2014. január 22., szerda

Hogy állunk a fundamentalizmussal?

Állítólag nagy arányban fundamentalisták az európai muszlimok, a vallásukat gyakorló keresztények, és az amerikaiak úgy általában. Ez közelebbről azt jelenti, hogy a muszlimok növekvő része szerint a nyugat el akarja pusztítani a kultúrájukat, be kellene vezetni a vallási törvénykezést, és ki kellene vezetni a melegeket meg a zsidókat. A vallásgyakorló európai keresztények szerint a muszlimok akarják elpusztítani a kultúrájukat, sem melegek, sem zsidók szomszédságában nem szeretnének élni. Az európai társadalomban alacsonyabb e vélekedés aránya, de csak azért, mert alacsonyabb a vallásukat gyakorlók aránya is. Amerikában a lakosság mindössze 6%-a nem hisz semmilyen természetfeletti erőben, a többség bibliai alapú törvénykezést tartana helyesnek, erre tekintettel a vallástalan kongresszusi képviselők nem merik bevallani, hogy nem hisznek. Ha a vallásgyakorló zsidókat megkérdeznék, kiderülne, hogy ők sem szeretik a melegek szomszédságát, számukra a muszlim és a keresztény holtversenyben első számú közellenség, és legnagyobb félelmük a beolvadás. Első látásra meglehetősen sokszínű az egységesen "fundamentalizmus" szóval jelölt jelenség. Mi köti össze ezeket az elemeket?

Először azt nézzük meg, mi nem köti össze őket: mások az arányok; mások a törekvések; még a hasonló elemek tartalma is más. A fundamentalizmus tulajdonképpen annyit jelent, hogy nem haladó/liberális. A fundamentum latin szó, jelentése: alap, a fundamentalizmus ezek szerint az alapokhoz való visszatérés, az alapok fontosságának hangsúlyozása. Következésképp a haladó/liberális jelentése: az alapoktól elrugaszkodó, az alapokat elutasító, akár megalapozatlan, levegőben lógó. Így már sokkal kevésbé hízelgő a jelző.

A közvélemény valamiért mégis úgy véli, hogy a haladó szabadelvűek a jók, a fundamentalisták meg a rossz fiúk, az erőszakosak, a merénylők, a robbantók, a szélsőségesek. Ezt az értelmezést a média alakította ki, manapság minden erőszakcselekményt (médiadefiníció szerint) fundamentalisták követnek el. Gyakran elhangzik még a szélsőséges és a radikális jelző is, ez utóbbiak sokkal jobban megragadják a tartalmat, talán ez a baj velük: túl triviálisak. Hogy hangzik az, hogy a robbantásokat robbantók vállalták magukra? Ebben a formában nem nagy újdonság. És az, hogy a robbantások mögött a kutyatáppal elégedetlen ebtenyésztők állnak? Ez persze nem igaz, de sokkal nagyobb a hírértéke, lehet gondolkodni az összefüggéseken. A média az olvasottságból/nézettségből él, igyekszik megragadni a fogyasztók figyelmét.

A fundamentalizmusból közvetlenül következik az erőszak? Szerintem nem. Az iszlám fundamentalizmussal nem az alapokhoz való visszatérés a gond, hanem hogy az iszlámnak nincsenek olyan alapjai, mint a matematikának vagy a fizikának. A szó maga teljes alávetést jelent, ami akár a józan ész nagy ívben való elhajítását is takarhatja. Ez nyilvánvalóan veszélyes, akármire hivatkozva is követik el. A kereszténység alapja Jézus két főparancsa: szeresd Istent teljes erődből, és szeresd embertársadat, mint önmagadat. Ehhez nyugodtan vissza lehet térni, nem következik belőle semmiféle szélsőség, sőt inkább a szélsőségek elutasításához, kiegyensúlyozott és szeretetteljes életmódhoz vezet. A fundamentalizmus bírólóinak ez esetben legfeljebb az fájhat, hogy a jézusi alap az egész nyugati civilizáció alapja is egyben - ez a tény ugyanis nem népszerű a körükben.

Ugyanakkor nem szoktuk fundamentalistának nevezni a 2+2=4 hagyományát erőltető matektanárokat, a Newton törvényeit ma is irányadónak tartó fizikusokat, a törlesztőrészletekhez fillérre ragaszkodó bankárokat, a lejárt jogosítványért birságoló rendőröket, a "már épp lyukasztani akartam" érvvel meggyőzhetetlen ellenőröket, sem a magukon kívül mindenkiben rasszistát, nacionalistát, fasisztát látó liberálisokat. Nem vagyunk módszeresek, szemlátomást jobban szeretjük az ötletszerű szómágiát a következetes nyelvhasználatnál.

Mi van akkor, ha a vallási és kulturális alapok egy magasabb szinten tényleg meghaladhatók, vagyis ha a haladóknak van igazuk? Honnan tudhatnánk, ha még nem próbáltuk? Nos, már kipróbáltuk. A liberális messianizmus és sztyeppei változata, a kommunizmus éppen ilyen társadalmat ígért. Keresve sem találunk ennél "haladóbb" elképzelést, csak az a gond, hogy a gyors haladás miatt nehéz utolérni. Aki ilyenre vágyik, Észak-Koreában még elcsípheti, ha nagyon siet. Mi, többiek pedig tanuljunk a történelemből: a hetven évig tartó vallástalan utópiák kétszázmillió erőszakos halált halt áldozata arra int, hogy a vallási és kulturális alapok valójában nem haladhatók meg. A messianisztikus irányzatok közül egyetlen egy működik, a Messiás által alapított.

A fundamentalizmus úgy is értelmezhető, hogy az ide sorolhatók komolyan veszik magukat, "a" után "b"-t, "c"-t és "d"-t is mondanak ahelyett, hogy a hasuk megtömésével, a szexlapok nézegetésével és a szórakoztatóipar finanszírozásával töltenék ki ébrenlétük üres óráit. Ebből természetes módon következik, hogy aki tényleg muszlim, az fontosnak tartja a Koránt, aki tényleg keresztény, az meg a Bibliát. Szemben az iszlámra hivatkozó szélsőségesekkel, akik olvasni sem tudnak, tíz-tizenöt verset ismernek a szent iratukból, és azokat teljesen kiforgatva gyilkolják a normálisakat. Szemben azokkal az önjelölt keresztényekkel, akik "Az Úr utálja a köcsögöket" feliratú transzparensekkel tüntetnek, ők is igen hamar elakadtak az Újszövetség tanulmányozásában. Amit művelnek, az nem fundamentalizmus, hanem a neandervölgyiek támadása - ha eddig azt gondoltad volna, hogy nyom nélkül kihaltak. Tegyük hozzá, hogy a kőagyúak úgy kellenek az állítólagos haladóknak, mint egy falat kenyér, rájuk hivatkozva legitimálják a létüket. "Azért vagyunk mi hatalmon, hogy ne ŐK legyenek" - érveltek a hazai bal-liberálisok 2002 és 2010 között. Minden felelősségteljes ember feladata ellenőrzés alatt tartani a neadervölgyieket, mert sokba kerül a társadalomnak, ha szabadon garázdálkodnak.

Az alapok komolyan vétele és tiszteletben tartása nagyon helyes törekvés, ebben az értelemben akár büszke fundamentalisták is lehetnénk. Csakhogy minden -izmus túlzás, ezért kerülendő, így inkább mégse legyünk. Találjuk meg az egészséges és célszerű egyensúlyt. Ez az egyensúly elérhető. Végül is, aki nem a tetővel, hanem a betonalappal kezdi a házépítést, azt nem fundamentalistának, hanem ép eszűnek hívjuk.

2 megjegyzés:

  1. Tetszik a cikk, jól összefoglaltad.
    Számomra újdonság volt az, hogy a fundamentalizmust az alapokhoz való visszatérésként definiáltad. Nos, lehet, hogy a aszó szerinti jelentése ez, csak az a kérdés, hogy maguk a fundamentalisták kit vagy mit tekintenek alapnak a maguk számára, mit aztán sok esetben erőnek csúnya hatalmával akarnak a másikra is rákényszeríteni. Ez az alap azért - ha nagyon őszinték akarunk lenni - nem az eredeti vallásalapító szellemisége, hanem inkább egy írott- íratlan szájhagyomány, melyet a mindenkori vezetők érdekei egy kissé befolyásoltak.
    Fundamentalista fanatizmust a Bibliával a kezünkben is el lehet követni, erre egyik eklatáns példa pont a Jehova Tanúi. Ott is minden szón lovagolnak, de maga a szellemiség köszönőviszonyban sincs Jézussal. Azonban én olyan "liberális" vagyok, aki azt mondja, hogy a fundamentalistáknak is meg van a joguk a saját értelmezésükhöz, természetesen addig, amíg ez nem ütközik mások jogaival (ami azért ritkán szokott előfordulni). Ha az az alap, amire építenek, nem jó, akkor az építményük össze fog dőlni - mégpedig magától - és az a számukra is nyilvánvaló lesz. Az, hogy ez jó lesz-e nekik vagy sem, már más kérdés.
    Ezért én nem hiszem, hogy bárkit is győzködni, vagy ellenőrzés alatt kéne tartani. Ha a fundamentalisták tevékenysége sokba kerül a társadalomnak, akkor fizesse meg annak árát, vagy gondolkodjon el azon, hogy miért folyamodnak egyesek ehhez a szélsőséghez. Lehet, hogy meglepődnének egy kicsit.

    A "vallástalan utópiák kétszázmillió erőszakos halált halt áldozatának" számát már csak a vallásos utópiák destruktív tevékenysége haladja meg, ami mind szó szerint értendő, de ami rosszabb a szellemi halál, az "élő halottak" gyülekezetei, elpazarolt, lekorlátolt életek, elnyomott személyiségek stb, amiket a "keresztény" Európa eddig leginkább felmutathat.

    Teljesen egyetértek, hogy az izmusokban gondolkodás helyett egy egyensúlyra kell törekedni, ami pl egy normális párbeszédben is megnyilvánulhat.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. "Nos, lehet, hogy a aszó szerinti jelentése ez, csak az a kérdés, hogy maguk a fundamentalisták kit vagy mit tekintenek alapnak a maguk számára"
      - Szerintem nem árt a szavak tényleges jelentését néha megvizsgálni. Aki úgy mondja fundamentalistának magát, hogy nem érdekli, mi a tényleges fundamentum, az szerintem nem fundamentalista, hanem kretén.

      "Ezért én nem hiszem, hogy bárkit is győzködni, vagy ellenőrzés alatt kéne tartani."
      - Amíg az öngyilkos merénylők nem a lépcsőházadban laknak, nem a te gyereked iskolájában lövöldöznek, addig könnyen tartható ez az elvi álláspont. Ha testközelbe érnek, majd felülvizsgálhatod.

      "már csak a vallásos utópiák destruktív tevékenysége haladja meg"
      - Kérdés, hol vannak ezek a vallásos utópiák. 10 fő/km2 népsűrűségű területekre vagy százfős törzsekre gondolsz? Nem nagyon vannak komoly tömegeket érintő vallásos utópiák, így aztán meg sem tudják közelíteni a kommunizmus hatását.

      A Jehova Tanúi az én értelmezésemben nem utópisták, nem is fundamentalisták, hanem a szövegértésben fogyatékos személyek hobbiklubja. Aki belejön az olvasásba, az előbb-utóbb kilép, és ezzel megoldódik a helyzet. Rájuk érvényes a toleráns álláspontod - az iszlámra nem javaslom, hogy kipróbáld, ott nem működik.

      Örülök, hogy az egyensúlyra törekvés számodra is szimpatikus. Közösnek tűnik bennünk a szabadságra törekvés, én azért nem nevezem magam liberálisnak, mert az is -izmus, és mert főleg azok hívják magukat liberálisnak, akik nem ismerik a józan ész korlátját.

      Törlés