2011. március 11., péntek

Iskola a korhatáron

Elsőre rosszul hangzik a tanköteles kor leszállítása 15 évre. Másodikra úgy hangzik, mint az, hogy engedélyezett az abortusz. Megmagyarázom, mi az összefüggés.

Mindkét szabály komoly kihívás elé állítja a hozzá tartozó háttérrendszert: az iskolát/egészségügyi-családgondozói rendszert minőségi munkára vagy a kudarcával való szembenézésre kényszeríti.

A világot elméletben szabályozó hungarikumok digitálisan gondolkodnak: törvényes az abortusz? Ez világnézettől függően jó/rossz. Betiltják? Ez rossz/jó. 18 évig tanköteles a gyerek? Ez világnézettől függően jó/rossz. Hamarabb kimaradhat? Ez rossz/jó. A valóság meg a fekete és a fehér közötti gazdag tartományról, vagyis a minőségi munkáról szól.

Az illetékes guruknak eddig is feltűnhetett volna, hogy az iskolából való kimaradás az általános iskola első osztályának végére gyakorlatilag megfordíthatatlan. Aki 7-8 éves korában nem tud megfelelni az iskolai követelményeknek, az 15-18, de akár 24 éves korára sem tanul meg többet - mármint az iskolától. Számára az iskola kezdettől fogva gyermekmegőrző, olyan alapon, hogy addig sem cselleng, legfeljebb aktívan unatkozik és demoralizál. Akinek ez feltűnt, az nem a tankötelesség elméleti határát vizslatja a tekintetével, hanem azt sürgeti, hogy az iskola mindenki számára adjon minimális műveltséget és a munkaerő-piacon hasznosítható szaktudást (Nobel-várományos oktatáspolitikusaink kedvéért: ércsen valamihő a gyerek, aszt viríccsa a lóvét a melóbó).

Pillanatnyilag minden iparos mesterség hiányszakma. Nem hiszem, hogy 30 évesen, nagydoktorival kéne elkezdeni a vízszerelést, még azt sem, hogy egy kommunikációs álegyetem BA fokozata után, 21-22 évesen érik meg a lélek a kőművességre. Konkrétabban: az általános iskolában sokszori ismétléssel kéne a mai tananyag harmadát-negyedét megtanítani, ám azt mindenkinek. A tankötelezettség itt érjen véget: ne véletlenül hívják az alapfokú oktatást "általános" iskolainak. A középiskolában lehessen választani a szakmatanulás és az egyetemre készülés között, de úgy, hogy a 17 évesen megtáltosodó ipari tanuló egy év alatt elvégezhesse az érettségire felkészítő különbözeti modult. Ettől kezdve átjárható lesz a középfokú oktatás, és nem a tankötelezettség miatt fogják elvégezni a középiskolát, hanem előre megfontolt munkaerő-piaci nyereségvágyból követik majd el.

Az abortuszról már leírtam (http://verteslaszlo.blogspot.com/2010/07/az-abortusszal-kapcsolatos-legfontosabb.html), hogy nem az elméleti tilalom hoz megoldást, hanem az egész társadalom odafordulása a család, a gyermekvállalás felé. A gyerekek utáni adókedvezmény miatt irigykedők egyik pillanatban levegő után, a másikban meg fajfenntartó szerszámkészletükhöz kapkodnak, frusztrált narratívákat alkotva mindenféle igazságtalanságról. Lelkük mélyén azért ők is tudják, hogy gyereket vállalni és saját munkából, társadalmi megbecsüléstől övezve eltartani nem rossz dolog. Akart és tisztességgel felnevelt gyerekek esetében a mainál sokkal alacsonyabb lesz az iskolából való kimaradás, sokkal magasabb lesz a társadalmi érvényesülés - de csak akkor, ha a következő kormányok mindegyike támogatja ezt a modellt...

Stratégiai szempontból nem így fest a helyzet. A Fidesz minden hurrákétharmadozás dacára bukásra áll, mégpedig a jó kormányzati tartalom minősíthetetlen csomagolása, a kommunikációs analfabétizmus, a közvélemény szexuálissal felérő zaklatása, továbbá a részvételi demokrácia teljes elszabotálása miatt. Előre szólok: ha négy év múlva nagy ellenhurrázással felemelik a tankötelezettség korhatárát, attól még nem lesz épeszűbb az iskolarendszer, attól még nem lesz a kötelező osztályokból három évvel később kimaradók kezében piacképes szakma. A demokrácia kormányváltásokkal működik, ezért nem a Fidesz várható bukásán kesergek, hanem a baloldali alternatíva újbóli érvényre juttatásán dolgozókat biztatom minőségi munkára. Minden társadalom célja a jólét és az összetartás, és mindkettőnek az tesz jót, ha a kormányzás ingája nem országos szerkezeteket romboló amplitúdóval leng. Különben úgy járunk a jóléttel, mint a régi vicc szerint Arisztid a nyúllal: mikor a nyúl cikkben futott, akkor ő cakkban lőtt, és fordítva.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése