Még nem zárult le a vita arról, mit ért a Fidesz Magyar Polgári Párt a nevében szereplő „polgár” alatt, de már körvonalazódik a kép. A polgár több, mint állampolgár, és kevesebb, mint nagypolgár – egyszerűbben fogalmazva a polgár a középosztály tagja, két megszorítással. A középosztály átlagos vagyonnal, jövedelemmel és kultúrával rendelkezik. A polgár átlagos vagyonnal és jövedelemmel, de átlag feletti kultúrával és egyenlőségre alapuló magatartással jellemezhető, tehát a középosztályon belüli alcsoport, amelyet kulturáltsága és demokratikus viselkedése különböztet meg a középosztály egészétől.
A polgárréteg támogatása jó, hasznos és kívánatos, mert a társadalom igazságosabbá tételét szolgálja. Thomas Hobbes angol filozófus már a XVII. században meghatározta a társadalom békés, igazságos és fenntarható együttélését lehetővé tevő szabályokat (http://en.wikipedia.org/wiki/Natural_law), melyek közül a kilencedik (mindenki ismerje el embertársai természetes egyenlőségét – e szabály megszegése a büszkeség) és a tizedik (senki ne tartson igényt olyan jogra, amelyet mástól elvitat – e szabály megszegése az arrogancia) vág ide. E két szabályból vezethető le a polgárság pozitív társadalmi szerepe. Mielőtt az olvasó közbevágna, hogy „hol vagyunk már a XVII. századtól?!” meg hogy „Hobbes korában még nem is volt polgárság”, megjegyzem, hogy Hobbes szabályaiból vezették le a nemzetközi jog máig érvényes megfontolásait, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat jogalapját, az emberi jogokat, a jogállamiság szabályait, sőt a gyűlöletbeszéd tilalmát is. Hobbes kevéssé ismert, ám felbecsülhetetlen hatású gondolkodó, szabályai mai társadalmunkra is érvényesek.
A kapitalista társadalmat hagyományosan alsó, közép- és felső osztályra szokás osztani, bár az erre vonatkozó irodalom mindenütt elismeri, hogy valójában ki-ki maga szokta önmagát osztályba sorolni, és hogy nincs az önbevallásnál jobb, pontosabb rendszer. Az alábbiakban bebizonyítom, miért éppen a középosztály átlagnál műveltebb rétege, azaz a fideszi értelemben vett polgárság a legalkalmasabb egy igazságos társadalom húzórétegének szerepére, és miért ideális követendő példa.
Az alsó osztály csekély vagyonnal és jövedelemmel (gyakran nullával), továbbá alacsony műveltséggel rendelkezik. Irigyli a közép- és felső osztályt, szeretne felzárkózni, de ebben a képességek hiánya és a környezet visszahúzó ereje is gátolja. E rétegben egyszerűen ciki jól tanulni és szakképzett, jól fizetett munkát végezni, továbbá a csoportkohéziót megbontó felfelé törekvés dezertálásnak számít. Az alsó osztálynak nincs rálátása a gazdaság működésére, nincs meg a szükséges szakértelme, ezért ha ezt az osztályt tennénk a társadalom húzóerejévé, mintájává, akkor a szegénységet és az alacsony műveltséget terjesztenénk. Rossz ötlet, ahogy tapasztalatból tudjuk: a szocializmus már megpróbálkozott vele, bele is bukott – a fő ok a beígért jólét elmaradása, a szocialista gazdaság összeomlása volt.
A felső osztály jelentős vagyonnal, komoly jövedelemmel és magas kultúrával rendelkezik. Mégsem tehető egy igazságos társadalom húzóosztályává, mert vagyonának alapja, hogy korlátozott számú ember között oszlik meg. Kiváltságairól nem szeretne lemondani, és esze ágában sincs a társadalom számára követendő példát nyújtani. Mindenki vonzódik a felső osztályhoz, ha nem a fényűző életmód és a nagyvilági külsőségek, akkor a magas kultúra kívánatossága miatt; ám a felső osztály lenézi a többi társadalmi réteget, korlátozza a csatlakozás lehetőségét, és külön jogokra tart igényt (megszegve Hobbes 9. és 10. szabályát).
A polgárság azonban egyszerre érdekelt az alsó osztály felzárkóztatásában és a felső osztály kultúrájának eltanulásában– az alsó osztály felzárkóztatása a saját vagyonbiztonságát szolgálja, a lelkes művelődés pedig társadalmi helyzetét erősíti. Tanulással és szakképzett munkavégzéssel szerzett jövedelme lehetővé teszi, hogy könyveket vegyen, utazzon, színházba, múzeumba járjon. Hozzáértő munkája révén a gazdaság természetes húzóereje, ám demokratikusan gondolkodik, ezért nem akarja helyzetével visszaélve kisajátítani a megtermelt javakat. Az alsó osztály számára példát mutat az iskolázott, színvonalas munkára, a felső osztály számára pedig azzal ad példát, hogy egyenlőnek tekinti embertársait, és nem igényel olyan jogokat, amelyeket mástól elvitat (betartja a Hobbes által az igazságos, békés társadalmakra levezetett szabályokat). Ebből logikusan következik, hogy a polgárság alkalmas a társadalom vezetésére, és a többi réteg példaképe lehet.
A polgár ilyetén meghatározása a társadalmi jólét, egyenlőség és igazságosság fejlesztésére optimalizált, pragmatikus definíció. Természetesen vitatható, ám aki beleköt, mondjon célszerűbbet. Félreértések elkerülése végett: a meghatározásból nem következik, hogy a polgár templomba járó, de az igen, hogy viselkedésének alapja az embertársaival való szimmetrikus viszony; a Magyar Köztársaság polgára nem feltétlenül etnikailag magyar, de sorsközösséget vállal a magyar társadalommal; nem feltétlenül nagy hangú hazafi, de az egész társadalma javát szolgálja; nem feltétlenül sokgyerekes, de fontosnak tartja a társadalma fenntarthatóságát; nem feltétlenül él szentségi házasságban, de egész életen át tartó monogám párkapcsolatra törekszik; nem feltétlenül észkombájn és kultúrzseni, de fontosnak tartja a műveltséget, a tájékozottságot; továbbá nem harácsol, nem gyűlölködik, nem klikkezik, és a maga életét eredményes, követhető mintaként állítja a többiek elé.
A polgárréteg támogatása jó, hasznos és kívánatos, mert a társadalom igazságosabbá tételét szolgálja. Thomas Hobbes angol filozófus már a XVII. században meghatározta a társadalom békés, igazságos és fenntarható együttélését lehetővé tevő szabályokat (http://en.wikipedia.org/wiki/Natural_law), melyek közül a kilencedik (mindenki ismerje el embertársai természetes egyenlőségét – e szabály megszegése a büszkeség) és a tizedik (senki ne tartson igényt olyan jogra, amelyet mástól elvitat – e szabály megszegése az arrogancia) vág ide. E két szabályból vezethető le a polgárság pozitív társadalmi szerepe. Mielőtt az olvasó közbevágna, hogy „hol vagyunk már a XVII. századtól?!” meg hogy „Hobbes korában még nem is volt polgárság”, megjegyzem, hogy Hobbes szabályaiból vezették le a nemzetközi jog máig érvényes megfontolásait, az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat jogalapját, az emberi jogokat, a jogállamiság szabályait, sőt a gyűlöletbeszéd tilalmát is. Hobbes kevéssé ismert, ám felbecsülhetetlen hatású gondolkodó, szabályai mai társadalmunkra is érvényesek.
A kapitalista társadalmat hagyományosan alsó, közép- és felső osztályra szokás osztani, bár az erre vonatkozó irodalom mindenütt elismeri, hogy valójában ki-ki maga szokta önmagát osztályba sorolni, és hogy nincs az önbevallásnál jobb, pontosabb rendszer. Az alábbiakban bebizonyítom, miért éppen a középosztály átlagnál műveltebb rétege, azaz a fideszi értelemben vett polgárság a legalkalmasabb egy igazságos társadalom húzórétegének szerepére, és miért ideális követendő példa.
