Hogyan imádkozzunk a közel-keleti keresztényekért?

Ne úgy, hogy Walaky mentse már meg őket a muszlim szélsőségesektől, hogy nekünk a kisujjunkat se kelljen értük mozdítanunk. A metafizikai közbelépésért végzett ima és a fegyveres támadás között, félúton látom a megoldást.

Ha belegondolunk, az ima már a magyarok nyilai ellen sem segített. Annál hatásosabbnak bizonyult előrenyomuló őseink határozott leállítása néhány csatában, majd a többségük megtérítése. Ennek köszönhetjük a mai jólétünket és demokráciánkat. A Koppány-tábor leszármazottai nem reklamálnak, hogy aljasul elvették tőlük az ázsiai életformát, amelyet ápolva most olyan szépen és jól élhetnének, mint például a mongolok...

A muszlim szélsőségesek békés, de határozott leállítása és a többségük keresztény hitre térítése hozhat megoldást a Közel-Keleten. Ha ezt kimondjuk, mindjárt össze is áll, mi a teendő. A fejlett Európában már most is szép számmal vannak megtérítendő muszlimok, beszélik a nyelvünket, könnyen el lehet őket érni, rajtuk kezdhetjük a térítést. Természetesen csakis önkéntes alapon, hiszen a békét nem lehet erőszakkal terjeszteni. Ha nem akarnak megtérni, mert értékesebbnek látják a jelenlegi kultúrájukat, bizonyára örömmel utaznak majd vissza bele, helyet csinálva a menekülésre kényszerülő közel-keleti keresztényeknek. Így érvényesül a választás szabadsága, nem erőszak a nyugati kereszténységgel elérhető jóléti demokrácia.

Vajon hányan látjuk a nyugati kereszténységet a világ legértékesebb társadalmi-erkölcsi rendszerének, amellyel az egész emberiség jól jár? Attól tartok, nem elegen ahhoz, hogy az üzenetünk tiszta és világos legyen. Aki ma keletről figyeli a nyugatot, azt látja, hogy a keresztények nem húznak világos határt a világnézetük és a pornográfia, a vadkapitalizmus, a se fiú-se lány kultúra, az ezoterizmus és a teljes szellemi zűrzavar közé. Keletről úgy tűnhet, a keresztények ezeket különösebb ellenállás nélkül elfogadják, a szabadság vadhajtásai mintha a kereszténység szerves részét alkotnák. Mi tudjuk, hogy a csendes többség minden nyugati országban ellenzi a túlkapásokat, de a néma ellenzés nem hallatszik, nem látszik, kifelé nem mutatkozik.

Az iszlám szélsőségesei a maguk logikája szerint úgy okoskodnak, hogy ha nincs szabadság, nincs vadhajtás sem. Ha a lány nem jár iskolába, nem fog visszabeszélni, nem követel majd jogokat. Ha a nőkre zsákot húznak, tuti nem öltöznek monokinibe. Sokkal egyszerűbb és gyorsabb elvágni a másként gondolkodók torkát. A mi hibánkból nem látszik kifelé, hogy a nyugati kereszténységre jellemző szabadság jobb és értékesebb lenne a tálibok rémuralmánál. Pl. aki tanul, nem lesz mind hagyománytagadó, és akinek nincs zsák a fején, nem lesz automatikusan házasságtörő vagy prostituált. Keresztényként ma még nem tudjuk ezt láthatóvá tenni a külső megfigyelő számára, és ez a muszlim szélsőségesek hajtóereje. Ha világossá tesszük, hol a határ a nyugati kereszténység és a szabadság vadhajtásai között, és mi az, amit már láthatóan/hallhatóan ellenzünk, nem csak magunknak használunk, hanem a tálib típusú mozgalmak vitorlájából is kifogjuk a szelet.

Tudatosítsuk, hogy a nyugat jóléte és demokráciája keresztény vívmány, máshol nem lelhető fel, kereszténység nélkül nem érhető el. Nem érhető el a keleti kereszténységgel sem, mert ott a központi hatalom nem ad elég szabadságot az egyénnek, hogy abból demokratikus jólét legyen (lásd: Oroszország). Nem érhető el a déli kereszténységgel sem, mert ott nincs hagyománya a szorgos munkának, amely nélkül nincs jóléti demokrácia, és túl sok a szenvedély az ésszerű gondolkodáshoz, amely nélkül nincs demokratikus közélet. A központi hatalom és az egyén, az érzelem és értelem, a szorgalom és szemlélődés egyensúlyát csak a nyugati kereszténység biztosítja, ezért van épp a nyugati keresztény országokban jóléti demokrácia. Az úgynevezett "emberi jogok" rendszere egy mesterséges konstrukció, elválaszthatatlan a nyugati kereszténységtől. Nem véletlenül található az összes jogvédő szervezet közponja nyugati keresztény országban. Mondjuk ki nyíltan: minden más kultúra többségét, és főleg elitjét, teljesen hidegen hagyják az emberi jogok, a hatalmi koncepcióikban nem kívánatos elem a demokrácia - külső ráhatással ezért nem sikerült egyetlen társadalmat sem demokratizálni.

Hogyan érinti ez a Közel-Keletet? Úgy, hogy vagy nyugati keresztények lesznek, vagy teljesen kipusztítják először a másként gondolkodást, azután a bármiképp való gondolkodást. Végül egy Dzsingisz káni erőszakra épülő rendszerben fognak tengődni, amelyből nincs békés kiút, mert a békés ellenzéket mindig előbb kaszabolják le, mint hogy hatása lehetne. Paradox helyzet, hogy a közel-keleti olajon keresztül, a nyugati keresztény jólét autókényszere finanszírozza az erőszakhullámot, amely a közel-keleti kereszténység teljes eltörlésével fenyeget. Kényelemszeretből végignézzük hittestvéreink legyilkolását? Járjunk inkább biciklivel és biodízellel (vagy hidrogénnel!) pár évig, szembesítsük az iszlám világot azzal, hogy az erőszak ördögi köre fenntarthatatlanlan.

A nyugati kereszténység ezek szerint felsőbb rendű minden más világnézetnél? Csak egyféle megközelítésben az, ne abszolutizáljuk rögtön a látásmódunkat.

Minden nagy kultúrának vannak értékei, legyünk ezekre nyitottak. A judaizmus például olyan oktatáshoz és műveltséghez vezet, amely irányító szerepbe juttatja a judaistákat minden olyan társadalomban, amely eltűri, hogy más világnézetűek irányítsák a saját javukra. Ebből a szempontból a judaizmus világbajnok, noha önálló társadalmat képtelen működtetni, mint Izrael példája jelzi.

Az iszlám terjeszti a leggyorsabban az értékrendjét, amely egyben a legegységesebb és legfegyelmezettebb értékrend is, mivel egyszerűen lekaszabolja az ellenállást. E tekintetben az iszlámnak nincsen párja, noha kibékíthetetlen ellentétben áll a demokratikus gondolkodásmóddal.

Ha Izraelben békés keresztény társadalom élne, a judaizmus lenne rá a legalkalmasabb, hogy egy generáción belül elitté váljon, átvegye az irányítást, és jobbágysorba süllyessze a keresztényeket. Az így kialakult helyzetben az iszlám lenne a legalkalmasabb arra, hogy egy éven belül vérbe borítsa, leuralja, és gondolatmentes sivataggá tegye Izraelt. Attól kezdve az járhatna iskolába, akinek a muszlim előljárók szerint szabad iskolába járnia. Izrael azonban nem békés keresztény társadalom, hanem állig felfegyverzett judaista teokrácia, ezért maradhat fenn az elsöprő muszlim létszámfölény ellenére. Csakhogy fegyverrel nem lehet békét és jólétet elérni, szellemi fölénnyel nem lehet normális államot működtetni, hovatovább, a kék galléros munkát is el kell végeznie valakinek. Ahol ezt másodrendűnek tartottakra bízzák, az nem nevezhető igazságos társadalomnak.

A nyugati kereszténység világelső a békés jóléti demokráciteremtésben, ebből az egyetlen szempontból felsőbb rendű minden más világnézetnél, illetve társadalmi-erkölcsi rendnél. Ez az egyetlen szempont viszont mintha meghatározná az emberiség boldogságát. Legyünk büszkék a nyugati kereszténységünkre, üzenjük meg világosan a közel-keletieknek, hogy erre van előre. Imádkozzunk, hogy összeálljon a fejünkben az a gondolati rend, amely megadja a bátorságot, hogy kamatoztassuk a tálentumainkat.