Demagóg fogalmaink tára 1. rész Kizsákmányolás

A demagógia olyan közéleti javaslat, amely hangzatos, de célszerűtlen. A demagógia szinonimái: népbutítás, parasztvakítás. Ebben a sorozatban hangzatos, de célszerűtlen fogalmakat mutatok be az ésszerű kritika fényében. Olyan szavakról lesz szó, amelyeket érzelmileg érteni vélünk, értelmileg viszont csak érzünk, és amelyek a gyakorlatban célszerűtlen megoldásokhoz vezetnek. Egy dologra alkalmasak: a közvélemény összezavarására és a zavart fejűek leuralására.

1. Kizsákmányolás - mások önző, tisztességtelen kihasználása profit érdekében. Minden vállalkozás definíció szerint mások munkájának profit érdekében történő felhasználásával jár, azaz a kapitalizmus egésze kizsákmányolás. Minden vállalkozás önző, mindig profitszerzésre törekszik. Viszont a kapitalizmus a mai jóléti demokráciák gazdasági rendszere, sőt a világ egyetlen fenntarthatónak bizonyult gazdasági rendszere. A kapitalizmus a társadalom szempontjából előnyösen hasznosítja az egyéni önérdekeltséget. Ha a kizsákmányolás fogalmát alkalmazni próbáljuk, az a működőképes gazdaság és a jóléti demokrácia elutasításához vezet. Következésképpen kizsákmányolásról beszélni demagógia, népbutítás, parasztvakítás. Demagóg és jólétellenes ötlet a kizsákmányolás ellen forradalmat indítani, felszabadító teológiát hirdetni, a kapitalistákat vagy akár a keresztényeket kizsákmányolásra hivatkozva bírálni.

Mit mondhatunk ésszerűen a profit arányos és tisztességes felosztása témakörben? Elsőként azt, hogy az arányos semmiképpen nem egyenlőt jelent, hiszen a vállalkozó vállalja a kockázatot, követi az üzleti trendeket, adott esetben neki kell túlélnie a piaci visszaeséseket is. Ehhez tanulni, gondolkodni, tervezni és tartalékolni kell. Ha a haszon egyenlően oszlana el, akkor senki nem vállalkozna, nem újítana, és úgy járnánk, mint a szocializmusban, amikor a termékek silány minőségűek voltak, és ennek ellenére sem lehetett őket igény szerint megvásárolni, mert senki nem volt érdekelt abban, hogy folyamatosan rendelkezésre álljanak. A profitszerzést sikerült ugyan elkerülni, de ráment a társadalom jóléte. Az egyenlőség elve tehát nem működőképes gazdasági módszer.

A profit tisztességes és arányos felosztása azt a gyakorlatban elérhető legtisztességesebb, legarányosabb szintet jelenti, amely mellett a gazdaság még megfelelően működik, és fenntartható jólétet biztosít. Erre "a munkavállaló szempontjából is tisztességes piacgazdaság"  vagy "a jelen piaci helyzetben elérhető legtisztességesebb profitfelosztás" a legjobb kifejezés, és ez a kifejezés tovább már nem egyszerűsíthető tartalomvesztés nélkül. Aki elégedetlen a profitelosztás jelenlegi arányaival, az indítson saját vállalkozást, és próbálja ki, tud-e jobbat a gyakorlatban.