Az alsó osztály csekély vagyonnal és jövedelemmel (gyakran nullával), továbbá alacsony műveltséggel rendelkezik. Irigyli a közép- és felső osztályt, szeretne felzárkózni, de ebben a képességek hiánya és a környezet visszahúzó ereje is gátolja. E rétegben egyszerűen ciki jól tanulni és szakképzett, jól fizetett munkát végezni, továbbá a csoportkohéziót megbontó felfelé törekvés dezertálásnak számít. Az alsó osztálynak nincs rálátása a gazdaság működésére, nincs meg a szükséges szakértelme, ezért ha ezt az osztályt tennénk a társadalom húzóerejévé, mintájává, akkor a szegénységet és az alacsony műveltséget terjesztenénk. Rossz ötlet, ahogy tapasztalatból tudjuk: a szocializmus már megpróbálkozott vele, bele is bukott – a fő ok a beígért jólét elmaradása, a szocialista gazdaság összeomlása volt.
A felső osztály jelentős vagyonnal, komoly jövedelemmel és magas kultúrával rendelkezik. Mégsem tehető egy igazságos társadalom húzóosztályává, mert vagyonának alapja, hogy korlátozott számú ember között oszlik meg. Kiváltságairól nem szeretne lemondani, és esze ágában sincs a társadalom számára követendő példát nyújtani. Mindenki vonzódik a felső osztályhoz, ha nem a fényűző életmód és a nagyvilági külsőségek, akkor a magas kultúra kívánatossága miatt; ám a felső osztály lenézi a többi társadalmi réteget, korlátozza a csatlakozás lehetőségét, és külön jogokra tart igényt (megszegve Hobbes 9. és 10. szabályát).
A polgárság azonban egyszerre érdekelt az alsó osztály felzárkóztatásában és a felső osztály kultúrájának eltanulásában– az alsó osztály felzárkóztatása a saját vagyonbiztonságát szolgálja, a lelkes művelődés pedig társadalmi helyzetét erősíti. Tanulással és szakképzett munkavégzéssel szerzett jövedelme lehetővé teszi, hogy könyveket vegyen, utazzon, színházba, múzeumba járjon. Hozzáértő munkája révén a gazdaság természetes húzóereje, ám demokratikusan gondolkodik, ezért nem akarja helyzetével visszaélve kisajátítani a megtermelt javakat. Az alsó osztály számára példát mutat az iskolázott, színvonalas munkára, a felső osztály számára pedig azzal ad példát, hogy egyenlőnek tekinti embertársait, és nem igényel olyan jogokat, amelyeket mástól elvitat (betartja a Hobbes által az igazságos, békés társadalmakra levezetett szabályokat). Ebből logikusan következik, hogy a polgárság alkalmas a társadalom vezetésére, és a többi réteg példaképe lehet.
A polgár ilyetén meghatározása a társadalmi jólét, egyenlőség és igazságosság fejlesztésére optimalizált, pragmatikus definíció. Természetesen vitatható, ám aki beleköt, mondjon célszerűbbet. Félreértések elkerülése végett: a meghatározásból nem következik, hogy a polgár templomba járó, de az igen, hogy viselkedésének alapja az embertársaival való szimmetrikus viszony; a Magyar Köztársaság polgára nem feltétlenül etnikailag magyar, de sorsközösséget vállal a magyar társadalommal; nem feltétlenül nagy hangú hazafi, de az egész társadalma javát szolgálja; nem feltétlenül sokgyerekes, de fontosnak tartja a társadalma fenntarthatóságát; nem feltétlenül él szentségi házasságban, de egész életen át tartó monogám párkapcsolatra törekszik; nem feltétlenül észkombájn és kultúrzseni, de fontosnak tartja a műveltséget, a tájékozottságot; továbbá nem harácsol, nem gyűlölködik, nem klikkezik, és a maga életét eredményes, követhető mintaként állítja a többiek elé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése