Fontos lenne, hogy a kormány folyamatosan bejátssza a körülményekből adódó és a célokból következő teljes játékteret. A tavalyi IMF-tárgyalások során ez nem sikerült, hátha idén már okosabbak lesznek az illetékesek.
Az augusztusban kezdődő megbeszélések az IMF erőfölényéből indultak ki: a kedvezményes kamatú hitelkeretért cserébe a valutaalap gazdaságpolitikát akart diktálni. Ez nem meglepő, a korábbi baloldali kormányok engedelmesen együttműködtek, a "ne adósítsd el nyakig a népedet" ajánlás kivételével minden intelmet maradéktalanul betartottak, úgy képzelem, az adósságszolgálati jelentések szélére még sormintákat is rajzoltak szorgalmiból. A pénzvilág hálája nem is maradt el, döntéshozóink mindenféle pénzintézetek igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságára számíthattak eddig (népük hálájára értelemszerűen kevésbé, ugyanakkor előbbi jobban jövedelmez). Ebben a megszokott összhangban falsul hathatott, mikor a Fidesz-kormány közölte, hogy nem lesznek megszorítások.
Az IMF takarékossági intézkedéseket sürgető csapata a hazai ellenzék malmára hajtotta a vizet, hiszen az ellenzék kezdettől azt hirdette, hogy nincs más alternatíva, csak úgy lehet kormányozni, ahogy a baloldalnak addig sikerült, és hogy a megszorítások elkerülhetetlenek. Ha tehát az IMF-tárgyalások a szokásos mederben haladnak, akkor azt harsogta volna a sajtó, hogy a Fidesz beleegyezett a megszorításokba. A Fidesz huszárvágással jött ki a csapdából: a nemzeti érdek nevében jegelte a tárgyalásokat, hagyta veszni a hitelkeretet, mondván, nincs is rá szükség.
Szép rövid távú megoldás, de 2011 év elejére máris hiányzott a hitelkeret, a szokásosnál magasabb kamattal kellett dollárkötvényeket kibocsátani, márciusig 770 milliárd forinttal nőt az adósságállomány. A keret felmondásának az ára 100-300 milliárd forint kamatfelár, ennyibe került eddig a szuboptimális huszárvágás. Ennél okosabb megoldást kellett volna, és kéne legközelebb választani. Az IMF kedvezményes kamatot kínál, jogos, hogy ragaszkodik a maga feltételeihez. A Fidesz viszont érvelhet úgy, hogy a kommunikációját ellehetetleníti a megszorítások politikája, ezért alternatív megoldást tud csak elfogadni. Ha ezek után az IMF csapat beint, az már az ő problémája, és mi nem táplálunk illúziókat.
Az IMF ugyanakkor nem a megszorítások mániákusa, hanem jó helyen akarja tudni a pénzét, azaz felelős kormányzást, stabil államháztartási gazdálkodást vár cserébe. Ha a Fidesz bizonyítani tudja, hogy erre készül, akkor máris folytatódnak a tárgyalások. Ha a Fidesz nem tudja bizonyítani, hogy igenis felelősen állítja össze a gazdálkodási tervét, akkor viszont nem csak az IMF-fel kerülünk bajba, hanem a pénzügyi matematikával is. Ezt el kéne kerülni. Magyarország független, de csak a külső hatalmak befolyásától, nem a számok és a logika világától. A következő körben felkészültebben kell tárgyalni, optimálisan be kell játszani a játékteret.
Az augusztusban kezdődő megbeszélések az IMF erőfölényéből indultak ki: a kedvezményes kamatú hitelkeretért cserébe a valutaalap gazdaságpolitikát akart diktálni. Ez nem meglepő, a korábbi baloldali kormányok engedelmesen együttműködtek, a "ne adósítsd el nyakig a népedet" ajánlás kivételével minden intelmet maradéktalanul betartottak, úgy képzelem, az adósságszolgálati jelentések szélére még sormintákat is rajzoltak szorgalmiból. A pénzvilág hálája nem is maradt el, döntéshozóink mindenféle pénzintézetek igazgatósági, felügyelőbizottsági tagságára számíthattak eddig (népük hálájára értelemszerűen kevésbé, ugyanakkor előbbi jobban jövedelmez). Ebben a megszokott összhangban falsul hathatott, mikor a Fidesz-kormány közölte, hogy nem lesznek megszorítások.
Az IMF takarékossági intézkedéseket sürgető csapata a hazai ellenzék malmára hajtotta a vizet, hiszen az ellenzék kezdettől azt hirdette, hogy nincs más alternatíva, csak úgy lehet kormányozni, ahogy a baloldalnak addig sikerült, és hogy a megszorítások elkerülhetetlenek. Ha tehát az IMF-tárgyalások a szokásos mederben haladnak, akkor azt harsogta volna a sajtó, hogy a Fidesz beleegyezett a megszorításokba. A Fidesz huszárvágással jött ki a csapdából: a nemzeti érdek nevében jegelte a tárgyalásokat, hagyta veszni a hitelkeretet, mondván, nincs is rá szükség.
Szép rövid távú megoldás, de 2011 év elejére máris hiányzott a hitelkeret, a szokásosnál magasabb kamattal kellett dollárkötvényeket kibocsátani, márciusig 770 milliárd forinttal nőt az adósságállomány. A keret felmondásának az ára 100-300 milliárd forint kamatfelár, ennyibe került eddig a szuboptimális huszárvágás. Ennél okosabb megoldást kellett volna, és kéne legközelebb választani. Az IMF kedvezményes kamatot kínál, jogos, hogy ragaszkodik a maga feltételeihez. A Fidesz viszont érvelhet úgy, hogy a kommunikációját ellehetetleníti a megszorítások politikája, ezért alternatív megoldást tud csak elfogadni. Ha ezek után az IMF csapat beint, az már az ő problémája, és mi nem táplálunk illúziókat.
Az IMF ugyanakkor nem a megszorítások mániákusa, hanem jó helyen akarja tudni a pénzét, azaz felelős kormányzást, stabil államháztartási gazdálkodást vár cserébe. Ha a Fidesz bizonyítani tudja, hogy erre készül, akkor máris folytatódnak a tárgyalások. Ha a Fidesz nem tudja bizonyítani, hogy igenis felelősen állítja össze a gazdálkodási tervét, akkor viszont nem csak az IMF-fel kerülünk bajba, hanem a pénzügyi matematikával is. Ezt el kéne kerülni. Magyarország független, de csak a külső hatalmak befolyásától, nem a számok és a logika világától. A következő körben felkészültebben kell tárgyalni, optimálisan be kell játszani a játékteret.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése