Úgy tűnik, a kormány ragaszkodik a 16%-os egykulcsos személyi jövedelemadóhoz, jövőre sem akar változtatni rajta. Egyértelműen kiderült, hogy Matolcsy úr idén elszámolta a bevételeket, beruházásokat kellett leállítani, pénzeket kellett zárolni. Az ország gazdasága nem élénkült, a közhangulat annál inkább.
Az egykulcsos adó csodálatos gazdaságélénkítő hatása ugyanolyan dogma, mint a szabad piac csodálatos erejébe vetett hit. Az ország irányítása a gazdasági eszközök ésszerű alkalmazását kívánja, és nem az ökör következetességét. Ezúttal a kétkulcsos adót sürgető ellenzéknek van igaza.
Nem vagyok ab ovo ellensége az egykulcsos adónak, amennyiben senki nem jár rosszul vele, a rászorulók pedig kimondottan jól járnak. Ez matematikailag, lássuk be, igen nehezen jön össze. Megengedhetetlen, hogy az idei kudarc után, amikor kiderült, hogy az eltartott nélküli alacsony jövedelműek zsebében -- ha kevéssel is, de -- kevesebb marad, mint tavaly, jövőre tovább erőltessék az egykulcsos dogmát.
Az egykulcsos adó káros az eltartott nélküli alacsony jövedelműekre, ezért ők joggal neheztelnek. Ugyanakkor el nem várt módon hozza előnybe a magasabb jövedelműeket, és ők ezért nem különösebben hálásak, számukra ez az előny nem volt fontos szempont. Az egykulcsos adó olyan, mint államilag egyforma bolti árakat garantálni a Nyóckerben és a Rózsadombon. Aki rosszul jár a Nyóckerben, az mérges lesz, aki jól jár a Rózsadombon, az meg nem lesz érte hálás, simán kifizette volna a többletet. Mi több, maga is természetesnek tartotta volna, hogy többet fizet.
Minimális javaslatom, hogy az alacsony jövedelműek adóterhe csökkenjen jövőre, a magasabb jövedelműek adóját pedig annyival emelje a kormány egy magasabb kulcs bevezetésével, hogy ez garantáltan ne okozzon adókiesés miatti költségvetési mizériát. Senki nem zúgolódna egy 20%-os adókulcs bevezetésére, ez egyáltalán nem hátráltatná a gazdaság áhított fellendülését (azt úgyis a nemzeti ipar fejlesztése és a világpiaci helyzet határozza meg), ellenben enyhítené a jogos szociális elégedetlenséget.
Ha már itt tartunk, a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztését valóban meg kellene tiltani a politikusok és magasabb rangú állami tisztviselők számára, ebben is az ellenzéknek van igaza. A kormány ellenvetése, miszerint "ez az ötlet nem méltó a téma súlyához" tényleg nem méltó a téma súlyához. Súlyos szempont ugyanis a látszat elkerülése, hogy a választók helyett a kormány álságosan a saját tagjait és érdekeltségeit hozza helyzetbe.
Az egykulcsos adó csodálatos gazdaságélénkítő hatása ugyanolyan dogma, mint a szabad piac csodálatos erejébe vetett hit. Az ország irányítása a gazdasági eszközök ésszerű alkalmazását kívánja, és nem az ökör következetességét. Ezúttal a kétkulcsos adót sürgető ellenzéknek van igaza.
Nem vagyok ab ovo ellensége az egykulcsos adónak, amennyiben senki nem jár rosszul vele, a rászorulók pedig kimondottan jól járnak. Ez matematikailag, lássuk be, igen nehezen jön össze. Megengedhetetlen, hogy az idei kudarc után, amikor kiderült, hogy az eltartott nélküli alacsony jövedelműek zsebében -- ha kevéssel is, de -- kevesebb marad, mint tavaly, jövőre tovább erőltessék az egykulcsos dogmát.
Az egykulcsos adó káros az eltartott nélküli alacsony jövedelműekre, ezért ők joggal neheztelnek. Ugyanakkor el nem várt módon hozza előnybe a magasabb jövedelműeket, és ők ezért nem különösebben hálásak, számukra ez az előny nem volt fontos szempont. Az egykulcsos adó olyan, mint államilag egyforma bolti árakat garantálni a Nyóckerben és a Rózsadombon. Aki rosszul jár a Nyóckerben, az mérges lesz, aki jól jár a Rózsadombon, az meg nem lesz érte hálás, simán kifizette volna a többletet. Mi több, maga is természetesnek tartotta volna, hogy többet fizet.
Minimális javaslatom, hogy az alacsony jövedelműek adóterhe csökkenjen jövőre, a magasabb jövedelműek adóját pedig annyival emelje a kormány egy magasabb kulcs bevezetésével, hogy ez garantáltan ne okozzon adókiesés miatti költségvetési mizériát. Senki nem zúgolódna egy 20%-os adókulcs bevezetésére, ez egyáltalán nem hátráltatná a gazdaság áhított fellendülését (azt úgyis a nemzeti ipar fejlesztése és a világpiaci helyzet határozza meg), ellenben enyhítené a jogos szociális elégedetlenséget.
Ha már itt tartunk, a devizahitelek rögzített árfolyamon történő végtörlesztését valóban meg kellene tiltani a politikusok és magasabb rangú állami tisztviselők számára, ebben is az ellenzéknek van igaza. A kormány ellenvetése, miszerint "ez az ötlet nem méltó a téma súlyához" tényleg nem méltó a téma súlyához. Súlyos szempont ugyanis a látszat elkerülése, hogy a választók helyett a kormány álságosan a saját tagjait és érdekeltségeit hozza helyzetbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése