Az Economist április 9-i száma hosszú tematikus összeállítást közöl a fejlett világ nyugdíjválságáról. A tanulságos körképből az derül ki, hogy a társadalom elöregedése szinte megoldhatatlan feladat elé állítja a nyugdíjrendszereket. Emelni kényszerülnek a nyugdíjkorhatárt, korlátozni az elő- és korkedvezményes nyugdíjba vonulást, csökkenteni a nyugdíjakat, öngondoskodásra bírni a dolgozókat -- és ez mind kevés lesz ahhoz, hogy az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában hosszú távon megóvják a nyugdíjasok többségét az elszegényedéstől. Magyarország drasztikus nyugdíjpénztár-államosítása rövid bekezdést kapott, 15 szó erejéig rivaldafénybe kerültünk, és ez nem szégyen: más országok is radikális, népszerűtlen lépésekre fognak kényszerülni.
Nem vagyok nyugdíjszakértő, az alábbi rövid eszmefuttatást az össztársadalmi ötletelés részének lehet tekinteni (nagyon remélem, hogy ezúttal lesz össztársadalmi ötletelés). Különben álszerény sem vagyok: a világ összes jóléti nyugdíjrendszere válságban van, a legszakértőbb illetékesek csak vakargatják a fejüket, ehhez képest akár én is lehetek szakértő, hiszen előremutató, kivitelezhető, eladható javaslataim vannak.
- A nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz igazodva kéne megállapítani. Azaz a nőknek arányosan annyival később kéne nyugdíjba vonulniuk, amennyivel tovább élnek.
- A nyugdíjak értékvesztését úgy kéne ellensúlyozni, hogy 80%-ról indulhatna a nyugdíj, és évente 2%-ot emelkedne, egészen 120%-ig. Az első időszakban még sokan dolgoznak nyugdíj mellett, majd később elszegényednek az infláció miatt. Természetesen valamiféle indexálásra a jövőben is szükség lesz, az évi 2% ezen felül értendő.
- Átütő javaslatom, hogy az újonnan nyugdíjba vonulók csak a számítások szerint nekik járó állami nyugdíj 2/3-át kapják a saját jövedelmük alapján, amit a gyerekeik nyugdíjbefizetéseinek 1/3-a egészíthetne ki. Azaz minden dolgozó rendelkezhetne róla, hogy kinek adja a nyugdíjjáruléka 1/3-át. Ezzel a merész megoldással nyilvánvalóvá tennénk, hogy a gyermekvállalás valóban befektetés a jövőbe. Még jobb befektetés, ha jövedelmező szakmát tanul a gyerek, és hivatalos nyugdíjjárulékot fizet. Az intézkedés jelentős visszhangot váltana ki, kiválóan közvetítené a kormány üzenetét a társadalom felé.
- Végezetül az önkéntes magánnyugdíj-pénztárakról szeretnék szólni. A magánzás ösztönzése dugóhúzóba viszi a nyugdíjrendszert. Ha elhíreszteljük, hogy az állami nyugdíj elértéktelenedik, akkor mindenki az abszolút minimális befizetés felé tart majd, és tényleg elértéktelenedik a rendszer. Ezért meg kéne állapítani egy felső határt, például ha a magánnyugdíj több, mint kétszerese az állami nyugdíjnak, akkor felére csökkenne, háromszoros különbség esetén pedig megszűnne az állami nyugdíjjogosultság -- ezzel is tehermentesítve a nyugdíjrendszert.
Nem vagyok nyugdíjszakértő, az alábbi rövid eszmefuttatást az össztársadalmi ötletelés részének lehet tekinteni (nagyon remélem, hogy ezúttal lesz össztársadalmi ötletelés). Különben álszerény sem vagyok: a világ összes jóléti nyugdíjrendszere válságban van, a legszakértőbb illetékesek csak vakargatják a fejüket, ehhez képest akár én is lehetek szakértő, hiszen előremutató, kivitelezhető, eladható javaslataim vannak.
- A nyugdíjkorhatárt a várható élettartamhoz igazodva kéne megállapítani. Azaz a nőknek arányosan annyival később kéne nyugdíjba vonulniuk, amennyivel tovább élnek.
- A nyugdíjak értékvesztését úgy kéne ellensúlyozni, hogy 80%-ról indulhatna a nyugdíj, és évente 2%-ot emelkedne, egészen 120%-ig. Az első időszakban még sokan dolgoznak nyugdíj mellett, majd később elszegényednek az infláció miatt. Természetesen valamiféle indexálásra a jövőben is szükség lesz, az évi 2% ezen felül értendő.
- Átütő javaslatom, hogy az újonnan nyugdíjba vonulók csak a számítások szerint nekik járó állami nyugdíj 2/3-át kapják a saját jövedelmük alapján, amit a gyerekeik nyugdíjbefizetéseinek 1/3-a egészíthetne ki. Azaz minden dolgozó rendelkezhetne róla, hogy kinek adja a nyugdíjjáruléka 1/3-át. Ezzel a merész megoldással nyilvánvalóvá tennénk, hogy a gyermekvállalás valóban befektetés a jövőbe. Még jobb befektetés, ha jövedelmező szakmát tanul a gyerek, és hivatalos nyugdíjjárulékot fizet. Az intézkedés jelentős visszhangot váltana ki, kiválóan közvetítené a kormány üzenetét a társadalom felé.
- Végezetül az önkéntes magánnyugdíj-pénztárakról szeretnék szólni. A magánzás ösztönzése dugóhúzóba viszi a nyugdíjrendszert. Ha elhíreszteljük, hogy az állami nyugdíj elértéktelenedik, akkor mindenki az abszolút minimális befizetés felé tart majd, és tényleg elértéktelenedik a rendszer. Ezért meg kéne állapítani egy felső határt, például ha a magánnyugdíj több, mint kétszerese az állami nyugdíjnak, akkor felére csökkenne, háromszoros különbség esetén pedig megszűnne az állami nyugdíjjogosultság -- ezzel is tehermentesítve a nyugdíjrendszert.
Re: "Átütő javaslatom, hogy az újonnan nyugdíjba vonulók csak a számítások szerint nekik járó állami nyugdíj 2/3-át kapják a saját jövedelmük alapján, amit a gyerekeik nyugdíjbefizetéseinek 1/3-a egészíthetne ki." -- A két gyerekemnek két külön apja van. A két gyerekem társadalmi sikerességét az én nevelőapai munkám alapozta meg, nem a családból kilépett két biológiai apa teljesítménye. A gyerekeim befizetése a családból kilépett biológiai apák nyugdíját hízlalja, vagy az enyémet?
VálaszTörlésRe: "Azaz a nőknek arányosan annyival később kéne nyugdíjba vonulniuk, amennyivel tovább élnek." Ha a nők ugyanazért a munkáért kevesebb pénzt kapnak, akkor a javaslat alapján összességében tovább (azaz) többet dolgozhatnak időarányosan kevesebb pénzért. Ez a meglévő nemi esélyegyenlőtlenséget nem csökkenti, hanem -- arra építve -- még rosszabb helyzetbe hozza a nőket. Arról nem beszélve, hogy a háztartásban végzett fizetetlen munka nem generál nyugdíjjogosultságot, bár ebből a fajta munkából a nők összességében jobban (és több éven keresztül) kiveszik a részüket.
VálaszTörlésHa a két nevelt gyerekem nekem adja a nyugdíjbefizetéseit, akkor 2/3 + 1/3 + 1/3 = 4/3 nyugdíjam lesz, a családból kilépett biológiai apáknak meg fejenként 2/3. Biztosan jó társadalmilag egy olyan nyugdíjrendszer, amely arra készteti a szülőket, hogy édesgesse, manipulálja a gyerekét ahelyett, hogy neveli?
VálaszTörlésAz utolsó javaslat megfoghatatlan. Az állami nyugdíjrendszer elértéktelenedik; ez nem híresztelés, hanem jósolható tény. Főleg, ha a kormány folyó kiadásokra költi az évtizedes nyugdíjmegtakarításokat, mint Magyarországon. Az állami nyugdíjrendszerbe senki nem fizet be pluszmegtakarítást, tehát ott mindenki eleve a minimumot fizeti be, annyit, amennyit levonnak tőle. Az önkéntes magánnyugdíj egy magánjogi szerződés; ha az állam az állami nyugdíj csökkentésével bünteti az öngondoskodást, akkor a megtakarításaimat azonnal kiviszem az önkéntes nyugdíjrendszerből, az államiba minimumot fizetek, és máshova fektetek be, oda, ahol az állam nem ér utol. És voltaképp már most is ez történik, a feketegazdaság erről szól. A javaslat élhetetlenné teszi a rendszert és tovább élénkíti a feketegazdaságot.
VálaszTörlésNem lesz nyugdíjreform, nem lesz egyéni számla, Selmeczi már nem nyugdíjvédelmi biztos.
VálaszTörléshttp://www.vg.hu/gazdasag/gazdasagpolitika/nem-lesz-nyugdijreform-az-egyeni-szamlak-tervenek-is-vege-381579
A felosztó-kirovó rendszernek nincs alternatívája, pedig 300 éves. Selmeczinek valószínűleg lesz alternatívája, mielőtt elérné ezt a kort.
TörlésBővebben pl.: http://www.50plusz.net/id-2083-ot_javaslat_nyugdijrendszer_atalakitasar.html