőségeiben is jelentősen különbözik az izraelita szertartásoktól. Pedig mindössze négy új könyvet tett érdemben hozzá a Szövetség Könyvéhez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése