Az egyszerűség kedvéért Istennek nevezett valami/valaki tulajdonságairól való tudásunk ugyanúgy evolúciós kiválasztódás útján fejlődött, mint az élőlények. Emberkorunk hajnalán kialakultak az istenkoncepciójukkal közösségi sikert arató csoportok, és versengeni kezdtek egymással. A rendelkezésre álló teret betöltve meghódították egymást, beolvadtak, szintézisre léptek, átalakultak, korszerűsödtek. Az élőlényekhez hasonlóan a hitrendszerek is egyre kifinomultabbak és összetettebbek lettek, egyre tisztábban megközelítették az adott körülmények között logikailag elérhető optimumot.
Kezdetben a természet egyes jellemzőit tisztelték őseink, a tüzet, a villámot, a Napot, a Holdat, és így tovább. Minél kevésbé megfogható és kiismerhető egy tárgy/jelenség, továbbá minél nagyobb szerepe van a mindennapi élet sikereiben, annál alkalmasabb az imádásra és a közösségi összetartó szerepre. Az odaadó engedelmességet értékes áldozattal mutatták ki a hívek, és az ókor nagyra nőtt birodalmaiban nem volt ritka az emberáldozat. Ez a kor a vad és kegyetlen isteneké, akik a vad és kegyetlen emberek óriásira nagyított változatai.
A hatalmas birodalmak (Asszíria, Babilon, Egyiptom) összeomlásával beköszöntött az emberi léptékű istenek kora, a természetfeletti lények még mindig nagyobbak és erősebbek az embernél (logikailag nem lehet másként), de már nem a vérnőszés, hanem a furfang, a csalafintaság, a vágy és féltékenység, a megvesztegethetőség és részrehajlás jellemzi őket - mint a kor embereit, akiknek az élete egyre kényelmesebb, kifinomultabb, cizelláltabb. Az istenfelfogásban megjelennek a finom árnyalatok.
A hinduizmus nem valódi -izmus, egyszerűen az Indus folyó völgyében élők vallási szokásainak összefoglaló neve. A hinduk több száz istenből álló, laza rendezettségű világképe pedagógiai megfontolásból alakul: a tehenekre szükség van a földműveléshez, ezért szentté nyilvánítják őket. A lélekvándorlás tana jobb bánásmódot biztosít a többi élőlénynek, az ember nem kegyetlenkedik a kevésbé fejlett életformákkal, ha úgy tudja, hogy egy következő életben átköltözhet a testükbe. Együttérzővé, empatikussá válik, ami az etika előfeltétele. A hinduizmus betetőzője Buddha, aki logikailag egységessé teszi az inkoherens világmodellt. Rendkívül modern tanítása szerint az üdvösség (a boldogság maximuma) az emberben lakik, így ha az ember teljesíti az üdvözülés feltételeit, akkor az istenektől szabad utat kell kapnia. A rendszer következetes és zárt, de a logikai peremfeltételek miatt három gyenge pontja van: Buddha szerint a világ lényege a szenvedés, a szakadatlan, kellemetlen körforgás, amelyből ki kell szállni, tehát az üdvösség valójában a Semmi (Nirvána), a megszűnés. Ez ellentmond az evolúció örömelvének. Másodszor, a lélekvándorlás-modellben az egyénnek végtelen sok ideje van, nem számít, hogy ebben az életben ér-e el lelki-szellemi fejlődést, vagy tíz, száz, ezer élettel később. Ez lelassítja az egész kultúrát. Harmadszor, Buddha nem beszél kasztokról, de a tana nem tartalmaz ellenük biztonsági mechanizmust. A hinduizmus idővel bemerevedik, kialakulnak az átléphetetlen társadalmi határok, amelyek miatt ma is több száz fiatalt öl meg évente a saját családja azért, mert alacsonyabb kasztbelibe szeretett bele. Buddha csodálatos szellemi teljesítményt hagyott ránk, messze megelőzte a maga korát, de ami a tanításából hosszú távon lett, az jelentősen elmarad a mai élvonaltól. Nem ez a vallás (pontosabban: filozófiailag átgondolt reformhinduizmus) lett az evolúció nyertese, de felkerült a toplistára, és ez nem kis eredmény, amikor minden más többistenhit rég kihullott az idő rostáján.
Időrendben haladva a zsidó vallás (judaizmus) a következő jelentős koncepció, amely már egyetlen, ráadásul elvont Istenre szűkíti a természetfeletti világot. Óriási újítás ez. Nem tudjuk, Istennek hányas a lába, mi a kedvenc színe, hány felesége van, és melyik hegytetőn lakik - pedig ezek a részletek rendkívül érdekelték őseinket. Ellenben tudjuk, hogy Istennek van választott népe, amelyet védelmez, míg az hű hozzá, és amelyet büntet, ha más "istenek" felé kacsintgat. Tudjuk, hogy Isten szigorú, hét generáción át szankcionálja a vétkeket, de okos érveléssel lehet vele alkudni, mint Ábrahám teszi Szodoma és Gomorra esetében - nem rajta múlik, hogy végül mégis veszniük kell. A judaizmus erőssége, hogy készen áll a tudomány minden eredményére: Istenről csak annyit feltételez, amennyi az adott kor tudományos ismereteivel is egybevág. Ebből következik a zsidók élénk érdeklődése minden tudomány iránt. Gyengesége a nacionalizmus és a földhöz ragadt testiség. Mindkettő az elfogult védelmi koncepcióból adódik: a legrosszabb zsidó minden körülmények között többet ér a legjobb nem zsidónál (gójnál), ez ellenösztönzi a jellemfejlődést. A vallás és a nép elválaszthatatlanul összenőtt, semmi sincs, ami a legvadabb nacionalizmus, a legcsőlátóbb elfogultság, a leghegemónabb felsőbbrendűségi tudat útját állná. Zsidó felfogás szerint Isten áldása földi vagyonban jelentkezik, a szegénység pedig átok, a bűnök következménye - ez az elképzelés gyakorlatilag kizár minden lelki értéket, ha az nem fordítható le közvetlenül pénzre. A judaizmus ma már nem térít, és alig-alig fogad betérőket. Törpe vallás, így ha nem élne annyi sikeres, vagyonos zsidó a keresztény világban, nem is beszélnénk róla.
A judaizmus reformváltozata a Jézus (Jehosua) alapította messiáskövetés (görög szóval krisztoszhit, magyarul kereszténység/keresztyénség). Jézus Isten fiának, Messiásnak (Felkentnek) nevezte magát, aki azért jött, hogy beteljesítse Isten Ábrahámnak tett ígéretét, összegyűjtse a világon szétszórt zsidókat, igazságban és békében uralkodjon felettük, és az egész emberiség számára irányadóvá tegye a judaizmust. Ennek előfeltétele az érdemalapú tekintélyt tisztelő lelki fejlődés, a formai megfelelés helyett a tartalmi erkölcs belső meggyőződésből történő megélése (ókori szóval: megtérés, bűnbánat). Mai szemmel kevésnek tűnik, de az ókori judaizmus arrogáns, testközpontú világfelfogásába egyszerűen nem fért bele. Legyünk reálisak: nem fért volna bele az asszírokéba, a babiloniakéba, az egyiptomiakéba sem, ám nekik fel sem ajánlotta ezt a lehetőséget a sors. E lelkiségi vizsgán az ókor valamennyi kultúrája megbukott volna, a Messiás színre lépése korszakváltás, az önkritikus világlátás és a lelki nemesedés kezdete. Mivel a zsidók többsége nem fogadta el Jézus messiásságát, a Felkent beteljesítő szerepe kiterjedt minden népre, az egész emberiségre. Minden ember közvetlen meghívást kapott Isten országának építésére a Földön, amelynek jutalma örök élet és boldogság a Mennyben. Jézus megszünteti a judaizmus fentebb említett gyengeségeit: a zsidó ember nem megkérdőjelezhetetlenül és visszavonhatatlanul kiválasztott elit többé, hanem annyit ér, amennyi lelki értéke van. A lelki érték fordítva arányos a vagyonbeli értékkel és az értéktudattal. Minél többet gondol valaki magáról, annál kevesebb a tényleges értéke, ez az ügyes fogás gátat vet a felsőbbrendűségi tudatnak. A vallás és a nép elválik egymástól, megtörik a nacionalista lendület, mivel Jézus nem bátorítja nemzettársait a rómaiak kiűzésére. A messiáskövetés az egész emberiséget hívja, ennek megfelelően befogadó és demokratikus szemléletű. A messiáskövetőnek nem testileg, hanem lélekben kell körülmetélkednie, alázattal kell vállalnia Isten igazságos országának békés építését. Miután a kereszténység (vagy inkább: reformjudaizmus, judaizmus 2.0) továbbvitte a judaizmus minden előnyét (egyistenhit, absztrakt, a tudománnyal kompatibilis istenkép), Isten jellemzőit kiegészítette a végtelen szeretet és megbocsátás humanizmusával, továbbá féket és ellensúlyt hozott létre a judaizmus minden gyengeségével szemben, utat nyitott az evolúciós győzelem felé. A messiáskövetés ma - holtversenyben az iszlámmal - a világ legnagyobb vallása, de jólétben, életminőségben és életszínvonalban messze megelőzi minden versenytársát, világméretekben irányadóvá vált.
Jézus után 600 évvel Mohamed megalapította az iszlámot (a szó jelentése: teljes alávetés). Nem találta elég alázatosnak a kortársait, egyesítő ideológiát keresett az arab törzsek számára, és úgy gondolta, hogy a zsidó rokonnéphez hasonlóan az araboknak is joguk van egy saját szent könyvhöz - így jött létre a csodálatos szépségű költeményekből álló Korán. Sajnos a koncepció több sebből vérzik. Az első a legitimáció hiánya. Szent könyv nem jár alanyi jogon csak azért, mert másnak is van. Vallást nem alapíthat érvényesen akárki, legyen bár a legnagyszerűbb ember. Miután Jézus Messiásként és Isten fiaként tanított, nehéz értelmes magyarázatot adni arra, hogy ha egy illető nem Messiás, nem Isten fia, sőt jelentős prófétának tartja Jézust, akkor pontosan mit akar az ő nyomában. Miután Jézus kitette az asztalra az adu ászt, alacsonyabb lappal már nem lehet ütni. Mohamed inkább volt politikus, mint szent. Egy szent nem vezet hadjáratot, mint ő tette, egy politikus pedig nem alapít vallást, mint ő tette. Az iszlám másik problémája, hogy az alávetésben nincs értelmi fék. Ez homlokegyenest ellenkezik a mai világfelfogással, és érthetővé teszi, hogy a tálibok miért ellenzik a lányok általános iskolába járását, sőt úgy általában a homo sapiens sapiensek önálló gondolkodását. Valós veszélyt látnak a tudásban, nem tartják összeegyeztethetőnek a teljes alávetéssel. Az iszlám kezdettől fogva kizárólag fegyverrel terjed, ezzel az érvénytelen módszerrel került a kereszténység mellé az élre. Míg az élőlények evolúciójában az erőszak megszokott és eredményes eszköz, a koncepciók evolúciójában keveset ér, mert a gondolat nem pusztul ki, és a világ egésze az erőszakmentes megoldások felé halad. Ahol van békés alternatíva, ott az erőszaknak csak ideig-óráig van esélye. Az ideiglenesség persze szokatlanul tartóssá válhat, ha megszervezik és intézményesítik, ahogy az mongol mintára történt az iszlám világban. Van abban valami perverz, sötét logika, hogy az iszlám országok halállal sújtják a többi vallás térítőit, és hogy egy brit napilap tömeggyilkos diktátorokról összeállított toplistájára három muszlim fanatikus is felkerült. Ez nem érvényteleníti a főszabályt, miszerint szellemi téren erőszakkal nem lehet tartós sikert elérni.
Amennyivel fejlettebb és kifinomultabb a kereszténység, annyival durvább és erőszakosabb az iszlám, ezért terjednek manapság fej fej mellett. A kereszténység azonban megalkotta azt a jóléti-demokratikus-emberi jogi etalont, amellyel békés viszonyok között toronymagasan megelőzi minden vetélytársát. A továbbiakban általános homo sapiens sapiens szemszögből, azon belül pedig a messiáskövető koncepció jegyében tárgyalom a bűn és az erény kérdését, ez ugyanis a jövő útiterve, amelyhez lassan, fokozatosan - nem kényszerből, hanem belátásból, testi-lelki jóléti megfontolásból - minden alternatív kultúra csatlakozik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése