Amerika alaposan mellényúlt, mikor elkötelezetten támogatni kezdett egy bin Laden nevű harcost, aki hasznosnak tűnt az oroszok ellen, aztán viszont erősen károsnak bizonyult. A saját szemszögéből nézve így járt a magyar elit is az SZDSZ ifjúsági tagozatának szánt Fidesszel. Az elit ugyanis nem a népet növesztette fel a rendszerváltás nyomán bevezetett demokráciához, hanem a szakszervezeti bizalmikat lefizető vállalatvezetők mintájára igyekezett magához édesgetni az alternatív trónkövetelőket. '98-ban aztán lett nagy meglepetés, mikor pelyhes csibe helyett sárkány kelt ki a tojásból, és a regnálást a hátbadöföttség eluralkodó érzése váltotta fel.
A rosszul nevelt sárkány csak egyfejű, de ha tüzet fúj, pillanatok alatt szőrteleníti az ancienne élite hátsóját. Dunába lövés józan elmével nem várható, de elgondolkodtató, hogy a nép a Fidesz erősen vitatható intézkedéseit is támogatja, az elit pedig sír, hogy miért ilyen a nép. Hát nem éppen az elit nevelte ilyenné? Úgy volt, hogy a szocialista felső osztály átmenthető, hogy tartósan is ő adja majd a mérvet. Ehhez persze nem öntudatos választópolgárok, hanem pitbullosított statiszták kellenek, akiket gazdaságilag kiéheztetnek, jó hosszan sötétben tartanak, aztán gumicsontot vagy műnyulat lógatnak az orruk elé. Az volt a terv, hogy a pitbullosított közvélemény pavlovi reflexei politikailag korrekt üzenetekre, azaz a "le a trianonozókkal/magyarkodókkal/neonácikkal/feleségverőkkel/gyerekmolesztálókkal/pedofil papokkal!" transzparensek belógatására termelik majd a nyálat. Öt-hat éve aztán kiderült, hogy hiba csúszott a palacsintába. A pitbull állkapcsa nem a gyárilag specifikált jelszavakra kattan.
Az evolúciós pszichológia szerint a genetikánk, agyi huzalozásunk az oka, hogy a széplelkű polkorr fogalomtárat bármikor játszva übereli egyetlen arra tévedt/terelt girhes bűnbak. A helységnevekkel (frissebben Gyöngyöspata) leírható szellemet a közéleti homályőrzéssel párosult közösségkárosító gazdaságpolitika engedte ki a palackból. Megtörtént a baj, szembe kell nézni a felelősséggel: tetszettünk volna népi jólétet hozó gazdasági döntéseket hozni, tetszettünk volna valós képet adni a világsajtóról, tetszettünk volna nem visszaélni az információ nevű hatalommal, tetszenénk végre olyan beszámolókat adni a körülöttünk lévő szűkebb és tágabb világról, amelyekből közérthetően kiderül, ki mit mikor hol, hogyan és miért tett/mondott/gondolt. Egy éven belül felhomályosultabb, szelídebb lenne a félreidomított pitbull. Villámkörkép tudatlanságunk háza tájáról: ki tudja, mennyit keresnek a tévések/rádiósok, de ki NEM tudja vagy véli tudni, mekkora vagyona van ismertebb politikusainknak? Ki tudja, mit keres minden nap egy félmeztelen bige a Blikk címlapján, és ki NEM tudja, kicsoda Bódi Sylvi? Ki tudja, mennyit keresnek a bankigazgatók, vállalatvezetők -- és hogy miért sajnáljuk az ő fizetésüket a sokszor nagyobb vagyonnal sáfárkodó miniszterelnöktől? Miért kapja Pest és Buda más minőségű forrásból a csapvizet, miért a Rózsadombon kezdik a hóeltakarítást, miért kezelik a bennfenteseket a Kútvölgyi kórházban? Rajta, kedves véleményvezérek, elő az infókkal, a hályogtalanított pitbull nem vaktában marcangol, legfeljebb célzottan harap -- gyanúm szerint ez a fortélyos félelem igazgatja közéleti homályunk éber őreit.
Nem csak a mindent mindennel összefüggésbe hozók érzik úgy, hogy a régi-örök elit popóján inkább halvány bőrpírt, mint mélyreható sérülést okozó Fidesz látványkonyha performansszal kápráztat, miközben saját pecsenyéje is pirul már egy kevésbé feltűnő tűzhelyen. Ha tényleges közösségfejlesztő teljesítményt nyújt, én ugyan nem sajnálom tőle a bónuszt. A ballib elittől sem annyira a koncot sajnáltam, mint a közösségi szempontú teljesítményt keveselltem. Az immár egy éve saját szavazóira is nagy ívben legyintő hatalom bezárkózása igen kockázatos: most dől el, hogy a nép valódi lehetőséget kap-e sorsa alakítására, vagy újabb statiszta szerep vár rá, ahogy ez Kelet-Európában és az Uralon túl szokás.
Ha mindenkit kirúgnak a közigazgatásból, aki nem lelkesedik szolgamódra, ha a konstruktív kritikát is támadásként hárítják, ha a hatalomgyakorlást nem nyitják meg a választók széles tömegei előtt, akkor simán (ráadásul megérdemelten) megbuknak, aztán reménykedhetünk, hogy a visszatérésre készülő régi kutyából időközben szalonna lett. Ja, sanszos. Bölcsebb lenne úgy dönteni, hogy gumicsontjainkat, transzparenseinket és bűnbakjainkat egyaránt félretolva felszabadulunk a pitbulldresszúra hatásai alól, higgadt racionális közéleti együttműködésünk spanyolcsizmájába szorítjuk a politikai osztály lábát, majd észérveink srófját addig forgatjuk, míg fennhangon meg nem vallja, kinek az uralmát jelenti görögül a demokrácia.
A rosszul nevelt sárkány csak egyfejű, de ha tüzet fúj, pillanatok alatt szőrteleníti az ancienne élite hátsóját. Dunába lövés józan elmével nem várható, de elgondolkodtató, hogy a nép a Fidesz erősen vitatható intézkedéseit is támogatja, az elit pedig sír, hogy miért ilyen a nép. Hát nem éppen az elit nevelte ilyenné? Úgy volt, hogy a szocialista felső osztály átmenthető, hogy tartósan is ő adja majd a mérvet. Ehhez persze nem öntudatos választópolgárok, hanem pitbullosított statiszták kellenek, akiket gazdaságilag kiéheztetnek, jó hosszan sötétben tartanak, aztán gumicsontot vagy műnyulat lógatnak az orruk elé. Az volt a terv, hogy a pitbullosított közvélemény pavlovi reflexei politikailag korrekt üzenetekre, azaz a "le a trianonozókkal/magyarkodókkal/neonácikkal/feleségverőkkel/gyerekmolesztálókkal/pedofil papokkal!" transzparensek belógatására termelik majd a nyálat. Öt-hat éve aztán kiderült, hogy hiba csúszott a palacsintába. A pitbull állkapcsa nem a gyárilag specifikált jelszavakra kattan.
Az evolúciós pszichológia szerint a genetikánk, agyi huzalozásunk az oka, hogy a széplelkű polkorr fogalomtárat bármikor játszva übereli egyetlen arra tévedt/terelt girhes bűnbak. A helységnevekkel (frissebben Gyöngyöspata) leírható szellemet a közéleti homályőrzéssel párosult közösségkárosító gazdaságpolitika engedte ki a palackból. Megtörtént a baj, szembe kell nézni a felelősséggel: tetszettünk volna népi jólétet hozó gazdasági döntéseket hozni, tetszettünk volna valós képet adni a világsajtóról, tetszettünk volna nem visszaélni az információ nevű hatalommal, tetszenénk végre olyan beszámolókat adni a körülöttünk lévő szűkebb és tágabb világról, amelyekből közérthetően kiderül, ki mit mikor hol, hogyan és miért tett/mondott/gondolt. Egy éven belül felhomályosultabb, szelídebb lenne a félreidomított pitbull. Villámkörkép tudatlanságunk háza tájáról: ki tudja, mennyit keresnek a tévések/rádiósok, de ki NEM tudja vagy véli tudni, mekkora vagyona van ismertebb politikusainknak? Ki tudja, mit keres minden nap egy félmeztelen bige a Blikk címlapján, és ki NEM tudja, kicsoda Bódi Sylvi? Ki tudja, mennyit keresnek a bankigazgatók, vállalatvezetők -- és hogy miért sajnáljuk az ő fizetésüket a sokszor nagyobb vagyonnal sáfárkodó miniszterelnöktől? Miért kapja Pest és Buda más minőségű forrásból a csapvizet, miért a Rózsadombon kezdik a hóeltakarítást, miért kezelik a bennfenteseket a Kútvölgyi kórházban? Rajta, kedves véleményvezérek, elő az infókkal, a hályogtalanított pitbull nem vaktában marcangol, legfeljebb célzottan harap -- gyanúm szerint ez a fortélyos félelem igazgatja közéleti homályunk éber őreit.
Nem csak a mindent mindennel összefüggésbe hozók érzik úgy, hogy a régi-örök elit popóján inkább halvány bőrpírt, mint mélyreható sérülést okozó Fidesz látványkonyha performansszal kápráztat, miközben saját pecsenyéje is pirul már egy kevésbé feltűnő tűzhelyen. Ha tényleges közösségfejlesztő teljesítményt nyújt, én ugyan nem sajnálom tőle a bónuszt. A ballib elittől sem annyira a koncot sajnáltam, mint a közösségi szempontú teljesítményt keveselltem. Az immár egy éve saját szavazóira is nagy ívben legyintő hatalom bezárkózása igen kockázatos: most dől el, hogy a nép valódi lehetőséget kap-e sorsa alakítására, vagy újabb statiszta szerep vár rá, ahogy ez Kelet-Európában és az Uralon túl szokás.
Ha mindenkit kirúgnak a közigazgatásból, aki nem lelkesedik szolgamódra, ha a konstruktív kritikát is támadásként hárítják, ha a hatalomgyakorlást nem nyitják meg a választók széles tömegei előtt, akkor simán (ráadásul megérdemelten) megbuknak, aztán reménykedhetünk, hogy a visszatérésre készülő régi kutyából időközben szalonna lett. Ja, sanszos. Bölcsebb lenne úgy dönteni, hogy gumicsontjainkat, transzparenseinket és bűnbakjainkat egyaránt félretolva felszabadulunk a pitbulldresszúra hatásai alól, higgadt racionális közéleti együttműködésünk spanyolcsizmájába szorítjuk a politikai osztály lábát, majd észérveink srófját addig forgatjuk, míg fennhangon meg nem vallja, kinek az uralmát jelenti görögül a demokrácia.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése