2014. augusztus 20., szerda

Válaszféle Balavány Györgynek

A HVG szerkesztőségének hiányérzete támadhatott, miszerint Irakban fennforgás van, nem kellene teljesen elhallgatni. "Skacok, valaki írjon már róla valamit, de ne vigye túlzásba" - hangozhatott a javaslat. Balavány György vállalkozott a feladatra, és kiválóan megoldotta. Úgy írt az iraki keresztényüldözésről, hogy írt is róla, meg nem is, mondott is valamit, meg nem is. Véleménycikke a "Petőfi Sándor nagy költő volt, Arany János szintén, ám költészetük mélyén valójában az a fájó kérdés kiált válaszért, hogy miért helyezünk egyes rímképleteket önkényesen előtérbe, amikor minden betű egyformán értékes, minden sorvég egyenlő, ezért most a szabad versben rejlő egyetemes lehetőségekről szeretnék beszélni" sémát értelmezi újra. Ha a konkrét helyzetre vonatkozó állításokat keresünk benne, se füle, se farka. Ha alibiírásként olvassuk, nagyszerű teljesítmény, úgy eltereli az olvasó figyelmét az aktuális helyzetről, hogy az rendesen el van terelve.

Ennyit a cikkről. Most, Balavány úr módszerét követve, én is elvonatkoztatok a konkrét helyzettől, és megkísérlem kifejteni, miért tartom hiú reménynek, hogy az iszlámból valaha a béke és tolerancia vallása lehet. Létezik ugyanis egy olyan vélekedés, hogy egyszerűen csak le van maradva azzal a 600 évvel a kereszténység mögött, amennyivel később jött létre. Iszlám időszámítás szerint  1435-öt írunk, nézzünk csak körül Európában az ennek megfelelő évben. Az elmélet itt megdöccen, a quattrocento Európában a reneszánsz fénykora. Igen, de mi jött 100-200 évvel később? A keresztény vallásháborúk kora - folytatódik a kifejtés. Ezt éli most az iszlám, a siíták és szunniták úgy ölik egymást, mint annak idején a katolikusok a protestánsokat és fordítva, majd a protestánsok a másképp protestálókat. Csak ki kell várni, hogy elunják, és békés, demokratikus jólét lesz az iszlám világban is.

Szerintem nem, mivel az iszlám konfliktusok teljesen más háttérrel, más ideológiával, más keretben zajlanak. Nézzük sorban a különbségeket.

1. A kereszténység a béke vallásaként alapult, Jézus a leghatározottabban kiállt az erőszak ellen. Az iszlám az arabokat egyesítő politikai vallásként alapult, és Mohamed maga is harcolt a cél érdekében, hadi sikereit követően halt meg. A kereszténységen belüli erőszakra mindenkor áll, hogy ellenkezik Jézus tanításával, míg az iszlámon belüli erőszak nem ellenkezik Mohamed tanításával és életpéldájával.

2. Mindkét vallás világméretű befolyásra törekszik, de a kereszténység az Örömhír erejében és a keresztény életforma látható érdemeiben bízik, az iszlám pedig a kard meggyőző erejében. Ez pont akkora különbség, mint amekkora egy vonzó udvarló közeledése utáni szabad döntés és a nemi erőszak között van.

3. A kereszténység az igazságosság és testvériség vallása, bármikor megkritizálható az emberiség java és a józan ész szempontjából, ugyanis Isten egész műve maradéktalanul az emberért van. Amiről nem tudjuk észérvekkel levezetni, hogy az ember(iség) javát szolgálja, az keresztény felfogás szerint érvénytelen. Nincs körkörös logika, miszerint Isten akarata megkérdőjelezhetetlen, akár jó az emberiségnek, akár nem. Az esetleges keresztény túlkapások féke és ellensúlya tehát a józan ész és az emberiesség. Az iszlám ellenben tekintélyvallás, Isten akarata megkérdőjelezhetetlen, a megkérdőjelezőt meg kell ölni. Ez körkörös logika, bármiféle fék és ellensúly nélkül. 

4. Az iszlám védtelen a pszichopaták uralmával szemben. Pszichopaták minden társadalomban nagyjából hasonló arányban fordulnak elő, de a kereszténység esetében belülről is világos, hogy a pszichopata érvénytelenül hivatkozik Istenre, Jézusra, stb. Az iszlám pszichopatáit belülről nem lehet leállítani, mert erre nincs eszköz, nincs biztonsági fék. A világ "békés" muszlimjai leszögezik ugyan, hogy a terrorvezérek mozgalmai nem képviselik az iszlámot, de ezzel párhuzamosan világméretű kalifátusról álmodoznak, amelyhez remek ugródeszka minden terrormozgalom. A muszlimok egy emberként, bármikor készek felvonulni Izrael ellen, de a saját szélsőségeseikkel szemben erőtlenek és tehetetlenek. Főleg mert közben folyamatosan dzsihádra hivatkoznak, bizonygatva, hogy a szélsőségesek "ilyen" dzsihádra gondolnak, ami teljes félreértés a részükről, mert valójában "olyan" dzsihádról van szó. Khm, khm. Izgalmas vita lehet a náci mozgalmon belül, hogy "ilyen" Endlösung helyett "olyan" Endlösung-e az igazi, de ettől a nácizmus békés, toleráns mozgalom lesz, az Endlösung meg a tolerancia netovábbja?

5. A keresztény felekezetek néhány hittételben különböznek egymástól, és egyre toleránsabban kezelik a nézetkülönbségeket, mivel modernül gondolkodva rájöttek, hogy a megfellebbezhetetlennek hitt saját "igazságaik" jobbára spekulációk, konkrét adatok híján sem pró, sem kontra nem dönthetők el, és egyébként sem fontosabbak a jézusi béke, szeretet és egység elvénél. Az iszlám felekezetek nem elvekben, hanem tekintélyfigurákban különböznek egymástól. Mohamed halála után egy héttel már kétféle iszlám létezett: a Próféta kedvenc rokonának, Alinak a pártja (síát Ali, a siíták), és a kedvenc tanítvány, Abu pártja (szunniták). A vita nem hitbéli kérdéseken tört ki, hanem azon, hogy melyikük legyen az első kalifa. A két nagy felekezet nem néhány hittételben tér el az alapítástól kezdve, immár 1435 éve, hanem szent iratokban és hagyományokban is. A vetélkedésük tekintélyharc életre-halálra. Ebből hosszú távon sem lesz béke (ökumené), mivel ki tudná eldönteni, és milyen alapon, hogy a Próféta veje vagy tanítványa-e az eredeti tan letéteményese?

6. A kereszténység tűri a konkurens életmodelleket, mert hisz az ideák szabad piacában és szabad versenyében. Ez nem jelent csendes beletörődést vagy közönyt (távolról sem), csak erőszakmentességet. A keresztény világban bárki bármilyen vallást hirdethet, mivel a keresztények bíznak az életmodelljük látható vonzerejében. Ha például az Istentől elforduló életmodell jobb eredményekkel járna, nagyobb boldogsághoz vezetne, a keresztény világ két-három generáción belül teljesen elfordulna Istentől, mert ezt eredményezné az ideák szabad versenye. Az iszlám világ nem bízik ilyesmiben, tilt minden konkurens gondolatot, halállal bünteti a más vallásra térítést.

7. Az előbbiből következik, hogy a kereszténység egyenlőségpárti, demokrata és toleráns, az iszlám meg egyik sem. Jogos ellenérv, hogy a kereszténység sem volt ilyen a feudalizmusban, ám az idő haladtával a kereszténység egyre közelebb kerül a Jézus által meghirdetett ideálhoz, miszerint minden ember egyenlő eséllyel indul Isten terve szerint, és a saját érdemeinek megfelelően halad előre az igazságos társadalomban, a boldogsága alapvetően rajta és a közösségéért végzett munkáján múlik. Tégy jót másokkal, és mások is jót tesznek veled, ettől leszel boldog itt a földön és az örök életben. A keresztény társadalmak e felé a meritokrata ideál felé haladnak. Az iszlám társadalmak viszont az Istennek való mukkanás nélküli engedelmesség, a gondolatmentesség felé haladnak, ez Mohamed elképzelése az ideális világról. A jó muszlim nem okoskodik, hanem engedelmeskedik az elvileg Isten akaratát közvetítő feljebbvalóknak, és kész halállal büntetni az ettől való eltérést.

8. A kereszténységben az oktatás lehetőség, az iszlámban veszély: aki tanul, az visszabeszél, engedetlen, képes észérvekre hivatkozni, esélyegyenlőséget követelni. A fundamentalista muszlimok ezért ellenzik a lányok akár alsó tagozatos oktatását is. Jogos ellenérv, hogy a keresztény társadalmakban szintén voltak fenntartások a nők egyetemi oktatásával szemben, de egyrészt a lányok általános és középiskolába járását soha egyetlen keresztény sem ellenezte, másrészt a kereszténység a teljes meritokrata esélyegyenlőség jézusi ideálja felé halad, vagyis a fenntartások fokozatosan leépülnek (csak összességében szülessen elég gyermek a társadalom fenntarthatóságához), míg az iszlámon belül akkor jó muszlim a nő, ha írni-olvasni sem tud.

9. Teljesen mást jelent a fundamentalizmus a két vallásban. A keresztény fundamentalizmus a Jézus eredeti tanításához való visszatérés keretében a meritokrácia felé haladást testesíti meg, az iszlám fundamentalizmus pedig Mohamed eredeti tanításához visszatérve a mukkanás- és gondolatmentes, női részről írástudatlan ("ilyen" vagy "olyan") dzsihádot, a végső győzelemig. A dzsihád keretében erény, ha egy muszlim felrobbantja magát, és "hitetleneket" ránt magával a halálba, vagy ha iskolákban, kórházakban és magánlakásokban rendez be fegyverraktárat, mert oda lőni nagyon rossz PR a gyaúrok számára, és ha néha mégis odalőnek, a "szent cél" felé vezető úton mit számít az a pár áldozatul eső muszlim beteg, vagy muszlim gyerek, vagy muszlim feleség? Az iszlámban másodlagos tényező az emberi élet, a muszlim ember pótolható biológiai fogyóeszköz. Ki állítja továbbra is magabiztosan, hogy ez a cinizmus egyenértékű az ember javát középpontba helyező alternatívával?

10. A kereszténységen belül lehet lázadni, és a jogos követelések meg is valósulnak, hiszen a jézusi meritokrata ideál felé haladunk. Jézus tanításának a komolyan vétele egyre modernebb, egyre demokratább, egyre igazságosabb, egyre toleránsabb megoldásokat eredményez. Az iszlámon belüli lázadás vagy egy új diktátort, vagy ókori erőszakos tudatlanságot eredményez. Testközeli példa: Jézus monogámiát tanított, de ettől is megtartóztatta magát, Mohamed pedig többnejűséget tanított, és abban is élt. Gyors fejszámolással, ha nagyjából annyi férfi él a világban, mint amennyi nő, akkor melyik az igazságosabb elrendezés? Mit szólna egy muszlim férfi, ha a saját mércéjével mérnének neki, és felvetődne, hogy a feleségeinek is lehessen több férjük? Szívesen osztozna a nejein Alival, Ahmeddel és Juszuffal, hiszen amilyen mércével mérsz, olyannal mérnek neked, vagy azt mondaná inkább, hogy Allah nevében az írmagját is ki kell irtani az efféle perverz gondolatnak (nix iskola - nix ötletelés)?

11. A kereszténység folyamatosan bírálható (bírálják is vadul), mert folyamatos tökéletesedésre törekszik, és a meritokrata ideál részeként minden szellemi konkurensével együtt él. Az iszlám alaptétele, hogy a világbéke az erőszakosan elért egyféleségben tör majd ki. Erről a szocialista vicc jut eszembe: elvtársak, olyan békeharc lesz itt, hogy kő kövön nem marad. A szocializmus mint totalitárius rendszer már megbukott, a szocialista gondolat viszont az ideák szabad piacának egyik versenyzője. Az iszlámnak is használna, ha az ideák szabad versenyében méretné meg magát.

12. A kereszténység semmiféle kényszerre nem épít, nincs meghatározva, mennyi legyen egy társadalomban a keresztények minimális aránya, ami alá nem lehet menni, mert előkerülnek a kapák, kaszák, mordályok, és kard ki kard! Nincs ilyen forgatókönyv, mivel Jézus rátermett, de békés érdekérvényesítést tanított. A nyugati típusú kereszténydemokratikus jóléthez 51% keresztény szavazóra van szükség, de kötelező nyugati típusú kereszténydemokratikus jólétben élni? Nem, ki lehet próbálni bármi mást, amit az aktuális 51% jónak tart, aztán ha beválik, miért ne lehetne folytatni? Teljes a szabadság. Ha mégsem válik be, vissza lehet térni a nyugati típusú kereszténydemokratikus jóléthez, ám ez csak önkéntes alapon működhet, másképp sehogy. Kínál ilyen szabadságot más világnézet? Az iszlám bizonyosan nem, a szocializmust is kipróbáltuk, és többségünknek kevésbé jött be, mint a Bécs melletti Shopping City Süd. A liberalizmus is mintha a keresztény társadalmak talaján virágzana igazán, vagy inkább kizárólag. Tudjuk, milyen liberálisnak lenni egy keresztény társadalomban, de nem tudjuk, milyen kereszténynek lenni egy liberális társadalomban, mivel nincs olyan társadalom, amely előbb lett volna liberális, mint keresztény. Olyan társadalom sincs, amely előbb lett volna (mai, nyugati értelemben) demokratikus, jogállami, emberi jogokkal törődő és jólétben élő, mint keresztény. 

Mondhatjuk ennek alapján, hogy az emberi jogokkal törődő demokratikus jogállami jólét elválaszthatatlan a kereszténységtől? Szerintem igen, de minden olvasómat arra biztatom, hogy ne higgye ezt el nekem bemondásra, hanem nézzen körül az ideák szabad piacán, fontolgasson, shoppingoljon, és azután alakítsa ki az álláspontját.

16 megjegyzés:

  1. Két hibát javítanék: Mohamed nem hadjárat közben halt meg, és Ali nem Mohamed fia, hanem unokaöccse volt.
    Balavány György egyébként nem nagy kedvencem, de ezzel a cikkével nagyjából egyetértek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha elítélem az USA közel-keleti beavatkozását, akkor más általi beavatkozást sem helyeselhetek ugyanott. Ha meg akarunk szabadulni a keresztényeket gyilkoló muszlimoktól, akkor először a muszlimokat megalázó amerikaiaktól kellene megszabadulni, és a feszültséget gerjesztő titkosszolgálatoktól.
      De nem ez a lényeg. A világ jobbá tétele a bűnös emberi természet miatt csak illúzió. Ha tényleg változást akarunk, azt csak magunkban érhetjük el. Ha az ember változik, akkor változik a világ, és nem fordítva.

      Törlés
    2. Köszönöm a hasznos észrevételeket: Mohamedet úgy tűnik, a Khaibárban élő zsidó törzs lemészárlása után mérgezte meg a törzs egyik túlélő asszonya, akit a nagy életű Próféta gálánsan, mint aki nem is népirtott, hanem épp kirándult egyet, és megismerkedett egy vonzó hölggyel, "feleségül vett". A hölgy férjét Mohamed előzőleg lefejeztette. Ettől bárki indulatba jönne, és valószínűleg nem kerülne önként intim kapcsolatba a hóhérok vezetőjével. A méreg a történet szerint három évvel később hatott, Mohamed maga diagnosztizálta a hatását a halálos ágyán.

      Az a hátborzongató, hogy Jézus 600 évvel korábban már megmutatta a békés megoldást, és Mohamed mégsem ezt, hanem az iszlámtól ma is tapasztalható barbarizmust választotta.

      Forrásaim szerint Ali valójában Mohamed unokatestvére és veje volt egyben, azaz az egyik lánya férje. Ha jobban belegondolunk, az Iszlám Állam (IS) terrorserege mintha a Próféta életét és tetteit elevenítené fel, sokkolva a modern világot.

      Ha Balavány György cikkével értesz egyet, bizonyára érveid is vannak.

      Törlés
    3. "Ha tényleg változást akarunk, azt csak magunkban érhetjük el. Ha az ember változik, akkor változik a világ, és nem fordítva."

      Ez alapvetően bölcs gondolat, egyetértek, de ne egyszerűsítsük le úgy, ahogy te teszed. Ha következetesen képviseled az álláspontodat, akkor számodra a körülötted zajló, vagy akár a károdra történő bűnözés sem lehet probléma, nem tartasz igényt rendőri, igazságszolgáltatási beavakozásra, hanem magadba merülsz, és várod a hatást. Tényleg így éled az életed? Ha igen, te egy ritka, mutogatandó embertárs vagy.

      Szerintem a belső változás bölcsessége azt jelenti, hogy az iszlám ellen nem iszlám módszerekkel, hanem békés, de hatásos módszerekkel kell fellépni. Ennyiben én sem értek egyet az iraki fegyveres beavatkozásokkal. Barbárok ellen nem lehet barbár stílusban győzni, az legfeljebb pürrhoszi győzelem lesz. Én kimenteném az összes veszélyben lévő embert, körbezárnám az IS által meghódított területet, és oda bárkit beengednék, ám onnan ki senkit. A harcosok ellőnék az összes muníciót, azután átmennének földművelőbe, lehiggadnának, és intő jellé válnának a többi barbár mozgalom számára.

      Törlés
    4. Természetesen a világban kell élnünk, ha élni akarunk, szembe kell néznünk a világ kihívásaival. Nem vagyok a feltétlen erőszakmentesség híve, magunkat meg kell védenünk. De mindenki a maga háza táján seperjen. Az iraki problémát nem nekünk kell megoldani.

      Törlés
    5. A kereszténység olyan, hogy a világ összes problémájával foglalkoznia kell. A világ problémái pedig rendre abból adódnak, hogy a renitensek nem keresztények, érdemes erre felhívni a figyelmüket. Jézus olyan dolgokra tanította az emberiséget, amelyekkel megszüntethetők a személyközi kapcsolatokban lévő igazságtalanságok. Ezért kötelességünk mindenkivel megismertetni a tanítást.

      A házunk táján való söprögetéssel egyetértek: olyan ország ne oktassa az IS-t, amelyik otthon a másként gondolkodók elűzésével, keresztre feszítésével és lefejezésével foglalkozik. Van nyugaton ilyen ország? Nincs, tiszta a porta. Ezért bármely nyugati ország felléphet az IS katonáival szemben.

      Törlés
  2. Nem érted a lényeget. Mindegy, hogy kinek van joga, vélt vagy valós erkölcsi alapja beavatkozni, inkább ne tegye!
    A bajok oka a bűnös emberi természet, és ez alól a keresztények sem mentesek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézzük, következetes vagy-e. A holokausztra is érvényes szerinted, hogy a bajok oka a bűnös emberi természet, ez alól a judaisták sem mentesek, tehát söprögessen mindenki a saját portája előtt, és inkább ne avatkozzon be senki vélt vagy valós erkölcsi alapon? Nem tartod ezt álszent, képmutató és egyben embertelen okoskodásnak?

      Törlés
  3. Igen, a bűnös emberi természettől senki sem mentes. Mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia. Embercsoportok, népek egymással konfliktusba kerülnek, gyűlölik és ölik egymást. Ez a történelemben mindig is így volt, ma is így van. Ennek a bűnös emberi természet az oka.
    Szerintem inkább az a képmutató és egyben embertelen, ha valaki erkölcsi érvekre hivatkozva, de más hátsó szándékoktól vezérelve támad meg valakit, vagy avatkozik be olyan konfliktusba, amihez egyébként semmi köze.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vehetem úgy, hogy a holokausztról is ezt gondolod?

      Törlés
    2. Szerintem nem érted, vagy nem akarod érteni, amit mondok. Mindenki a saját tetteiért felelős, ez az elsődleges szempont. A bajbajutottakon segíteni szép dolog, de ezt lehetőleg a saját környezetünkben kellene gyakorolnunk.
      Te akkor elítéled mondjuk az indiaiakat és a brazilokat, akik nyugodtan ültek otthon, miközben folyt a holokauszt?

      Törlés
    3. Úgy látszik, kölcsönösen nem akarjuk érteni egymást. :)

      A be nem avatkozásért első sorban az felel, aki a legkézenfekvőbb cselekvő helyzetben volt, azután aki eggyel kevésbé kézenfekvő cselekvő helyzetben volt, stb. Valamilyen szinten mindenki felel a be nem avatkozásért, de nem biztos, hogy az új-zélandi bennszülötteket beperelném kollektív kártérítésért. Erkölcsileg azonban - a felelősségi lánc sokadik pontján - az indiaiak, a brazilok és az új-zélandiak is felelnek minden elmulasztott beavatkozásért, mert ezzel rontottak a világ állapotán.

      Az észak-iraki keresztények esetében a többi keresztény igen közel áll a tevőleges segítségnyújtáshoz, ezért nem a sokadik helyen, hanem az IS-gazemberek után az első helyen felel azért, ami ott a keresztényekkel történik. A nem keresztények eggyel arrébb állnak a felelősségi láncban, ők is felelősek azért, hogy nem segítenek, és azért is, hogy álságos szövegekkel igyekeznek lebeszélni a keresztényeket a segítségnyújtásról.

      A segítségnyújtás természetesen a többi Észak-Irakban üldözött kisebbségre, sőt a világ összes üldözött kisebbségére is vonatkozik. Egy amerikainak ez egyértelmű, mivel évtizedek óta erről szól az ottani közbeszéd. Nálunk új jelenség, de egyre cselekvésképesebbek vagyunk, így nálunk is egyre inkább bekerül majd a közbeszédbe.

      Az általad alkalmazott mérce minimum kettős, mást gondolsz kívánatosnak a holokauszt esetében, és mást Észak-Irak esetében. Nem lennék meglepve, ha egy harmadik mércéd is lenne a Gázai övezetre.

      A kereszténység nagy vívmánya az egységes mérce, többek között ez adja Jézus óriási erkölcsi jelentőségét. Tégy úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek.

      Törlés
    4. Szerintem végül is értjük egymást, csak más nézőpontból tekintjük a dolgokat. Én a felelősség elvét próbálom hangsúlyozni. Az iraki helyzetet elsősorban az USA hozta létre (bár nyilván vannak mélyebb gyökerei is), ezért az ő felelőssége, sőt kötelessége, hogy megoldja azt. Ha valaki más is be akar avatkozni, ám tegye, de akkor attól kezdve viselje is a felelősséget az ottani helyzetért.
      Nincs semmilyen kettős vagy többszörös mérce, ez az elv mindenre alkalmazható.

      Törlés
    5. Nekem ez így nem kerek. Szaddam lerohanta Kuvaitot, népirotta a kurdokat, hogy csak a legkirívóbb tetteit említsük. Ezt nem Amerika hozta létre, hanem Szaddam. Irakot nem sikerült jobb helyzetbe juttatni, mert... szerintem be kellett volna vallani, hogy itt nem egyszerűen demokratizálás, hanem keresztényiesítés folyik, egyik nincs a másik nélkül, ez világos helyzetet teremtett volna. Az USA nem vallott színt, így könnyű volt démonizálni. Összességében, a mai iraki helyzet félig sem Amerika műve, helyzet volt ott bőven, és maradt is, magától.

      Lehet, hogy neked nem tűnik kettős mércének a tiéd, de szerintem az. Hogyan érvényesült volna a fenti elved a holokausztra? Azt ki hozta létre, és kinek kellett volna megoldania? Amerika biztosan nem hozta létre, és mégis Amerika mentette ki egész Európát a II. világháborúból. Senkit sem hallottam még emiatt méltatlankodni. Lehet, hogy te, egyedül Európában, kifogásolod, hogy az USA miért avatkozott be a II. világháborúba, ami nélküle még jó pár évig dühönghetett volna, néhány millió további áldozatot szedve?

      Én úgy tudom, a panaszok arra vonatkoznak, hogy miért nem avatkozott be még korábban és hathatósabban, hogy megmentse a holokauszt áldozatait (is), miért gatyázott helyette Olaszországban, a Sztálinnal kötött paktumot betartva. Vagyis épp az elved ellenkezőjét szokták hangsúlyozni ezzel kapcsolatban. Az elv és fordítottja pedig helyzetfüggő kettős mérce.

      Törlés
    6. Persze, helyzet volt előtte is, amiben Szaddam Husszeinnek is bőven volt felelőssége, de előtte is volt helyzet, vissza lehet menni az Oszmán Birodalom romjain marakodó angolokig és franciákig, sőt még tovább az Oszmán Birodalomig, mert ott sem volt minden rendben, és nyilván még azelőtt is volt helyzet...

      Egyébként a történelemben (a jelenkor eseményeit is ide számítva) nincs egyértelműen jó és rossz oldal. Emberek vannak, akik a bűnös emberi természettől vezérelve cselekszenek. A cselekvések fő mozgatórugói a hatalomvágy, a tulajdonszerzés vágya, a bosszúvágy, de ugyanúgy a motivációk között van az igazságérzet, a könyörület, a segítő szándék is. Ezek sokszor egyszerre működnek az egyes emberben is, de a társadalmakban mindenképp. És ezek valamilyen formában mindenkiben megvannak. És éppen ez a Balavány-cikk lényege: ha a saját bűnös természetünket nem felismerve magunkat a jó oldalnak kiáltjuk ki (erre pedig nagyon hajlamos az ember) akkor egy végletekig kiélezett helyzetben a legnagyobb gonoszságokat képesek vagyunk elkövetni úgy, hogy közben meg vagyunk győződve az igazunkról és hősnek hisszük magunkat.
      Szerinted a holokausztért felelős németek merő gonoszságból cselekedtek? Egyáltalán nem. Nyilván egyesekben gonosz indulatok is tomboltak, de alapjában meg voltak győződve arról, hogy a világ jobbá tétele érdekében teszik azt, amit egyébként emberileg a legtöbbjük elítélt volna, ha nincs az a csoportképző tudat, ami miatt morális kötelességüknek érezték, hogy a rosszat kiirtva, a jók győzelmét elősegítve tegyék jobbá a világot.
      Ugyanez érvényes az iszlám terroristákra. Saját ideológiájuk fényében nekik is teljesen igazuk van, ők a hősök, akik a gonosz ellen küzdenek. Csak éppen ők is figyelmen kívül hagyják az emberi természetet, saját bűnös természetüket, így hatalmasat tévednek.
      De minden helyzetben így működik ez. Kevésbé kiélezett helyzetekben nem gyilkol, de ezerféle módon árthat másoknak a magát jobbnak gondoló ember.
      Az USA háborús szerepvállalásáról: fentebb már utaltam rá, hogy a konfliktusok okozati rendszere szövevényes és szinte a végtelenségig visszavezethető. A II. vh. létrejöttében is szerepe volt az USA világhatalmi törekvéseinek, az I. vh.-ban való részvételének. A holokauszt okai között az USA világgazdasági helyzete sem elhanyagolható. A háborúba történt beavatkozása nem emberbaráti indíttatásból történt, bár mint említettem, az emberi motivációk között nyilván ez is működött.
      A fő mozgatórugó mégis a világhatalmi szerep erősítése volt.

      Törlés
    7. "nincs egyértelműen jó és rossz oldal. Emberek vannak, akik a bűnös emberi természettől vezérelve cselekszenek."

      Például ködösítenek és mellébeszélnek. Hosszasan kommentelnek, és közben nem mondanak semmit. Kettős mércét alkalmaznak, de nem szeretnék, ha ez kiderülne. Ilyen egyesek emberi természete, ám szerencsére nem mindenkié ilyen.

      Törlés