Mi az emberi jogok alapja?

http://www.ohchr.org/EN/UDHR/Pages/Language.aspx?LangID=hng
Ez a hivatkozás az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára mutat, melynek bevezetője kifejti, hogy az aláírók szerint min alapszanak az emberi jogok. A szöveg tele van hangzatos, ám definiálatlan és összefüggéstelen szavakkal: "az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon" - a jogok elismerése mitől alapja a szabadságnak? nem inkább fordítva: a szabadság teszi lehetővé a jogok elismerését?; "az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett" - mióta van az emberiségnek lelkiismerete, és mióta lehet azt fellázítani?; "az ember legfőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben az elnyomástól, valamint a nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz" - kinek ez a legfőbb vágya manapság? Sőt, az emberiség hány százalékának volt ez valaha legfőbb vágya a történelem során? Mellébeszélés helyett sommásan elintézhették volna ennyivel: mi, aláírók mint az emberiség elhanyagolható töredéke kinyilatkoztatjuk, hogy az emberek egyetemes jogai a következők, és punktum.

Addig persze nincs gond a szilárd alap hiányával, amíg gond nincs vele. X ország diktátora, teszem azt, kijelenti, hogy országa területén nem érvényes az ENSZ-nyilatkozat, mert nála van a stukker, a zsozsó meg a hatalom, oszt' annyi a népének. Kire, mire lehet akkor hivatkozni a peches tíz- meg százmilliók érdekében? Minek alapján lehet beavatkozni, eljárást indítani, bíróság elé állítani a bukott zsarnokot? A fenti nyilatkozat bevezetője igen gyér jogalap - nem meglepő, hogy a gyakorlatban csak azért kerül hébe-hóba egy-egy kósza diktátor bíróság elé, mert a többi ország jogalap fejtegetése helyett így szól: nálunk több stukker meg zsozsó van, több a hatalmunk, meg kell a reklám választások előtt, így hát lesittelünk, ha már úgyis megbuktál. Ez nem annyira "az emberiség legfőbb álma", mint a győztes erőszakos és felettébb vitatható "igazságtétele". Ami persze nem jelenti azt, hogy az emberi jogok alaptalanok, sőt. Az emberi jogokról szóló nyilatkozat szövegezői ügyetlenek voltak, nem tudták összehozni a megfelelő indoklást, de attól még a lényeget tekintve igazuk volt.

Nézzük az alapvető jogokat: "Minden személynek joga van az élethez, a szabadsághoz és a személyi biztonsághoz." Az élethez való jog alapja istenhívők számára az, hogy amit Isten megteremtett, azt ember nem pusztíthatja el. (Ne ölj - szól az ötödik parancs; aki egy embert megöl, az az egész világot elpusztítja - írja az Ószövetség; a test a Szentlélek temploma - tanít az Újszövetség). A hívők szerint Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és ez a mindenkiben megtalálható "istenhasonlatosság" az, ami életet, szeretetet és tiszteletet érdemel. Az élethez való jog mindaddig feltétlen, amíg a jogosult ténykedése ellentétbe nem kerül ezen alapjog biztosításával. Még ekkor sem válik érvénytelenné, csak alárendelődik áldozatai élethez való jogának. Nem arról van szó, hogy az életellenes bűncselekmények visszaeső elkövetői halált érdemelnek, hanem arról, hogy leendő áldozataik érdemlik meg az életet.

A nem istenhívők úgy indokolhatják az élethez való jogot, hogy az "istenhasonlatosság" helyett az emberi személyiség legbelső magjának axiómáira hivatkoznak. Minden ember belső meggyőződése, hogy hibái ellenére ő jogosult az életre, a szeretetre és a tiszteletre. (Aki nem hiszi, ellenőrizze magát egy szakadék szélén, szerettei körében és tiszteletlen járókelők között.) Az emberiség túlnyomó része a végsőkig ragaszkodik az életéhez, természetes hát, hogy tiszteletben tartsuk embertársaink hasonló meggyőződését. Hívők és nemhívők között mindössze az öngyilkosság kérdésében van némi különbség, mert az istenhasonlatosság önként sem pusztítható el, míg a személyiség legbelső meggyőződése elvben önként felülírható. A gyakorlatban viszont még a legkevésbé hívő társadalmak is igyekeznek erről lebeszélni, ugyanis evolúciós szempontból rendkívül unpraktikus az elgondolás.

A szabadsághoz való jog indoklásához nincs szükség istenhitre: mindenki szívesen veszi, ha nem korlátozzák a szabadságában, ezért logikus, hogy embertársai számára is biztosítsa a szabadságot. A személyi biztonsághoz való jog szintén az imént említett szimmetrikus bánásmód követelményén alapszik. Az amerikai függetlenségi nyilatkozatban a személyi biztonsághoz való jog helyett a boldogság keresése szerepel, és ez is könnyedén megindokolható a fenti logikával. Ezen a ponton joggal kérdezheti az olvasó, hogy mivel indoklom a szimmetrikus bánásmódot. Mi van akkor, ha én igényt tartok a saját életemre, szabadságomra, személyi biztonságomra, de nem tisztelem mások hasonló igényét?

Hivatkozhatunk Jézus második főszabályára: "Szeresd embertársadat mint önmagadat". Ugyancsak hivatkozhatunk a Jézus előtt fél évezreddel élt zseniális filozófusra, Buddhára, aki megvilágosodása után először úgy gondolta, megtartja magának az új tudást, de aztán megsajnálta embertársait, és puszta együttérzésből (szimmetrikus megfontolásból) tanítani kezdett. Hivatkozhatunk a zseniális kínai Konfuciuszra, aki szerint a császárnak pont annyival nagyobb a felelőssége, tehát annyival nagyobb kell legyen az alázata, amennyivel nagyobb a hatalma (ez teremt szimmetriát az alattvalók és az uralkodó között). Végül, tudományos magyarázatként hivatkozhatunk a játékelméletre: az együttműködő játszmák résztvevői nagyobb haszonra tesznek szert, mint a zéró összegű játszmák ellenfelei; együttműködő játszmát pedig nem lehet úgy játszani, hogy én = jani, te = lúzer. Az emberi társadalom optimális működéséhez szimmetrikus bánásmódra van/lenne szükség.

Ha az ember lelki berendezkedése és működése a szimmetrikus bánásmódról szólna, akkor az emberi jogok között sokkal több tételt is felsorolhatnánk. Azért nem sorolhatunk fel, sőt azért van szükség egyáltalán emberi jogokról szóló nyilatkozatra, mert az ember lelki berendezkedése és működése egyáltalán nem a szimmetrikus bánásmódról, hanem a csak minimális mértékben enyhíthető evolúciós önzésről szól, de ez már egy következő írás témája.