Csak konstrukció kérdése?

A kötelező magánnyugdíj-pénztárak államosítása heves vitákat váltott ki, most pedig a gyermekek alapján járó adókedvezmény korbácsolta fel az indulatokat. A közvélemény mindkét kérdésben erősen megosztott. A gyermekek utáni adókedvezmény ellenzőinek alapérve, hogy magánügy, ki hány gyereket nevel (lásd pl. a progressziv.blog.hu, lehetmas.hu posztjai és kommentjei között). Helyeslői szerint (akik közé én is tartozom) nem magánügy, hiszen többek között a nyugdíjunkat és az egészségügyi ellátásunkat a gyermekeink fogják fizetni. Vagy nem, ha egy kormányváltás gyökeres változást hoz. Vagy mégis, ha újból irányt váltunk, és így tovább, ad infinitum. Az ideológiai ellentétek kibékíthetetlennek tűnnek, közéleti béke csak az egyik oldal teljes győzelme esetén képzelhető el. Eszembe jutott, mi lenne, ha egyik tábor sem kényszerülne egy zéró összegű játszma keretében ledugni vélt igazát a másik torkán. Mi lenne, ha tárgyszerű, higgadt vitában alakulna ki az optimális (win-win) megoldás? Mivel az ésszerű szabad döntések híve vagyok, kidolgoztam az alábbi korszerű javaslatot.

Miért ne gondolkodhatnánk két opcionális, egymás mellett létező, átfogó rendszerben (à la 2 állam az 1-ben), mintha kétféle befektetési konstrukció közül választhatnánk egy bankon belül? Íme a jobb- és baloldali elképzelésekből összegyúrt választék:

1. csomag - Közösségi befektetési konstrukció
- 2 vagy több gyermeket vállalókra optimalizált
- a gyermekek után jelentős adókedvezmény jár, a tagok népszavazással hagyják jóvá az adószabályokat
- színvonalas ingyenes oktatást, olcsó felsőoktatást biztosít állami intézményekben
- színvonalas ingyenes/olcsó egészségügyi ellátást nyújt állami intézményekben
- a nyugdíjat az adott hónapban befizetett nyugdíjjárulékok fedezik, önkéntes magánnyugdíj-pénztári megtakarítás lehetséges, de nem kap jelentős szerepet

2. csomag - Öngondoskodó befektetési konstrukció
- kettő vagy kevesebb gyermekre optimalizált
- a gyermekek után nem jár adókedvezmény, az adószabályokat belső népszavazás hagyja jóvá
- színvonalas oktatást biztosít a résztvevők döntése szerinti önköltséggel, tetszőleges intézményben
- színvonalas egészségügyi ellátást nyújt tetszőleges költséggel, tetszőleges intézményben
- a nyugdíjat kisebb részben a konstrukció tagjainak nyugdíjjáruléka, nagyobb részben az önkéntes magánnyugdíj-pénztár fedezi (nagy hangsúlyt kap az előtakarékoskodás)

Az egyenlő működési feltételek biztosításához az alábbi játékszabályokra lesz szükség:
- induláskor minden nagykorúnak választania kell egy konstrukciót
- a belépés és a szavazati jog nem köthető minimális jövedelemhez, a konstrukción belül kockázatközösség és szavazategyenlőség érvényesül
- a résztvevők száma szerinti arányban a jelenlegi nyugdíjasok ellátását is finanszírozni kell
- csak kétszer lehet konstrukciót váltani, kizárólag 35 éves kor előtt, a váltás néhány évig jelentős hátrányokkal jár
- tilos a hitelfelvétel
- mindkét konstrukció résztvevőinek önfenntartó mértékű adóbevételt kell biztosítaniuk, de ebből nem szabad keresztfinanszírozni a nyugdíjakat és az egészségügyet
- a konstrukciók legfeljebb humanitárius segítséget nyújthatnak egymásnak, a tagok döntése szerint
- bármelyik konstrukció csődbe menetele esetén a tagok automatikusan a másik konstrukció felügyelete alá kerülnek, az azzal járó kötelezettségeket be kell tartaniuk, de öt évig nem szavazhatnak
- a közösen használt szolgáltatások (közigazgatás, közlekedés, stb.) finanszírozásáról évente meg kell állapodni, ennek hiányában automatikusan a magasabb költségjavaslat lép érvénybe
- a bevándorlási és vendégmunkás kvótákról évente meg kell állapodni, ennek hiányában automatikusan az alacsonyabb javaslat lép érvénybe
- ha a két konstrukció résztvevői három évig nem tudnak megállapodni a fenti két kérdésben, akkor a magyar állam békésen két államra bomlik, azaz létszámuk arányában felosztják egymás között az ország területét, és mindenki köteles a konstrukciója szerinti országrészbe költözni vagy konstrukciót váltani.

Javaslatom mellett komoly érvek szólnak. 1. Feleslegessé válik egymás életfelfogásának, világnézetének állandó kritizálása. Nem kell egyezkedni a gyermekek számáról, a munka/család szerepéről. Ki-ki a saját konstrukciójában bizonyíthatja az igazát. 2. Négyévente nem lesz a fél ország elégedetlen az éppen megválasztott kormánnyal. 3. Rengeteg költséget spórolunk meg azzal, hogy kormányváltáskor nem kell szétverni az előző konstrukciót.

Feltételezem, hogy mind a jobboldal, mind a baloldal teoretikusai megfontoltan, felelősséggel, jóhiszeműen javasolják a maguk megoldásait, azaz mindkét rendszer teljes értékű, autonóm -- legalábbis a hosszú távú életképesség vélelmével jön létre. Ebből következik, hogy a konstrukciók természetesen nem szólhatnak bele a másik tagjainak életébe, identitástudatába, kultúrájába, öltözködésébe, nemzetijelkép-használatába, esetleges vallásgyakorlásába vagy annak hiányába. A konstrukciókhoz tartozó média kizárólag a politikai korrektség határain belül számolhat be a másik konstrukció életéről, a szabálysértő beszámolókat a törvényességi felügyeletet ellátó közigazgatási apparátus kemény pénzbüntetéssel sújtja.

A mai korszerű technika nehézség nélkül lehetővé teszi, hogy mindenki a maga választotta konstrukció szerint éljen, feltéve, hogy vállalja és folyamatosan teljesíti a vele járó feltételeket. A két párhuzamos rendszer bevezetése alkotmánymódosítást igényel, mivel mindkét konstrukcióhoz egy-egy alminiszterelnök vezette önálló alkormány tartozik, amelyet a konstrukciók résztvevői autonóm módon választanak meg. Mindkét alkormány a parlament épületében, külön termekben ülésezik, egymással csak a konstrukciókon belül illetve azok viszonylatában nem szabályozott kérdéseket vitatják meg (gyakorlatilag a közösen használt szolgáltatások költségéről, a bevándorláspolitikáról és a vendégmunkáskvótákról egyezkednek). A két alkormány felett egy közigazgatási apparátus gyakorol törvényességi felügyeletet, az államelnök vezetésével. Az államelnököt közvetlenül választják a szavazók, a közigazgatási apparátust pedig népszavazással megerősített közbeszerzési eljárás keretében választják ki, alkalmanként 4 évre.

A közbeszerzési eljárás súlyozott szempontja, hogy a szolgáltató apparátus mennyiért vállalja a közigazgatási szolgáltatást. A díjat a GDP-növekedés arányában határozzák meg, alacsony vagy negatív növekedés esetére minimumot kikötve. A közbeszerzési eljáráson székhelytől függetlenül indulhatna minden olyan vállalkozás, amely Magyarországon fióktelepet létesít. Hazai jelentkezők mellett valószínűsíthető az érdeklődés osztrák, román, szlovák, szerb, horvát, szlovén, ukrán, esetleg orosz, német vagy török részről, de akár német-osztrák, orosz-ukrán, cseh-szlovák, délszláv vagy pánszláv konzorciumok indulása is elképzelhető.

Javaslatom a kétségtelen közérzetjavító és hatékonyságnövelő előnyök mellett izgalmas játékelméleti kérdéseket vet fel. 1. Valóban kialakítható a közösségi kontra öngondoskodó szemléletből két, önmagában hosszú távon életképes konstrukció? 2. Várható-e, hogy az egyik konstrukció létszáma folyamatosan bővül a másik rovására, vagyis hogy az egyik konstrukció spontán módon dominánssá válik? Ha igen, melyik? 3. Elképzelhető, hogy az ország működőképességének feltétele a teljes kockázatközösség, azaz hogy egyszerre csak egy konstrukció létezzen, mindenki részvételével? Ha igen, melyik az előnyösebb? 4. Amennyiben mindkét konstrukció életképes hosszú távon, (a gyerekek számának nyilvánvaló szempontján túl) melyik kinek ajánlható?