2014. július 16., szerda

Létezik-e keresztény politizálás? 3. rész

Amennyiben ragaszkodnánk ahhoz, hogy Jézus minden parancsa egyforma súlyú, vagy hogy a szeretet számít, semmi más, akkor a kereszténységet az ezotéria egy fajtájává züllesztenénk. Ez nem csak nagy hiba lenne, hanem határozottan ellentmondana Jézus tanításának.

Az ezotéria jól hangzó és pozitív érzelmeket kiváltó, de logikailag összefüggéstelen elemekből áll. A kereszténység ellenben gyakorlati sikerhez, egy boldogabb világhoz vezető, logikailag következetes rendszer, a zsidó Messiás tanítása szerint.

A következetességhez a három főszabályra kell összpontosítanunk. A kisebb szabályok teljesüljenek mindenhol, ahol nem sérül a három főszabály. Ha ellentmondás alakul ki, a főszabály lép érvénybe, az alszabályt ilyenkor meg lehet, sőt meg is kell szegni.

Ez azt jelenti, hogy látszólag sérül a szeretet elve vagy a kereszténység egy olyan szabálya, amely ténylegesen szerepel az evangéliumokban – ám ez azért történik, hogy érvényesüljön a három főszabály. Az alárendelt szabály betartása ugyanis a főszabályt sértené. Nehéz helyzet?

Igen, de nem átláthatatlanul bonyolult. A következő részben konkrét példákon mutatom be, hogyan értékelhetjük a látszólagos ellentmondásokat.

4 megjegyzés:

  1. Szerintem helytelen a különböző vallások tanításait összevegyíteni. Nem helytelen viszont különböző vallások, gondolati rendszerek tanulmányozása, mert ezek tanításai hozzásegíthetnek akár a kereszténység, illetve a világ jobb megértéséhez is.
    Jelen kérdéskörben segítségül hívhatjuk például a taoizmust, amelynek fényében könnyedén feloldható az itt felvázolt dilemma. Eszerint minden magában hordozza az ellentét is, minden cselekvés a szándékolt hatása mellett elindít egy ellentétes hatást is. Ha nagyon erőteljesen akarsz hatni valamire, előbb-utóbb nagy lesz az ellenhatás is. A szelídség parancsa ennek teljesen megfelel és ide kapcsolható az általad említett többi parancs is. A rosszat jóval viszonozd, és így helyrebillented az egyensúlyt. Alázd meg magad és felmagasztaltatsz. Az uralkodó, aki erőszakkal biztosítja hatalmát, azt előbb utóbb erőszakkal fogják eltávolítani, és gyűlölni fogják, aki pedig alázattal szolgálja a népét, az sikeres lesz, és nagy uralkodónak fogják tartani.
    Az ellenséges cselekedetekre ne ellenségeskedéssel válaszolj, hanem szeretettel, ezzel meg fog szűnni az ellenségeskedés.
    Ebből látható, hogy a főparancsok csak látszólag állnak ellentétben bizonyos kisebb parancsokkal, valójában ugyanannak a dolgoknak két oldaláról van szó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az ókorban a szelídség még döbbenetet okozott, pedagógiailag működött.

      Ma már mindenki ismeri ezt a mechanikát, és a megrögzött keresztényellenesek visszaélnek azzal, ami szerintük sima lúzerség. Ez más taktikát igény.

      Olyat, amilyennel Jézus a farizeusokhoz fordult. Velük sosem volt szelíd, sosem volt alázatos. Ezzel példát mutatott számunkra: a mai világ tele van hitetlen farizeusokkal, akik a keresztények balekségéből profitálnak. A keresztény politizálás egyik célja, hogy leállítsa ezt a visszaélést, és ezzel felmutassa a gyakorlatban is eredményes kereszténységet, amely vonzó minta lehet az egész emberiség számára.

      Törlés
    2. Ez nem mond ellen az általam említett elvnek. A szelídség és alázat nem azt jelenti, hogy mindig hagynod kell, hogy beléd töröljék a lábukat! Azt jelenti, hogy ne ugorj neki erősszakkal a problémák megoldásának, hanem csak ott és annyira avatkozz be, amennyire feltétlen muszáj, hogy ne kelts nagy ellenhatást. A farizeusokkal nem úgy kell harcolni, hogy nekikugrasz, hanem úgy, hogy az elveidet szilárdan képviselve távol tartod magad tőlük, és közben próbálod bizonyítani, hogy többre vagy képes náluk.
      A keresztények baleksége sajnos nagy részben a félreérett szelídségből adódik.

      Törlés
    3. Egyetértek, ezért fejtegetem hosszasan és részletesen, hogy szelíd (és keresztény is) kizárólag ésszerűen lehet az ember, különben nem használ, hanem árt.

      Törlés