2011. március 22., kedd

Magán-közügyeink

Tíz éve már, hogy a családi szülinapok parázs vitáit elkerülendő, kijelentette háziasszonyunk, hogy ne politizáljunk. Kinek-kinek magánügye, mit gondol az országos politikáról. Ez felzaklatott: a politika görög szó, a polisz ügyeivel foglalkozást jelenti. Hogy lehet a közösségünk ügyeire azt mondani, hogy azok magánügyek?! Más kérdés, hogy konstruktív stílusban is elő lehet adni a politizálást, és nekünk eddig nem sikerült. Minden esetre, a politikai vélemény definíció szerint nem magánügy, ez a szöveg kerülő stratégia arra, hogy ne kelljen megvitatni a közös ügyeinket. Ékes bizonyíték, hogy a család egyetértő része azóta is rendszeresen politizál, az egyet nem értők háta mögött.

A vallás kapcsán is ugyanezt szokták mondani: magánügy. Ez szintén felzaklat. A vallás lényegéhez tartozó erkölcsi tanítás elismerése vagy tagadása közösségi ügy, mindannyiunk életét befolyásolja. Természetesen ez is kerülő stratégia arra, hogy az erkölcstagadókat békén hagyják. Ékes bizonyíték, hogy ők egymás között nagyon is kitárgyalják a vallásosokat, a közbeszédbe folyamatosan behozzák a vallás- és egyházkritikát, csak az ateizmus kritikáját szeretnék onnan kiszorítani.

A Fidesz két hete újabb 200-as szeget vert a koporsójába, amikor kirúgta a Ferihegy kontra Liszt reptér ügyben illetékes nyelvészeti bizottság tagjait, amiért azok leszavazták az átnevezést. Az ügy tegnap ért el minket, katolikus levelező listán (egyik tagunk nagybátyja szintén benne volt a bizottságban, és nem csak onnan, hanem közszolgálati állásából is repült). Én gyorsan reagáltam azzal, hogy tiltakozzunk a Fidesznél. Egy hozzánk közel álló baráti házaspár szóvá tette, hogy vallási levelező listán ne politizáljunk, kerüljük az indulatokat. Jöjjön létre egy külön allista erre a célra.

Még mindig nem értek egyet ezzel a kerülő stratégiával: hiba lenne a szívünknek kedves kormány ballépéseiről nem beszélni csak azért, mert érvek és érzelmek csaphatnak össze. Ki-ki felelős azért, hogy kire szavazott, az általa kedvelt pártot kritizálni olyan, mint a lusta gyerekét dorgálni: "tanujjá mer megbux". Ha nem kritizálunk, kockáztatjuk, hogy egy kormányváltással elvész az általunk igenelt kormányzati tartalom, mert a fürdővízzel a gyereket is kiöntik. Ez közösségi ügy, fel kell vállalni az egyet nem értést. Ha Buddhát követnénk, kívánatos lenne az indulatmentesség. Jézus követőiként elég az álügyektől (gumicsontoktól) óvakodnunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése