A politikai erővonal részben hasonlít a mágneses erővonalra: rosszul alszik az ember, ha felette van az ágya; részben meg különbözik tőle: a politikai erővonal(ak) mentén lehet sikeres programot alkotni, választást nyerni. Saját, de közös bejáratú módszeremmel követhetők és kezelhetők ezen erővonalak -- csak online kapcsolatot kell hozzá tartani a választókkal és a valósággal.
A választó a Maslow-szükségletpiramis logikája szerint gondolkodik: az alsó 3 szinten ragaszkodik az élelmiszerhez, a létbiztonsághoz, a testi elégedettséghez. A 4. szinten elismerést vár, önkiteljesedést keres. Csak az 5. szinten jelenik meg az erkölcs, a közösségi tudat. (A szerző élete végén beépített egy 6. szintet is, a transzcendencia igényét, de erővonalméréshez elég, ha ellátunk az 5. szintig.) Amíg az alsó szintek igényei nem teljesültek, addig érdemben nem tudunk a felsőbb szempontokkal foglalkozni. Ha nincs GDP, nincs munka, nincs közbiztonság, akkor szép, szép a demokrácia, de momentán nem érdekli kellő számban a választókat.
A politikai erővonal ott húzódik, ahol kis szájmozgással nagy eredményt lehet elérni: a nemzeti gazdaság fejlesztése egyelőre csak beszédaktus, de máris komoly hatása van. A rendőri jelenlét fokozása instant optikai hatással jár. A határon túli magyarok megbecsülése rövid távon komoly közérzetjavulást eredményez. A családok támogatása boldoggá teszi a közösségben gondolkodókat. Aki legyint, hogy ez csak szómágia, gondolja végig, mi mozgatja a bizalmi indexet, a tőzsdék hangulatát, sőt a dollár, az euró, a forint árfolyamát.
A Fidesz ösztönös erővonal-keresője jól működik. Ez a magyarázata annak, hogy a baloldal morgása ugyan több ponton teljesen jogos, sőt én is osztom az elégedetlenséget, eddig mégis relatíve visszhangtalan maradt minden kritikai mozgalom. Az alkotmánybíróság megszorongatása nem mozgatott meg tömegeket, a magánnyugdíj-pénztárak államosítása nem váltott ki polgári engedetlenséget, a médiatörvényből nem lett népfelkelés. A gyermekek utáni adókedvezmény és az alkotmány ügyében az ellenzék már csak "savanyú a szőlő" effektust produkált. Az alkotmánybaneírjukbelekiadta népet továbbra sem lehet leváltani -- bár igény az lenne rá, mind kormány-, mind ellenzéki oldalon.
A rendszerváltás óta eltelt években a Maslow-piramis alsó négy szintje olyan erősen sérült, hogy az ötödikre most kevesen figyelnek (azok, akik ezt megengedhetik vagy a túlélésre fittyet hányva megengedik maguknak). A Fidesz-kormány retorikailag ügyesen virtuál-restaurálja az alsó szinteket, ezért átmenetileg elnézik neki a felső szint telesittezését. Ha a retorika működésképtelennek bizonyul, ha a felső szint teljesen tönkremegy, változik a helyzet. A hirtelen népszerűségcsökkenés éppen ezt a formálódó felismerést sejteti.
A baloldal azonban hosszú időn át következetesen, kolosszálisan félremenedzselte az alsó szinteket, ezért nehezen tud most hitelesen előállni azzal, hogy állítsuk helyre a demokráciát, és minden rendben lesz. Az erővonalak egész máshol húzódnak.
Mit kezdünk a gazdasággal? Külföldi befektetőkre vagy hazai vállalkozókra alapozzuk-e a növekedést? Az elkövetők üldözésével vagy az áldozatok toleranciájának fokozásával növeljük a közbiztonságot? Szakképzésre vagy filléres bérmunkára építjük a jólétet? Segélyfüggő állapotban tartott tömegekkel vagy önállóan gondolkodó polgárokkal akarunk választást nyerni? Halat vagy hálót osztunk hálát várva? Az ellenzéknek ezekre a kérdésekre kell helyes* választ adnia ahhoz, hogy az erővonalak mentén változást indíthasson.
*A helyes válasz nem az, ami a pártideológusok/értelmiségiek fejében van, hanem az, amit 2014-ben a választók többsége annak tart.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Ha nincs GDP, nincs munka, nincs közbiztonság, akkor szép, szép a demokrácia, de momentán nem érdekli kellő számban a választókat."
VálaszTörlésMegtennéd, hogy ezt a mondatot kifejted?
(A) Arra gondolsz, hogy az éhes, fázó emberek nem a demokráciával foglalkoznak, hanem azzal, hogy éhesek és fáznak? Mert ebben egyetértenék.
(B) Vagy arra gondolsz, hogy a demokráciát szögre lehet akasztani mindaddig, amíg az "alacsonyabb szintű igényeket" kielégíti egy ügyes, nem demokratikus hatalom, és amikor már "alapvetően minden rendben van", akkor ugyanez a hatalom, vagy egy másik, majd egyik napról a másikra ráülteti a fundamentumokra, felülről, azt a demokráciát, amelytől az emberek mindenestül elszoktak?
Csak hogy ne értselek félre.
A.
"A baloldal azonban hosszú időn át következetesen, kolosszálisan félremenedzselte az alsó szinteket, ezért nehezen tud most hitelesen előállni azzal, hogy állítsuk helyre a demokráciát, és minden rendben lesz."
VálaszTörlésNem, nem lesz minden rendben. Csak demokrácia lesz. A "függesszük fel a demokráciát arra az időre, amíg rendet rakunk" egy latin-amerikai fejlődési pálya.
"a demokráciát szögre lehet akasztani mindaddig"
VálaszTörlésNyilvánvalóan nem lehet, de attól még elnézik a tömegek - egy ciklusnál rövidebb ideig.
Lassan lejár a Fidesz-kormány első éve, az én türelmemnek is vége szakad. A formai hibák fokozatosan ellehetetlenítik a tartalmat. Fukuyama frissebb modellje szerint a demokratikus átmenetben lévő országok Kegyes Vezetők jóindulatának vannak kitéve. Ha a Kegyes Vezető balfék, akkor megakad az átmenet.
Szerintem szomorú sorsú ország az, amelyik kényszerűen csak két csomagból választhat: 1. jó tartalmat rossz formában; 2. rossz tartalmat jó formában. Szembe kell néznünk azzal, hogy ezt mi, magunkat értelmesnek vélő állampolgárok hoztuk össze a folyamatos kompromisszumképtelenségünkkel.