2013. december 21., szombat

Értekezés a bűnről és az erényről, 1. rész

Értekezés a bűnről és az erényről,
amelyben a szerző az erkölcsi relativizmus csapdájába esik, jól érzi magát benne, és megerősödve szabadul

Írásom témája az erkölcs. Az erkölcs tanulmányozása a jó és a rossz cselekedetek módszeres vizsgálatát jelenti. A rossz cselekedet más szóval bűn, a jó cselekedet erény. A jó és a rossz nem önmagában létező fogalom, mindig egy konkrét helyzetben, a lehetséges alternatívákhoz képest határozható meg. Klasszikus példa: "Egy távolkeleti fiú a 14. születésnapjára lovat kapott, amire a falubeliek azt mondták: de csodás jószág. A zen mester csak ennyit mondott: majd meglátjuk. Két évre rá a fiú leesett a lóról, és kitörte a lábát, amire a falubeliek szörnyülködtek. A zen mester csak ennyit mondott: majd meglátjuk. Pár évre rá kitört a háború és valamennyi fiatal a frontra ment, kivéve az eltört lábú fiút. A falubeliek azt mondták: de csodás. A zen mester csak ennyit mondott: majd meglátjuk. Azután az ellenség betört a faluba és mindenkit lekaszabolt, köztük a fiút is. Aki nem hagy magának időt arra, hogy megértse a világot, az hamar hibákba esik."

A jó és a rossz nem abszolút, hanem relatív, de ez nem jelenti azt, hogy megfoghatatlan, ha akarom, fekete, ha akarom, fehér. Egy adott helyzetben jó, ami kedvezőbb állapotot idéz elő, rossz, ami kedvezőtlenebb állapothoz vezet. Ha a helyzet résztvevőinek boldogsága nő, az jó, ha csökken, az rossz. Ha a szenvedésük fokozódik, az rossz, ha csökken, az jó. Ez gyakran egy skálán ábrázolható, amelynek a végpontjait nem tudjuk felvenni -  vicceink vannak arról, hogy mi az “abszolút boldogság” vagy az “abszolút szenvedés”, de tényleges tudásunk nincs ezekről a szélsőséges állapotokról -, ám a skála egy szakasza mindannyiunk számára látható, érzékelhető, befogadható. Ez egyben válasz arra a lehetséges ellenvetésre, hogy mi a boldogság, mi a szenvedés, illetve hogy ha nem tudjuk pontosan, akkor talán nincsenek is. Lehet, hogy nehéz megfogalmazni a boldogság és a szenvedés univerzális lényegét, de a gyakorlatban semmi gondot nem okoz őket megélni. Ha mogyorós csokit eszünk, ajándékot kapunk, megbecsülik a munkánkat, szeretettel fordulnak felénk, az főszabályként boldoggá tesz. Ha bokán rúgnak, elénk tolakodnak a sorban, vagy ellopják a biciklinket, azt főszabályként szenvedésként éljük meg. Előfordulhatnak kivételek, de azok nem érvénytelenítik a főszabályt. Egy adott helyzetben jó, ami növeli a boldogság vagy csökkenti a szenvedés mértékét, és rossz, ami csökkenti a boldogságot, vagy fokozza a szenvedést.

Az egyszerűség és a tudományos módszer jegyében akár plusz (+) jellel is jelölhetjük a jót, mínusz jellel (-) a rosszat. Mindannyiunk életében folyamatosan jelen van a + és a -, részint kapjuk, részint adjuk. Szerintem túlzás nélkül kijelenthető, hogy ebből áll az életünk, ez a léthelyzetünk egyik központi eleme. Természetesen mint mindennek, a boldogságnak és a szenvedésnek is evolúciós háttere van, amire hamarosan kitérek. Előbb azonban érdemes tisztázni, ki az én, ki a mi, ki(k)ről/mi(k)ről beszélek.

Én = a szerző = Vértes László, mi = homo sapiens sapiensek. Értekezésem nem a kardfogú tigrisek, a vírusok, a sárgarépák vagy a marslakók szenvedéséről/boldogságáról szól, hanem a miénkről, emberekéről. Ez a válasz arra az ellenvetésre, hogy esetleg nincs jogunk kizárólag az ember szemszögéből nézni a dolgokat. A helyzet az, hogy nem tudjuk másféle szemszögből nézni őket, mivel ez az egyetlen szemszögünk van. A nem emberi lények és létformák természetesen szerepet játszanak az életünkben és a valóságlátásunkban, feltételezett örömük és szenvedésük nem közömbös számunkra, de a jó/rossz vizsgálatát magunkon kezdhetjük érvényesen, hiszen igazán csak ehhez értünk. Amit az alábbiakban a bűnről és az erényről írok, nem lesz automatikusan igaz többek között a viperákra, a fehér cápákra, a fekete himlő és a madárinfluenza vírusára, az articsókára, a sütőtökre és az ufókra. Ha fontos nekik a téma, kénytelenek lesznek külön-külön értekezni róla a saját szemszögükből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése