2014. augusztus 10., vasárnap

Irreligiana története a kezdetektől napjainkig

Európa közepén olyan kevés gyerek született, hogy a lakosság elöregedett, majd annyira meggyérült, hogy egy országnyi terület szinte néptelenné vált. A közszolgáltatások megszűntek, aki tehette, átköltözött a legközelebbi élhető területre. Az elhagyott falvak és városok düledező házai között farkasok jártak.

2031-ben az emberiség néhány önjelölt jótevője felismerte a lehetőséget egy új, minden eddiginél jobb társadalom kialakítására. Elegük lett ugyanis az úgynevezett "civilizáció" fojtogató szabályaiból, a jó és a rossz mindenkire kötelező értelmezéséből, a képmutató "erkölcsből", a nemi kapcsolatok vaskalapos szabályozásából, az előítéletekből, a másság ösztönös elutasításából, az idegenekkel szembeni bizalmatlanságból, a továbbfejlődés útját álló merev hagyományokból.

Mivel az emberiség egyik fő problémájának, tulajdonképpen minden probléma gyökerének a kitalált istenfogalommal visszaélő vallásokat, azok közül is a legelterjedtebbet, a kereszténységet tartották, elhatározták, hogy az új társadalomban nem lesz vallás, csak felvilágosult, tudományos gondolkodás és humanista viselkedés. Az újonnan alapított országot Irreligianának nevezték el, és nekiültek, hogy megírják az alkotmányát.

Az egyik alapító személy - az alapító atya kifejezést előítéletesnek, valamint az alapító anyákra, szinglikre, fiúlányokra és lányfiúkra tekintettel pontatlannak is, találták, ezért értéksemleges alternatívát kerestek rá - javasolta, hogy egyetlen szabály legyen: nincs szabály.

- Akár elvtársnak is szólíthatnánk egymást, hiszen hasonló elveket vallunk. Azaz nem vallunk, mert az már vallás lenne. De hasonló elvekkel rendelkezünk, pontosabban egy elvvel. Elvünk, hogy ne legyen elv. Ami persze már elv, ezért nem kívánatos, szóval, értitek, ugye? Meg aztán, az elvtárs megszólítás egy előző, balul sikerült vallástalan társadalmi kísérletre emlékeztetne, és a miénk egész másképp fog alakulni. Ezért, elvtársak, ne szólítsuk elvtársnak egymást, ne valljunk egyetlen elvet sem, és egyetlen szabályunk a "nincs szabály" legyen.

Egy másik alapító személy ellenvetette, hogy a "nincs szabály" maga is egy szabály, tehát ha nincs szabály, akkor tényleg nincs szabály, azaz ne legyen Alkotmány.

- Akkor mi biztosítja, hogy az államunkat tényleg Irreligianának hívják, és ne Pitypalattyföldnek, vagy épp Majomisztánnak? - kérdezte egy harmadik alapító személy. - Semmi - hangzott a rövid válasz.

- Szabályok nélkül hogy fog itt működni bármi? - okvetetlenkedett egy negyedik. - Maradi elképzelés, hogy bárminek működnie kellene. Mi indokolja, hogy a dolgok működjenek? - Végül is, semmi - látta be az okvetetlenkedő.

- Ha nincsenek szabályok, az azt jelenti, hogy lopni, csalni, rabolni, gyilkolni is szabad? - érdeklődött egy ötödik személy. - Mindent szabad, ami nem sérti mások szabadságát. - És a lopás, csalás, rablás, gyilkolás sérti a sértettek szabadságát? - kötözködött tovább az illető. - Ezt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hiszen a lopás, csalás, rablás, gyilkolás korlátozása is sérti a tolvajok, csalók, rablók, gyilkosok szabadságát. - Akkor kinek a szabadságsérelme az erősebb? Az elkövetőé vagy az áldozaté? - akadékoskodott a probléma felvetője. - Irreligianában nincs elkövető és áldozat, mert ezek előítéletes szavak, feltételezik a jó és a rossz fogalmának egységes értelmezését. Márpedig Irreligiana senkinek sem írja elő, mit tartson jónak és rossznak. Erről az egyén dönt, tetszése szerint.

- Kérlek, segítsetek pontosan értenem az elképzelést - szólt egy hatodik személy. - Ha nincs elkövető, és nincs áldozat, csak előítélettől mentes személyek vannak, akkor mit jelent ez a gyakorlatban? Tegyük fel, valaki leszúr valakit. Akit leszúrtak, az csak a maga szempontjából áldozat? Ha egy harmadik ember a leszúrt segítségére siet, és lefogja a leszúrót, akkor a leszúró személy szintén áldozatnak tarthatja magát, mármint a segítő személy áldozatának? - Pontosan. Helytálló értelmezés - hangzott a válasz. - Sőt, a segítő személy értelmetlenül avatkozik be, mivel egy "áldozat" védelmében áldozattá tesz egy másik személyt. Pontosabban nem teszi őt áldozattá, mivel ez is értékítéletet fejezne ki. Így már érthető az elgondolás?

- Akkor új társadalmunk dzsungelként működik majd, ahol mindig az erősebbnek lesz igaza? - firtatta egy hetedik alapító személy. - Nem feltétlenül az erősebbnek, adott esetben az ügyesebbnek, furfangosabbnak, rámenősebbnek is lehet igaza. Röviden: az alkalmasabb nyer, az alkalmatlanabb veszít, fellebbezés nincs.

- Ezzel elérjük az evolúció romlatlan, ember előtti szintjét. Hurrá, éljen a haladás! - kiáltotta egy lelkes nyolcadik alapító személy. Pisztolyt rántott, és a levegőbe lőtt. - Javaslom, hogy én legyek az elnök - tette hozzá ellentmondást nem tűrő hangon.

- Nem értek egyet - mondta az első alapító személy, és lelőtte őt. - Én sem értek egyet - felelte a második alapító személy, és lelőtte az iméntit.

- Szerintem ne legyen elnök - közölte a harmadik alapító személy, és lepuffantotta a másodikat. - Szerintem meg... - kezdte a ravaszt meghúzó negyedik, de mielőtt a mondatát befejezhette volna, végzett vele az ötödik. Az események gyors egymásutánjában sorra hunytak el a fegyverrel rendelkező alapító személyek, az utolsó kettő épp egyszerre lőtt.

- Éljen Irreligia... - hörögte végső leheletével az egyikük.
- Majomiszt... - írta a porba vérének utolsó cseppjeivel a másikuk.

A fegyverrel nem rendelkező személyek a lövöldözéstől megrémülve szanaszét futottak, most elborzadva gyűltek össze.

- Alig maradt ételünk, italunk, mi lesz így velünk? Még szerszámunk sincs, hogy eltemessük a dicső alapítókat - panaszolta sírós hangon egy lányidentitású fiú.
- A nyavalygás most nem segít. Szedjük össze minden tartalékunkat, aztán nyomás vissza a civilizációba! Majd én mutatom az utat - kiáltotta talpraesetten egy fiúidentitású lány, és mivel rátermettként viselkedett, a többiek ösztönösen követték.

Néhány nap gyaloglás után szerencsésen megérkeztek a hagyományos jóléti társadalomba, amelynek szabályait hirtelen hasznosnak és értelmesnek kezdték látni. Az emberi kapcsolatokat szabályozó erkölcsöt már nem találták annyira képmutatónak, a jó és a rossz fogalmának egységes értelmezése praktikusnak tűnt, a másságtól való távolságtartás természetesnek, a mindenre nyitottság elővigyázatlanságnak, az idegenekkel szembeni bizalmatlanság pedig indokoltnak. A hagyományok és a haladás között sem láttak már kibékíthetetlen ellentétet. Az alapítókat időközben eltakarították a farkasok.

Irreligiana minden idők legrövidebb életű államának bizonyult. Európa középső területe egy ideig lakatlan maradt, azután újra benépesítették a vallásosok.

4 megjegyzés:

  1. Kitalálom: ez valami liberális államról szól?

    VálaszTörlés
  2. Válaszok
    1. Ez egy gondolatkísérlet.

      Manapság sokan elfogadják bemondásra, hogy a nyugati civilizáció annál jobb és igazságosabb, minél kevesebb benne a vallás. Én vitatom ezt a tézist, a történelmi tapasztalatok épp az ellenkezőjét mutatják.

      Ebben a posztban megvizsgáltam, milyen lenne egy őszintén, tetőtől talpig vallásmentes társadalom élete. Szerintem rövid és boldogtalan.

      Törlés