Nem mindenki használ Jézus ügyének, aki rá hivatkozik. Nem mindenki használ a keresztényeknek, aki szemforgató demagógiával követeli, hogy legyenek "igaziak". Az internetes oldalak, blogok, cikkek tele vannak Jézusról szóló félreértésekkel és csúsztatásokkal. Ezek közül a legfontosabb 3+1-et szeretném helyretenni.
1. Jézus egyenlő mértékben volt zsidó és egyetemes ember, egyformán volt Isten és ember. Nem könnyű egyensúlyt találni a zsidó Messiás különböző megnyilvánulásai között, annál könnyebb leragadni az egyik vonatkozásnál, és figyelmen kívül hagyni a többit. Jézus születésétől a haláláig a zsidókra vonatkozó szabályok szerint élt: születése után nyolc nappal bemutatták a templomban, körülmetélték, tizenkét évesen megvolt a bár-micvója, minden Sábeszt és zsidó ünnepet megtartott, minden Kikerülésünnepen (Húsvétkor) elzarándokolt Jeruzsálembe, elfogatása előtt tanítványaival elfogyasztotta a hagyományos Széder vacsorát. Jobban ismerte a héber Bibliát, mint a talmudisták - ne feledjük, hogy akkortájt a Bibliát a zsidókon kívül senki sem olvasta/ismerte/tanulmányozta. Jézusnak zsidó öntudata is volt. Eleinte semmibe veszi a lánya meggyógyítását kérő szamaritánus asszonyt, majd mikor az nem hagyja lerázni magát, kioktatja, hogy a küldetése Izrael házára vonatkozik, "kutyák"-nak nem jár gyógyítás! Az asszony megalázkodik, elismeri a zsidók felsőbbrendűségét, és Jézus csak ekkor gyógyítja meg a lányát. Mai szemmel elképesztően durva, fennhéjázó viselkedés, de Jézus idejében az emberszeretet és az egyetemes nyitottság csúcsa volt. Képzeljük csak el, milyen lehetett az általános hozzáállás. A farizeusok felháborodtak azon, hogy egyáltalán szóba állt a nem kiválasztott idegennel, egy gójjal! (A szamaritánusok még csak nem is idegenek, hanem a babiloni fogság idején otthon maradt, némileg asszimilálódott "hígzsidók" voltak, ám egy hajszálgyökeres "mélyzsidó" ettől már levegőnek nézte őket.) Jézus csak úgy lehetett isteni Messiás, hogy egyben hiteles zsidó ember volt, és hihető mértékben megfelelt a kortársai által szabott messiási előfeltételeknek - kivéve a földi uralkodást, az aranyban mérhető áldást és az "ellenség" (a rómaiak) felett aratott győzelmet. Az általa tanított lelki módszertan botrány volt akkor, sokak szemében botrány ma is.
2. Jézus a felsőbbrendűség-tudatú ókori zsidókat, és nem a mai félszeg messiáskövetőket okította szerénységre. Rengeteg keresztény véli tudni, hogy Jézus a mértéktelen szerénységet, alázatot, szolgálatot tanította, ezért aki nem gödörből kiszóló lyuk, akinek az öntudata nem a mélytengeri búvárbéka hátsója alá fúrt metróalagút alján hasalva törekszik folyton lejjebb és lejjebb, a Föld középpontja felé, az nem igazi keresztény, nem követi Jézus tanítását. Ez akkora marhaság, hogy a felsál adja a másikat! Jézus a saját rendkívül beképzelt, fennhéjázó, kirekesztő, rasszista, fajvédő kortársait tanítja szerénységre. Az apostolok cselekedeteiből tudjuk, hogy Péter egy vacsora alkalmával elhúzódott a körülmetéletlen keresztényektől, és Pál megfeddte ezért. Péter, a kőszikla, az ősegyház feje azzal védekezik, hogy neki ugyan nincs kifogása a gój-keresztények ellen, de nem akarta a vegyüléssel megbotránkoztatni a jelen lévő többi zsidó-keresztényt. Ő, aki éveken át követte és hallgatta Jézust, makacsul folytatta az apartheid gyakorlatot. Jézus tudta, milyen kemény fejű és csökönyös kiválasztottságtudatú nemzettársakkal van dolga, ezért hangsúlyozta annyira a szerénységet, az alázatot, és nem azért, hogy krónikus lelkiismeret-furdalást okozzon kétezer évvel későbbi, eleve szerény és alázatos követőinek. Egy mai átlagos keresztény a szerénység és alázat szobra a nem keresztényekhez képest, semmi szükség rá, hogy még alázatosabb legyen. Főleg úgy, hogy nem tisztán messiáskövető kultúrában élünk, többek között a Messiás előtti (prekrisztiánus) gondolkodásmódot őrzők is a körünkben vannak és maradnak, a békés együttélés és együttműködés érdekében alkalmazkodnunk kell egymás stílusához. Jézus nem azt tanította, hogy légy balek, hanem azt, hogy tedd jobbá, messiáskövetővé a világot. Ha folyton azon rágódunk, ki mennyire NEM keresztény, akkor sehol sem leszünk azokhoz képest, akik sosem mondták, hogy keresztények lennének, és lelki értékekben mélyen alulmúlják a bírált keresztényeket.
3. Jézus csak olyanokon segített, akik hittek benne. Az internetes oldalak tele vannak morgolódókkal, miszerint Jézus non-stop mindig mindenkinek a mindene volt, hát a keresztények miért nem?! Akkor nem is igaziak... Ez durva csúsztatás, semmi köze az Evangéliumokhoz. Jézus csodái két kategóriába sorolhatók: 1. néha csodát tesz olyanok kedvéért, akik eredetileg nem feltétlenül hisznek a messiásságában, de nyitottak erre a lehetőségre, és a csoda után tanúsítják, hogy valóban Ő a Felkent Dávid házából; 2. meggyógyítja azokat, akik erre kérik, és hiszik, hogy Ő a Megoldás, az Út, az Igazság és az Élet. Ugyanilyen fontos, kiket nem gyógyít meg: mindazokat, akik ettől sem hinnének benne, akik nem kérik, akik nem bíznak az általa kínált Megoldásban. Jézus nem csodaontó vízcsap, amit igény szerint kinyit a fogyasztó, nem gyógyító parfüm, amit a levegőbe porlasztanak, és mindenki automatikusan egészséges lesz. Többek között nem tesz csodát Názáretben, mert az ottaniak nem hisznek benne. Nem Jézus akarja így, hanem a csodához a hozzá fordulók aktív közreműködésére és hitére lenne szükség. Jézus soha nem tett csodát ott, ahol produkciót vártak tőle: a farizeusok többször kértek "jelet" (öcsisajt, ha te vagy a izé, mutassá má valamit, vért vízzé vagy tíz csapást vagy ilyen dögösset), de csak "Jónás jelét" kapták, vagyis az üres sírboltot a harmadik napon. Azt sem talmudista akkreditáló bizottság szeme láttára, hanem ókori szemmel egy niemand, egy NŐ! érvénytelen tanúsága szerint. Jézus annak nyilvánítja ki isteni mivoltát, aki erre eleve nyitott, és aki ettől kezdve követi. Mózes sem kért Teflon bevonatú indukciós serpenyőt vagy FullHD táblagépet Jehova-prezentációval az égő csipkebokortól, pedig mennyivel hatásosabb lett volna, mint a dadogó beszámolója! Megtapasztalta a felsőbb hatalmat, hitt és engedelmeskedett. Ez volt az isteni terv Jézus népe, más néven "Isten népe", az "emberiség papsága", a "föld sója", a "világ világossága" számára is. Sokan engedelmeskedtek, ám még többen vonakodtak részt venni a megvalósításában. Így vált közvetlenül, testi körülmetélkedés nélkül meghívottá az egész emberiség. A terv fakultatív: aki nyitott az engedelmességre, bizonyságot kap, aki nem nyitott rá, az csalódik, hogy Istent nem az ő emberi elgondolásai irányítják. Ma sincs ez másként.
+1. Jézus az életreformot vállalóknak bocsátott meg. Bár a farizeusok túl befogadónak tartották Jézust, valójában kizárólag őszinte megtérőket és életreformereket találunk körülötte, akik valamilyen formai megfontolásból a kor papságának még így sem voltak elég tiszták, elég jók. Szó sincs arról, hogy Jézus hagyta volna, hogy visszaéljenek a megbocsátással. A bűnbánó vámos felajánlja, hogy akit megkárosított, annak négyszeres kártérítést ad, és értelemszerűen nem ott folytatja, ahol abbahagyta. A bűnbánó prostituált könnyekkel öntözi Jézus lábát, és soha többé nem foglalkozik prostitúcióval, hanem a Messiás követője lesz. Sok százezer kortárs nem bánta a bűneit, nem kérte Isten bocsánatát, nem változtatta meg az életét, nem hitt Jézus messiásságában, nem vállalta a követését, így Jézus nem is bocsáthatott meg nekik.
Jézus tanítását durván leegyszerűsítik, sőt meghamisítják, akik azt állítják róla, hogy végtelenül és még egy arasznyira alázatos lett volna, hogy mindig mindenkin segített, hogy mindenkit meggyógyított, mindenkinek megbocsátott. Aki ilyen torzkép követését várja a keresztényektől, az aktívan hátramozdítja Jézus ügyét, Isten országának kiteljesedését. Isten országa már megépült, köztünk van, ne hagyjuk magunkat félreértésen vagy fondorlaton alapuló ájtatos demagógiával kilakoltatni belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése