2014. augusztus 30., szombat

A gyermekbántalmazás fái és erdeje

Friss hír: az észak-angliai Rotherham város gyermekotthonában és nevelő családjaiban 1997 óta legkevesebb 1400 gyermeket bántalmaztak a legdurvább, legkegyetlenebb módokon, és a hatóságok a rendszeres jelzések ellenére éveken át képtelenek voltak megakadályozni a bűncselekményeket, többek között azért, mert az elkövetők pakisztániak voltak. A hatóságok nem szerettek volna rasszistának látszani...

A politikai korrektség fontosabb volt számukra, mint legalább 1400 gyerek méltósága, emberi jogai és testi-lelki épsége. Az abúzusokról ezt olvashatjuk: "A jelentésben úgy fogalmaznak, "nehéz szavakkal leírni" a gyermekek által elszenvedett bántalmazások brutalitását. Előfordult, hogy 11 éves vagy még fiatalabb kislányokat csoportosan erőszakoltak meg felnőtt férfiak. Más esetekben benzinnel locsoltak le gyermekeket és felgyújtással fenyegették őket. Sok gyermeket lőfegyverrel kényszerítettek arra, hogy társaik brutális megerőszakolását végignézzék, és azzal fenyegették meg őket, hogy velük is ez történik, ha bárkinek elmondják, amit láttak - áll a vizsgálati jelentésben." (Forrás: HVG) "Nagy-Britanniában az utóbbi időszakban egyre-másra derül fény súlyosabbnál súlyosabb pedofil bűncselekményekre, amelyeket az elmúlt évtizedekben követtek el, és a vádlottak között számos ismert és befolyásos közéleti személyiség is szerepel." (Forrás: mno.hu)

A rotherhami rendőrség az évek során odáig vetemedett, hogy a bántalmazókat figyelmen kívül hagyva azokat a szülőket tartóztatta le, akik a folyamatosan terjedő szóbeszéd hatására megpróbálták engedély nélkül hazavinni a gyerekeiket... Azt gondolom, hogy a "szolgálunk és védünk" munkakörben nem lehet ezt a cinizmust felülmúlni, ahogy az egyházat csépelő, ám a lényegről hallgató média tájékoztatási cinizmusa is überelhetetlen.

Miközben a média torzképének bedőlő keresztények hétrét görnyedve verték a mellüket, hogy így vezekeljenek az egyházi személyek által (több évtizeddel korábban, és gyakran mindössze állítólag) elkövetett pedofil bűnökért, a közvélemény vakon tűrte, hogy világi elkövetők százezerszer annyi gyereket tízszer súlyosabban bántalmazzanak jelen időben, mert a sajtó számára fontosabb volt a katolikus egyház bármi áron történő szidalmazása, mint a gyerekek védelme a tényleges bántalmazásoktól.

Hogy pontosan értsük a torz híradások agymosó hatását: fontosabb hírnek bizonyult, hogy egy szerzetes 1937-ben állítólag megsimogatta egy kórista fiú haját, mint hogy idén félmillió gyermeket megerőszakoltak világi személyek. Fontosabbnak látszhatott, hogy a Magdolna-mosodákban 1953-ban egy leányanyát leszidtak a szexuálisan szabados viselkedéséért, és ez szerinte haláláig traumatizálta őt, mint hogy idén százezrével kényszerítettek prostitúcióra gyerekeket a legkülönbözőbb világi elkövetők. Nehéz szavakat találni erre az aránytévesztésre.

Olyan ez, mintha mérnökök ezrei vizsgálnának egy repedést az egyik mellékút aszfaltján, miközben a főutakon kátyúk ezrei tátonganak, ám rájuk senki sem figyel. Olyan ez, mintha a baromfiudvarban megvernék a házőrzőt, mert a csirkékre sandítva a múltkor állítólag megnyalta a szája szélét, miközben tucatjával hordják ki a rókák a csirkéket a kertkapun, ám ez senkit nem érdekel. "Apró" tévedések okán a probléma lényege és nagyságrendje nem jelent meg a médiában. Ha a média egy levelet rágó pöttyös bogarat mutat, amelyik állítólag tönkreteszi az erdőt, ám a saját kutatásaid szerint minden pöttyösre legalább százezer csíkos bogár jut, amelyik félmilliószor több levelet rág le ugyanabban az erdőben, és ez a médiában nem látható, te nem hiányolnád az összképet?

Az erdő méretét csak becsülni tudjuk, mert a média még mindig nem tekinti feladatának, hogy tisztességes összképet adjon elfogult, szelektív botránykeltés helyett. A minap rákerestem a témára, és az USA vonatkozásában azt találtam, hogy miközben a keresztény egyház számlájára 50 év alatt mintegy 50 többé-kevésbé durva abúzust írnak (a majdnem megfogta a kezemtől egészen a rávett, hogy feküdjek le vele, és ma már tudom, hogy ez abúzus voltig), aközben 300 ezer (azaz háromszázezer) világiak által elkövetett abúzust tartanak nyilván ugyanebben az USA-ban évente, és nem évszázadonként. Ha valaki a híreket olvasva elkezdett rettegni, hogy amint egy gyerek beteszi a lábát a templomba, észrevétlenül már meg is szeplősítették, az figyelmen kívül hagyta, hogy a templomon kívül 300 ezerszer nagyobb a veszélye annak, hogy konkrétan és észrevehetően szeplősítik meg.

Minden egyes gyerek testi-lelki épsége egyetemes jelentőségű. Azt gondolom, hogy egyetlen gyerek sem válhat visszaélés áldozatává, akár tízezer évre visszamenően sem. Ám azt is gondolom, hogy évi félmillió gyerek testi-lelki épsége félmilliószor egyetemes jelentőségű, ezért nem csak egy-egy fára célszerű felháborodottan odafigyelni, hanem az erdőt is látni kell.

A gyermekek elleni abúzus minden formáját a leghatározottabban elítélem, minden elkövetőt aljasnak tartok, sőt ha egyházi személy, akkor Jézus tanítása szerint (Lukács 17:1-2) még annál is aljasabbnak, soha senkit nem áll szándékomban mentegetni. Ám a problémákat csak akkor lehet megoldani, és az áldozatokat is csak akkor lehet megvédeni, ha átlátjuk a nagyságrendet, a trendeket, tisztázzuk, hogy a fej megsimogatása nem azonos kategória a csoportos erőszakkal, a lehülyézés sem azonos a benzinnel való leöntéssel, és az esetek 1 ezrelékének évtizedekre visszatekintő kipellengérezése nem lehet fontosabb a folytatólagos, százezerszámra történő abúzus bemutatásánál. Aki kipécéz magának egyetlen fát, és egy szót sem szól az erdőről, az hazudik, valamint tudatosan szabotálja a megoldást, a hallgatásával áldozatok százezreinek fokozza a szenvedését, és további százezreket tesz jövőbeni áldozattá.

Ezért ismét felszólítom a részrehajló, szelektív botránykeltő bal-liberális médiát, hogy haladéktalanul adjon reális képet arról, hány gyermeket bántalmaznak összességében a világon, és kik követik el ezeket a bántalmazásokat, hogy az összkép birtokában hozzáfoghassunk a probléma érdemi megoldásához. Védjük meg a gyerekeket minden visszaéléstől. Nem olyan bonyolult ez. Minden elkövetői kör nézzen szembe a tetteivel, a média nézzen szembe a tájékoztatási kötelezettségével, a közvélemény nézzen szembe a tényleges helyzettel, a hatóságok pedig nézzenek szembe a munkaköri leírásukkal.

2 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon fontos írás! Köszönöm! Elmentettem, és ha alkalom adódik, idézni is fogom, ha megengeded.
    Üdvözlet
    M.

    VálaszTörlés
  2. Ebben igazságod van.
    A felvilágosodás élharcosai mindent megragadnak az Egyház és úgy általában a vallás lejáratása érdekében. Ez különösen jó terület erre, lehet vele hatni az emberekre. De itt is csak az általad leírt célzatos aránytévesztéssel tudnak valamit elérni.

    VálaszTörlés