Sándor Erzsinek nem tetszett a Városmajori Gimnázium Befogadó Művészeti Fesztiválja, írt róla egy vitriolos cikket. Minden baja van a rendezvénnyel, az iskolával, a diákokkal, az oktatásüggyel, az élettel, a világgal, és ellenkezését ily módon öntötte formába, a véleménynyilvánítási szabadságával élve. Én jó kezdeményezésnek tartom a Befogadó Művészeti Fesztivált, és mivel alapvető ismerethiányt vélek felfedezni Sándor Erzsi írásában, a véleménynyilvánítási szabadságommal élve igyekszem őt felvilágosítani az újságírói etikáról, mégpedig egy vele készült idei interjúrészlet (01:30-03:24) fényében.
"Riporter: Sokszor fordultak hozzád, akár riportjaid nyomán, olyanok, akik rászorultak némi segítségre?
Sándor Erzsi: Amikor az volt az üzenetrögzítőmön, hogy segítsen nekem, Erzsike, bejutni az öregek otthonába - a kis csecsemőmmel -, na, így néztem, igen, hogy öregek otthona, csecsemő? Majd hozzátette, hogy a kis csecsemőm 32 éves. És akkor ez volt az a pillanat, amikor azonnal fölhívtam telefonon, és lementem... Ácsra. Ahol találtam egy fantasztikus nőt, az elképesztő gyerekével, aki valóban 32 éves, súlyosan agykárosult(sic) születésekor, és 32 évesen nagyjából egy 8-10 hónapos csecsemő szintjén van. Úgy is él, úgy is mozog, miközben a vele együtt eltöltött órákon keresztül meg lehetett tanulni, hogy ez a lény, aki, aki egy ember, ez szenved a magányosságtól, hogy ugyanúgy belekap az arcába, mint egy csecsemő, amikor az összerendezetlen mozdulatait próbálja, és megcsikarja magát, egyszerűen azért, mert magányos, és egyedül van. Hát az anyja próbálja szállítani, de mert 32 éves férfiemberről van szó, ezt felemelni, megemelni, berakni az autóba, kivenni, ez egy pokol, és én ott több órát eltöltöttem, csináltam egy anyagot. Le is ment, jelentkezett is valaki, és kifizette azt az összeget, amiért be lehetett tenni őket ebbe az öregek otthonába, ahol nem mertem utánaérdeklődni soha többet, hogy jó-e nekik vagy nem, mert a felelősségét már a továbbiakban nem mertem vállalni ennek a dolognak.
Riporter: Miért?
S.E.: Mert mi van, ha nem jó? Akkor én mit csinálok!?"
Kedves Sándor Erzsi! A fenti interjúból kiderül, hogy Ön valószínűleg jót akar a világnak, de eddig nem tekintette vizsgálandónak a jó szándéka következményeit, és ebbéli tudatlanságát büszkén vállalja. Ez a felvilágosulatlan hozzáállás érződik a városmajori befogadó rendezvényről írt cikkén. Mi van, ha egyáltalán nem úgy fest a helyzet, ahogy az aktuális hangulatában bemutatta? Mi van, ha alaptalanul befeketített egy jó kezdeményezést? Akkor Ön "mit csinál"? Az etikus újságíró nem felelőtlen kibic, aki beleokoskodik egy témába, kiönti a vitriolos lelkét, felveszi a honort, és a felelősségét a továbbiakban már nem vállalja "ennek a dolognak". Az etikus újságíró tisztában van vele, hogy a tömegkommunikáció egy fék és ellensúly nélküli hatalmi ág, felerősíti az újságíró hangját, akinek minden kimondott/leírt szava fokozottan hat a világra, és ha - széles, komplex összefüggésben, rövid, közép- és hosszú távon - használ a világnak, akkor a médiamegmondó jót cselekedett, ha árt a világnak, akkor pedig rosszat tett, etikátlanságot követett el. Mindenki tévedhet, Sándor Erzsi is, én is. Nem könnyű megállapítani, hogy az ő cikke, vagy akár az én írásom, használ-e a világnak széles, komplex összefüggésben, rövid, közép- és hosszú távon. Én nyitott vagyok ennek a vizsgálatára. Az nevezheti magát etikus újságírónak/írástudónak, akit foglalkoztat a megnyilvánulásai komplex, hosszú távú következménye, az olvasó pedig akkor jár el ésszerűen, ha etikus írástudók műveit tekinti mérvadónak, azokból von le következtetéseket a valóságra nézve.
Ami a konkrét ügyet illeti, Sándor Erzsit az zavarja, hogy egy színvonalas gimnázium miért nincs maximálisan felkészülve mindenki befogadására az év minden napján. Ez hosszabb téma, érdemes kitárgyalni. Etikai korrepetálásom keretében csak felvillantom a párhuzamot, hogy egy háziorvost mindenki felkereshet, és átlagos színvonalú ellátásban részesül, vagy beutalót kap egy szakrendelőbe, ahol kiemelt, célzott ellátásban részesítik. A szemészeten azonban hiába követel a beteg vesevizsgálatot, ahhoz át kell fáradnia az urológiára. Nincs olyan háziorvosi rendelő, ahol mindenkinek színvonalas szakellátást nyújtanak. Következik ebből, hogy a háziorvos szégyellje magát az átlagos színvonalért, vagy hogy a szemészetet igenis szereljék fel urológiai, belgyógyászati, kardiológiai és egyéb berendezésekkel, mert ezeknek mind egy helyen kellene lenniük, ez egy alapvető emberi jog? Nem, ez az egészségügyi ellátó rendszer teljes félreértése. Az oktatási rendszernek is van belső logikája, reklamálás, háborgás előtt illene átlátni.
Ami a konkrét ügyet illeti, Sándor Erzsit az zavarja, hogy egy színvonalas gimnázium miért nincs maximálisan felkészülve mindenki befogadására az év minden napján. Ez hosszabb téma, érdemes kitárgyalni. Etikai korrepetálásom keretében csak felvillantom a párhuzamot, hogy egy háziorvost mindenki felkereshet, és átlagos színvonalú ellátásban részesül, vagy beutalót kap egy szakrendelőbe, ahol kiemelt, célzott ellátásban részesítik. A szemészeten azonban hiába követel a beteg vesevizsgálatot, ahhoz át kell fáradnia az urológiára. Nincs olyan háziorvosi rendelő, ahol mindenkinek színvonalas szakellátást nyújtanak. Következik ebből, hogy a háziorvos szégyellje magát az átlagos színvonalért, vagy hogy a szemészetet igenis szereljék fel urológiai, belgyógyászati, kardiológiai és egyéb berendezésekkel, mert ezeknek mind egy helyen kellene lenniük, ez egy alapvető emberi jog? Nem, ez az egészségügyi ellátó rendszer teljes félreértése. Az oktatási rendszernek is van belső logikája, reklamálás, háborgás előtt illene átlátni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése