2014. augusztus 9., szombat

Keresztények a világ ellen vagy a világért?

Széplelkű keresztényként csábítónak tűnhet kimaradni a csúnya világ dolgaiból, messziről kerülni a korpát, nehogy megegyenek a disznók. Jézus vajon ezt tanította, amikor óvta tanítványait a világ ügyeitől, a hamis mammontól, és határozottan szembeállította a világ fiait a világosság fiaival? Szerintem Jézus nem a világból való kimaradást, hanem a világ eszközeinek keresztényi használatát tanította. 

Keresztényien pedig csak azt lehet használni, ami keresztény kézben van. Az ateisták például nem fogják átadni a vagyonukat, hogy a keresztények törekvéseit támogassák vele. A kapitalista verseny szabályai ismertek, semmi sem akadályozza a keresztényeket abban, hogy jobb és igazságosabb kapitalisták legyenek a mostaniaknál.

Van-e bármi a kapitalizmus természetében, ami összeférhetetlenné tenné a kereszténységgel? A kapitalizmus tőkebefektetésről, kockázatvállalásról és az így elérhető hasznon megszerzéséről szól, ez önmagában véve nem ütközik a kereszténységgel. Ütközhet viszont a tisztességes arányok elvével, ha a kapzsi kapitalista éhbérért dolgoztatja a munkásait, vagy a tisztességes verseny elvével, ha egy vállalat felvásárolja a konkurenciát, majd megemeli az árait. Ezek a kapitalizmus vadhajtásai, nem törvényszerű, hogy egy vállalkozó így viselkedjen. Akinek keresztényként nem tetszik a gazdaság működése, az szálljon be, és tegye igazságosabbá.

A keresztények gazdasági-politikai-társadalmi részvételének szükségességét a választáson való részvétel párhuzamával érthetjük meg. Mire szavaz az, aki nem megy el szavazni? Arra, hogy bárki nyeri a választást, az jobb eredmény lesz, mint ami az ő beleszólásával született volna. Ha mást gondol, akkor nem gondolkodik ésszerűen, hiszen ha a részvételétől jobb eredményt várt volna, akkor miért nem szavazott? Aki nem szavazott, az mindig csak jót mondhatna a kormányról, hiszen elvben azért nem szavazott, nehogy rontsa az eredményt. Tapasztalatból persze tudjuk, hogy a nem szavazók épp fordítva viselkednek, ritkán vannak bármivel megelégedve - következésképp ésszerűtlenül gondolkodnak, vagyis lerázták magukról a felelősséget, hogy aztán kibicként össze-vissza beszélhessenek.

Szégyen lenne, ha a magukat kereszténynek tartó emberek így viselkednének. Ugyanilyen szégyen az, ha a világ javai feletti ellenőrzésért folyó versenyből önként kimaradva folyton csak
elégedetlenkednének, hogy lám, milyen felháborítóan használják fel mások a világ javait.

Magyarországon sok évszázadon át rosszul alakultak a vállalkozások, ezért nem jött létre számottevő vállalkozói kultúra, nincs általános vállalkozási kedv. A keresztények vállalkozási kedve pedig az általános szintet sem éri el. Már-már azt mondhatjuk, hogy ahogy a prolik rablásra használták a kommunizmust, úgy élnek vissza a passzív keresztények Jézus tanításával, amikor más vagyonának a terhére jótékonykodnának. Komolyan gondolják, hogy a nem keresztény tőkések majd átadják a javaikat a keresztény célok érdekében? Hát a keresztények átadják-e a javaikat keresztényellenes célok érdekében? Önként valószínűleg nem, és ez nem is lehet elvárás. Ki-ki azt az erőforrást használhatja fel a céljaira, amely felett megszerezte az ellenőrzést.

Nem olyan a világ, amilyennek szeretnénk? Nincs más megoldás, mint hogy önerőből a magunk értékrendje szerint alakítsuk.

18 megjegyzés:

  1. A kereszténység nem összeférhetetlen semmilyen társadalmi vagy gazdasági rendszerrel. Mert nem politikai/gazdasági eszmerendszer. Ezekhez csak közvetetten van köze.
    A kereszténység célja és értelme lelki természetű, nem a javak birtoklásáról szól a dolog.
    Nem olyan a világ, amillyennek szeretnénk? Bánjuk meg a bűneinket és próbáljunk magunk megváltozni, ne másokat akarjunk megváltoztatni, az úgysem fog menni. Ha elég sokan így gondolkodnak, akkor a világ is változni fog.

    VálaszTörlés
  2. "Bánjuk meg a bűneinket és próbáljunk magunk megváltozni, ne másokat akarjunk megváltoztatni," - pont úgy van, ahogy írod, Discipline, épp erre lett kitalálva a keresztyénség.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt gondolom, hogy az ókort kellene egy kicsit átélnetek. Ott nem volt változáskezelő tanfolyam. Ott kardos-lándzsás hódítás volt, semmi más.

      Ehhez képest mondta Jézus, hogy nem így kell, hanem erőszak nélkül. Nem azt mondta, hogy tekeredjetek fel a saját köldökötökre, és ott mélázzatok, míg rátok nem esteledik. Ez nem ókorszerű, márpedig Jézus az ókori judaistáknak mondta mindazt, amit mondott. Nekik szól minden kifejezés, minden példázat, azzal a szándékkal, hogy ókori gondolkodással értsék, mi a teendő.

      Hol vannak az ókori keresztény remeték? Sehol, felszívódtak nyomtalanul. Aki önlegátló lelki tekervényt csinál magából, szintén ott lesz, ahol ők.

      Törlés
  3. "Bánjuk meg a bűneinket és próbáljunk magunk megváltozni, ne másokat akarjunk megváltoztatni,... Ha elég sokan így gondolkodnak, akkor a világ is változni fog" - ez tehát egy ókorszerű gondolat, és aki ehhez igazodik, az egy "önlegátló lelki tekervény", akármi is az? Ez Jézus tanítása, a benned szóló sátáni hang pedig bebeszélte neked, hogy ez ma már idejét múlt, ezzel a lúzerek bíbelődnek manapság, Jézus ezt nem is tanítaná, ma már nem is így gondolná, stb.

    Gyakorold a gondolataid zabolását, és kezdj el lázadni az ellen, hogy a Sátán bepalizott. Ehhez:
    1. feltétel nélkül vesd alá magad a keresztyén hitalapoknak
    2. ha azon kapod magad, vagy egy hívő figyelmeztet, hogy éppen fel akarod szedni őket, fogadd el, hogy helytelen, mert Istent sérted vele

    Csapda: melengető, simogató érzéssel tölt el a tudat, hogy te egy okos, bátor tabudöntögető vagy, aki még a hitalapok megkérdőjelezésétől sem riad vissza, sőt attól sem, hogy valamiféle életvezetési programot építsen fel erre, és a "lúzer" hívőknek kínálja fel. Hívőként figyelmeztetlek, hogy ezt az érzést a Sátán (=a benned lévő bűnre való hajlam, egyszerűbben: a hiúságod és a nárcizmusod) táplálja benned. Szerelmes vagy a gondolataidba, tokkal-vonóval beszoptad a Sátán trükkjét, mert a gyenge pontodon - a hiúságodnál és a nárcizmusodnál fogva - elkapott. Ami a hitalapokat támadja, az sátáni = Istentől elválasztó gondolat. Itt kell a szabad akaratodat latba vetni, úgy dönteni, hogy behúzod a féket, és felismerni, hogy ez nárcisztikus (sátáni, Isten elleni) gondolat. Mert most már ott tartasz, hogy a nárcisztikus "logikai" dózered turbó üzemmódban robog - csakhogy egy helyben, és ássa magát lefelé 120-szal.

    Nem szívesen írtam mindezt, őszintén mondom, mert tudom, hogy rosszul esik - de hidd el, hogy segíthet. Nekem bejön a hit, bátorítalak, hogy merj hinni te is, lásd meg, valld meg, bánd meg a bűnödet, és fogadd el Isten visszabocsájtó önfeláldozó kegyelmét, hogy a közelében élhess, és akkor a gondolkodásod is kitisztul. Fogadd el AZ örömhírt. Garantálom neked, hogy nem fogod magad ókori, de még újkori remetének sem érezni.

    VálaszTörlés
  4. Természetesen inkább a "zabolázását" gyakorold a gondolataidnak. Ha zabolod őket, még jobban bevadulnak. :-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gyuri! Korántsem lázadok a kritikád ellen, sőt megköszönöm. Rajtad a jelek szerint sátánlátó szemüveg van, ami nagy érték, mert ilyet optikus még nem készít. Használd egészséggel.

      Pusztán azt szerettem volna, ha kifejted egy kicsit a klasszikus logika szabályai szerint, hogy amit látsz, az összefüggéseiben mit jelent. Erre úgy tűnik, nem vagy képes, pedig meggyőzőbbé tennéd a mondandódat. Jézus nem törölte el a gondolkodást, az Mohamed volt. Prófétát tévesztettél. :)

      Elhiszem neked, hogy amit látsz vagy látni vélsz a sátánlátó szemüvegben, az számodra vitathatatlanul valós. De nincs mindenkin sátánlátó szemüveg, vesd be a meggyőző erődet. Az nem igazi érv, hogy "a Sátán szól belőled, mert az elméleti feltevésed olyan, hogy az csak a Sátántól jöhet, csak a Sátán kérdez rá a dolgok alapjára". Ez nem igazán jó, mert Szókratész, Platón, Ockham, Descartes és Pascal is rákérdez a dolgok alapjára, és ez csak néhány kiragadott példa.

      Magunk zabolázása mindenkor kívánatos, de ha ezt a mércét korábban alkalmazod, pl. amikor Jézus elküldi a tizenkét tanítványt, majd utána a 72 tanítványt a judaisták egybegyűjtésére, akkor leállíthattad volna vele az örömhír terjesztését. Jó ötlet lett volna akkor elkiáltanod magad, hogy "állj, skacok, előtt zabolázzátok meg a gondolataitokat"? Szerintem nem. A gondolatokat lehet örömhírterjesztés közben is zabolázni.

      Még egy tesztet ajánlok a figyelmedbe: fügefát gyümölcséről! Ha a Sátán szól belőlem, mint azt szuperszemüveged birtokában véled, hol vannak a sátáni gyümölcsök? Mindent sátáninak találsz, amiről egyébként posztolok?

      Törlés
  5. Válasz 1:
    Megadom neked a kétely előnyét, és jóhiszeműen elfogadom, hogy őszintén keresed Istent. Te viszont fogadd el, hogy annak alapján, amiket ebben a témakörben írsz, nem hiszel. Ha ezt belátod, megtetted az első lépést a hit felé. Jóhiszeműen elfogadom, hogy próbálkozol, pl. vélhetően jókat cselekszel, de amit írsz, azok nem keresztyén hívő ember gondolatai, nem vágnak egybe az Örömhírrel és ami abból következik. Nem vitatom a jó szándékodat, de nem mondhatom rád, hogy hívő vagy, mert nem érezlek, látlak annak. Nem szubjektív érzésről beszélek, arról beszélek, hogy nem tetted magadévá a keresztyén tan velejét és logikáját, az Örömhírt. Miután nem ez a logika köszön vissza a szavaidból, nem lehetsz hívő. A saját logikáddal közelíted a tanítást, de az nem hitre vezet. Ahhoz hogy hihess, a keresztyén logikát kell elfogadnod, feltétel nélkül, még akkor is, ha a te "logikád" szerint (először) nem logikus. Miért? Mert a keresztyén tan Isten örök érvényű kinyilatkoztatásán alapul. A kulcsszó az örök érvényű és a kinyilatkoztatás, azaz olyan információ, ami megfellebbezhetetlen, és mindenkor az, ezért neked kell magad alávetni a logikájának, kritika nélkül, nem pedig a magad logikája felé csavarni, és annak alávetni magadat. Ha és amíg az utóbbit teszed, definíció szerint nem lehetsz hívő. Ilyen értelemben szinte minden sátáni, amit írsz ebben a témában.

    VálaszTörlés
  6. Válasz 2:
    Hogy épül fel a kinyilatkoztatás és a ráépülő keresztyén tan, az Örömhír logikája?
    1. Isten az embert az ő imádatára és a közelében való örök életre teremtette.
    2. Az ember Isten közelében 2 db fő parancs feltétel nélküli betartásával tud örökké élni.
    3. Eredeti, bűntelen és tiszta teremtett állapotában az ember alkalmas volt Isten imádatára (=a 2 db fő parancs feltétel nélküli betartására).
    4. Az ember a Sátán sugallatára halálos bűnbe esett, alkalmatlanná vált Isten imádatára (=a 2 db fő parancs feltétel nélküli betartására), ezzel megsértette és megharagította Istent, és megfosztotta magát az örök élet jogától.
    5. Az ember bűne olyan hatalmas, hogy semmilyen cselekedete, akármennyire jó, nem engeszteli ki Isten haragját.
    6. Isten nem csak szereti az embert, hanem igazságos is, ezért a bűnért büntet.
    7. Isten annyira szereti a teremtményét, hogy nem őt sújtja büntetéssel, mert abba az ember belepusztulna, hanem helyette egyetlen isteni fiát áldozza fel és bünteti halállal, hogy az embert ezzel megváltsa a bűnétől, és visszaengedhesse magához, visszaadhassa az örök élet jogát.
    8. Isten tehát nem hogy nem bünteti az embert a halálos bűnéért, hanem önmagát áldozza fel kegyelemajándékként azért, hogy az ember bűnösen és bűnre hajlóan is visszatérhessen hozzá.
    9. Isten azért teszi ezt, mert ennyire szereti a teremtményét, és meg akarja tartani, vissza akarja fogadni, még bűnösen és bűnre hajlóan is.
    10. Az ember visszatérhet Istenhez és az örök élethez, ha elfogadja a kegyelemajándékot.
    11. Ezért a kegyelemért nem tudni tenni semmit, nem érdemelheti ki, mert a bűne súlyát cselekedettel nem ellentételezheti.
    12. Ez a visszabocsájtó kegyelem tehát ingyenes, Isten semmivel ki nem érdemelt és ki nem érdemelhető ajándékkegyelme. Azért van, mert Isten végtelenül, az ember számára szinte felfoghatatlanul szereti az embert. Nem kell érte megdolgozni, csak el kell fogadni. Az ember nem köteles elfogadni ezt, szabadon eldöntheti, hogy elfogadja-e a felkínált ajándékot.

    VálaszTörlés
  7. Válasz 3:
    Ez tehát az Örömhír. Ha ezt valaki felfogja, megérti, leesik neki a tantusz, hogy „ez mekkora biznisz”, olyan hála fogja el, hogy legszívesebben kitörölné magából a bűnt és a bűnre való hajlamot. Olyan hála fogja el, hogy elkezdi tudatosan, hálából kigyomlálni magából a bűneit, még ha ezektől sosem fog teljesen megszabadulni is ebben az életben. Amikor megérti, hogy mit kínál Isten, csak egyre fog gondolni: hálás minden percért, és mindenéért, amit ebben az életben kapott. Soha többet nem vár el semmit Istentől, csak az hajtja, hogy a háláját megmutathassa mindenben, amit tesz, mond, gondol. Isten örömére akar tenni mindent, hogy minél közelebb élhessen hozzá. De mindezt csak akkor fogja érezni és tenni, ha feltétel nélkül hisz az Örömhírben, Krisztus feltámadásában, és kritika nélkül elfogadja azt, és mellé a Biblia útmutatását, a Bibliát pedig mindenkor úgy értelmezi, hogy az a lehető legközelebb essen az Istennek való hála szelleméhez. Ha ezt megtanulja és megteszi, itt a földön már megtapasztalhatja az Isten melletti örök élet, az üdvözülés boldogságát.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A fenti kifejtéseddel káromoltad Istent. Vizsgáld meg, kérlek, hogy az általad leírt Isten a lehető legjobb, legigazságosabb Isten, vagy egy szuboptimális, igazságtalan és ellentmondásos isten, vagyis álistenkép. Ha nem találod meg az ellentmondásokat, akkor majd segítek.

      Az általad írtakkal ellentétben Isten az elképzelhető legjobb és legigazságosabb, az elképzelhető legjobbat akarja az emberiségnek. Ez az örömhír, és ebben hiszek én.

      Törlés
  8. "Isten az elképzelhető legjobb és legigazságosabb, az elképzelhető legjobbat akarja az emberiségnek" - így van, és a fenti, és csakis a fenti, úton az ember el is érheti ezt. Tényleg nem tudom, hol követtem el ellentmondást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igyekszem röviden, az első 5 pontoddal kezdve:
      "1. Isten az embert az ő imádatára és a közelében való örök életre teremtette."
      - Ennél jobb egy olyan Isten, aki a közelében való örök életre teremtette az embert, de nem az Ő imádatára (mert az önzés, és egy lehető legjobb Isten nem lehet önző), hanem az ember számára örömmé tette az Ő imádását.
      2. Az ember Isten közelében 2 db fő parancs feltétel nélküli betartásával tud örökké élni.
      - A 2 fő parancs földi betartására gondolsz, teszem fel, és ezzel egyetértek. A feltétel nélküliséggel nem, hiszen senki sem tartja be tökéletesen ezeket a parancsokat, és mégis van esélye az örök életre - mondja Jézus. Az igyekezet és az isteni irgalomra hagyatkozás a lényeg. A tökéletestől elmaradó embereknek irgalmazó és őket üdvözítő Isten jobb istenkép, mint az álistenkép, akinek feltétel nélkül be kéne tartani a két fő parancsát, amiről tudjuk, hogy senki sem tartja be maradéktalanul.
      3. Eredeti, bűntelen és tiszta teremtett állapotában az ember alkalmas volt Isten imádatára (=a 2 db fő parancs feltétel nélküli betartására).
      - A paradicsomban a 2 fő parancs nem is volt érvényben, mert nem voltak embertársak, és az összesen kettő ember nem parancsra szerette Istent, hanem állatként, öntudatlanul. Az imádatuknak így nem is volt értéke, nem volt más opció a fejükben.
      4. Az ember a Sátán sugallatára halálos bűnbe esett, alkalmatlanná vált Isten imádatára (=a 2 db fő parancs feltétel nélküli betartására), ezzel megsértette és megharagította Istent, és megfosztotta magát az örök élet jogától.
      - Isten imádatára nem vált alkalmatlanná, hanem ettől kezdve érvényes a két fő parancs. Az örök földi életet végiggondolva: ha az első emberpárnak örök földi élete lett volna, akkor nem létezett túlvilági élet. Vagyis a bűnbe eséssel lett nem örök a földi élet, és lett örök a túlvilági. Másutt azonban az szerepel, hogy a bűntől meghal az ember teste és lelke is, ami ellentmond az örök szenvedés lehetőségének. Ez nincs rendesen összerakva, amiből az következik, hogy a nagy igazságoknak ezt a területét nem adatott meg ismernünk, semmilyen kinyilatkoztatás nem fejti ki, hogy is van ez.
      5. Az ember bűne olyan hatalmas, hogy semmilyen cselekedete, akármennyire jó, nem engeszteli ki Isten haragját.
      - Ennél jobb istenkép az, aki csak az ember érdekében haragszik. Ez azt jelenti, hogy egy első emberpár bűne miatt Isten nem haragudhat minden emberre, mert az igazságtalan lenne, vagyis álistenkép. A bűnbe esés és annak következménye nem teológiai okfejtés, hanem egyfajta eredetmagyarázat, emberi találgatás. Valljuk be őszintén, hogy nem tudjuk pontosan, hogy is van ez, annyit tudunk, hogy Isten a lehető legjobb, legigazságosabb, a lehető legjobbat akarja az emberiségnek, és ami nem vág ezzel egybe, az álistenkép.

      Törlés
    2. Amit feljebb írtam, az ma a protestáns és katolikus tanítás esszenciája.
      1. "Isten az embert az ő imádatára és a közelében való örök életre teremtette." - Ennél jobb egy olyan Isten, aki a közelében való örök életre teremtette az embert, de nem az Ő imádatára (mert az önzés, és egy lehető legjobb Isten nem lehet önző), hanem az ember számára örömmé tette az Ő imádását."
      Az idézett mondatban benne van implicit, hogy Istent imádni jó, élvezetes dolog az embernek. Imádás azt jelenti, mellette lenni. Nem parancs, hanem az eredeti állapot, a kimondatlan állapot. Jó Istent imádni, mert ezzel közel vagy hozzá.
      2. "2 fő parancs földi betartására gondolsz, teszem fel" – Igen. A teremtett állapotban ez nyilván nem volt parancs, akkor az ember ezt élte. Jézus nevesítette, de nem szerencsés szó a parancs, mert ezt az ember önként követi, inkább vezérelv, útmutató Istentől: "Ezen az úton tudsz visszatérni hozzám. De van még egy apróság: ha előtte elfogadod az önfeláldozásomat. Anélkül hiába próbálkozol." Isten nem teszi egyszerűvé a hitet. Jézus nem mondja, hogy könnyű hinni és elhinni, amit mond. Kellett annak idején bűnbe esni, most aztán nem egyszerű visszatérni. Ez a bűnösségünk ára: a félelem, és ez az ember próbája: a látható, a bizonyos, a mammon-élet elengedése, átmenni a félelem szűk átjáróján, és azután ráhagyatkozni a nem láthatóra. Ráhagyatkozás nélkül nincs hited, és a ráhagyatkozás nem kerülhető meg semmilyen módon.
      3. "Az imádatuknak így nem is volt értéke, nem volt más opció a fejükben." - Nem tudták a különbséget jó és rossz között - ez volt az akkori "imádat" állapota. Isten tudta, hogy boldogtalanok lesznek, nem imádják többé, ha megtanulják a különbséget. A bűnös állapotban az imádat azt jelenti, hogy elfogadom a visszavezető utat, követem a 2 vezérelvet a kegyelemajándék elfogadásán keresztül, közelítek - ez az imádat mai gyakorlati jelentése, de a végcél: az üdvözülés, az örök élet a testi halálom után vár.
      4. Az ember a Sátán sugallatára halálos bűnbe esett, alkalmatlanná vált Isten imádatára – azt jelenti, hogy eltávolodott Istentől. A bűn az, ami kiszakít az Isten közeléből, közéd és Isten közé áll.
      „Ez nincs rendesen összerakva, amiből az következik, hogy a nagy igazságoknak ezt a területét nem adatott meg ismernünk, semmilyen kinyilatkoztatás nem fejti ki, hogy is van ez.” – Ezt úgy hívják, hogy hittitok, Isten nem fedi fel, hogy a bűn része-e a tervének, de van, és elválaszt tőle.
      5. „egy első emberpár bűne miatt Isten nem haragudhat minden emberre, mert az igazságtalan lenne, vagyis álistenkép.” Az első emberpár az eredeti emberi természetet jelenti, nem szigorúan véve 2 db embert. Nem számít hányan voltak, Ádám és Éva az eredeti emberi állapotot jelképezi, és annak a megromlásáért vonta az ember magára Isten haragját. A harag az eltaszítás mozzanatát jelenti a megromlás, a bűn miatt. Isten ebben az állapotában nem tűri meg az embert a közelében, még ha szereti is. Hiszen nemcsak szereti, de igazságos is. Nem pusztítja ugyan el az embert, de az ember feladata faragni a távolságot, vagyis első lépésként megértenie, hogy bűnös, és hogy a bűnét csak Krisztus ajándékhalála és a visszafogadó kegyelem elfogadása, az ebben való hit törli el.

      Törlés
    3. Csak elismételted, amit korábban leírtál, nem tettél hozzá érvet.

      Gondolj bele így: te teremtesz valakit, hogy imádjon téged, és az neki jó legyen. E cselekedettel te magad az elképzelhető legjobbat tetted, a lehető legjobbat akarod a teremtményednek? Aligha. Teremthettél volna autonóm lényt is, aki az imádatod nélkül is boldogul. Elfogadod, hogy jobb lett volna autonóm, önállóan boldoguló személyiséget teremtened?

      Ha elfogadod, akkor rájössz, hogy Istenről tévesen feltételezted, hogy imádatra teremtett. Ennél ugyanis jobb Isten az, aki nem imádatra teremt, hanem azt mondja, hogy boldogulj, ahogy tudsz, majd megad egy szabályrendszert, amellyel optimálisan boldogulhatsz, ha akarsz. Nem állítom, hogy ez a végső igazság, csak azt állítom, hogy egy ilyen Isten jobb Isten, mint aki a saját imádatát teszi a dolgok ideális állapotává.

      Egy királynak simán eszébe jut efféle gondolat, de nem a világ legjobb lényének, Isten ebből következőleg nem teremthette az embert arra, hogy kizárólag Őt imádva legyen igazán boldog.

      Törlés
  9. Az érvem a 2000 éves Örömhír. Megmagyaráztam neked a logikáját, és benne a hozzákapcsolódó szavak értelmét, hogy megértsd, miről szól. Logikusan, érthetően magyaráztam, a keresztyén tan alapjának a logikája szerint. Elutasíthatod, amit mondtam, de hazudsz, ha logikai érvek hiányára hivatkozva teszed ezt. A Sátán annyira felpiszkálta a nárcisztikus gőgödet, hogy nem engedi, hogy hálát érezz Isten iránt. Mintha teljesen elzárta volna az értelmedet a keresztyén Örömhír logikája elől. De ezt a Sátán csak annyira teheti meg, amennyire a nárcizmusod révén engeded neki.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "a keresztyén tan alapjának a logikája szerint"

      Te elismételtél néhány ájtatos fordulatot, bravó. Logikáról nálad nem beszélhetünk, mivel logikai kérdésekre nem tudsz válaszolni.

      Akkor lennél őszinte, ha leírnád: "régen logikám volt, de nem volt hitem, újabban hitem van, de már nincs logikám, rájöttem, hogy nem is kell". Én meg arra jöttem rá, hogy a hit ésszerű, nem hinni ésszerűtlen, és erre számos érvem is van.

      Ettől kezdve hiszek a legjobb, legigazságosabb, legszeretőbb Istenben, aki a lehető legjobbat akarja az emberiségnek. Te meg egy ellentmondásos álistenképben hiszel, és még büszke is vagy rá.

      Törlés
  10. "Én meg arra jöttem rá, hogy a hit ésszerű, nem hinni ésszerűtlen, és erre számos érvem is van." - Hát pont ezt fejtettem ki fent, a 2000 éves Örömhír, a keresztyén vallás és egyház tanának ésszerűségét, ami az esszenciális alap minden felekezet tanában. Ebben nem hinni valóban ésszerűtlen, ahogy mondod.

    "Hiszek a legjobb, legigazságosabb, legszeretőbb Istenben, aki a lehető legjobbat akarja az emberiségnek" - Na végre. Akkor nem kommenteltünk hiába, és a továbbiakban a hála, az alázat, az együttérzés és az altruizmus mellett szállsz síkra majd, minden nárcisztikus gőgtől mentesen, épp ahogy az Örömhír tanítja, ugye?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kezdettől azt írtam, hogy hiszek a lehető legjobb, legigazságosabb, legszeretőbb Istenben, aki a lehető legjobbat akarja az emberiségnek. Örülök, hogy egyetértesz. Az, hogy felteszek elméleti kérdéseket, hogy megengedek ettől eltérő feltételezéseket, az az alternatívákra való nyitottság jegyében történik. Ám nálam nem az alternatívák nyernek, hanem a hit és ésszerűség összhangja.

      Törlés