Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy Magyarország unikum, a vizsgált időszaktól és a megfigyelő politikai hozzáállásától függően hol éltanulónak, hol vérciki sereghajtónak tűnünk. A valóság ennél bonyolultabb. Három aktuális európai példa rövid leírásával szeretném megnyugtatni azokat, akik Magyarország elszigetelődésétől tartanak.
A hatalomba betonozódás kapcsán aggódók vigasztalódjanak a görög példán. Görögországban dinasztikus a demokrácia. A jelenlegi baloldali miniszterelnök Jeórjiosz Papandreu (PASzOK) apja és nagyapja is hosszabb-rövidebb ideig miniszterelnök volt, az előző jobboldali miniszterelnök, Kosztasz Karamanlisz (Új Demokrácia) apja szintén. Mintha "demokrácia" jelszóval két rivális királyi család váltogatná egymást az ország élén. Berlusconi olaszországi sikereit a királyrivalizálással közeli rokonságban álló klánmentalitásnak tulajdonítják. Ehhez képest Magyarországon senki nem tudott még a hatalomba betokozódni.
A bankadóról Orbán úr többször elmondta, hogy mi vezettük be elsőként, és Európa számos országa követ bennünket e téren. Az ellenzéki újságokban ugyancsak többször megjelent a cáfolat, miszerint a magyar bankadó teljesen más, mint amit például a britek bevezettek (a miénk tízszer akkora mértékű, és egyszerű elvonás, míg a brit bankadó egy biztonsági pénzalapba kerül). Nos, a bankok kontra társadalom mérkőzés jelen állása mellett számos európai ország fontolgatja a magyarra ténylegesen hasonlító banksarc bevezetését, dacolva a brit és német szakmai kritikákkal, valamint a Kínába vagy akár távoli galaxisok peremvidékére költözéssel riogató bankokkal.
A magyar chipsadóhoz hasonló adónem bevezetéséről tárgyalnak Franciaországban: 23%-os különadóval sújtanák a magas cukor- és/vagy sótartalmú termékeket. Mivel az 55 milliós francia piac megkerülhetetlen, a nagy chips- és üdítőgyártók új termékeket fejlesztenek az egészségtudatosok számára, és kertelés nélkül elismerik, hogy a világméretű elhízás kiváltotta fogyasztói aggályok bizony jogosak, továbbá felelős vállalati magatartással (és nem kivonulással, nem gazdasági apokalipszis meglebegtetésével) kezelendők.
A magyaroknak semmi okuk szégyenkezni a Fidesz-kormány közösségi szempontú gondolkodása miatt, még akkor sem, ha a konkrét intézkedések célravezető volta, eredményessége, hatékonysága helyenként megkérdőjelezhető -- sőt, mindenkit arra biztatok, hogy bátran kérdőjelezze is meg, bírálja ezeket az intézkedéseket, tegyen javaslatot még közösségibb gondolkodásra, cselekvésre! Ne essünk át azonban a ló túloldalára, a kíméletlen önostorozás alaptalan és szükségtelen. Ahogy a fenti példák is mutatják, jelenleg az európai kormányzati trendek fősodrában helyezkedünk el, azaz trendbe illeszkedők, sőt néha trendalakítók lettünk.
A hatalomba betonozódás kapcsán aggódók vigasztalódjanak a görög példán. Görögországban dinasztikus a demokrácia. A jelenlegi baloldali miniszterelnök Jeórjiosz Papandreu (PASzOK) apja és nagyapja is hosszabb-rövidebb ideig miniszterelnök volt, az előző jobboldali miniszterelnök, Kosztasz Karamanlisz (Új Demokrácia) apja szintén. Mintha "demokrácia" jelszóval két rivális királyi család váltogatná egymást az ország élén. Berlusconi olaszországi sikereit a királyrivalizálással közeli rokonságban álló klánmentalitásnak tulajdonítják. Ehhez képest Magyarországon senki nem tudott még a hatalomba betokozódni.
A bankadóról Orbán úr többször elmondta, hogy mi vezettük be elsőként, és Európa számos országa követ bennünket e téren. Az ellenzéki újságokban ugyancsak többször megjelent a cáfolat, miszerint a magyar bankadó teljesen más, mint amit például a britek bevezettek (a miénk tízszer akkora mértékű, és egyszerű elvonás, míg a brit bankadó egy biztonsági pénzalapba kerül). Nos, a bankok kontra társadalom mérkőzés jelen állása mellett számos európai ország fontolgatja a magyarra ténylegesen hasonlító banksarc bevezetését, dacolva a brit és német szakmai kritikákkal, valamint a Kínába vagy akár távoli galaxisok peremvidékére költözéssel riogató bankokkal.
A magyar chipsadóhoz hasonló adónem bevezetéséről tárgyalnak Franciaországban: 23%-os különadóval sújtanák a magas cukor- és/vagy sótartalmú termékeket. Mivel az 55 milliós francia piac megkerülhetetlen, a nagy chips- és üdítőgyártók új termékeket fejlesztenek az egészségtudatosok számára, és kertelés nélkül elismerik, hogy a világméretű elhízás kiváltotta fogyasztói aggályok bizony jogosak, továbbá felelős vállalati magatartással (és nem kivonulással, nem gazdasági apokalipszis meglebegtetésével) kezelendők.
A magyaroknak semmi okuk szégyenkezni a Fidesz-kormány közösségi szempontú gondolkodása miatt, még akkor sem, ha a konkrét intézkedések célravezető volta, eredményessége, hatékonysága helyenként megkérdőjelezhető -- sőt, mindenkit arra biztatok, hogy bátran kérdőjelezze is meg, bírálja ezeket az intézkedéseket, tegyen javaslatot még közösségibb gondolkodásra, cselekvésre! Ne essünk át azonban a ló túloldalára, a kíméletlen önostorozás alaptalan és szükségtelen. Ahogy a fenti példák is mutatják, jelenleg az európai kormányzati trendek fősodrában helyezkedünk el, azaz trendbe illeszkedők, sőt néha trendalakítók lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése