2011. szeptember 4., vasárnap

Elgörbült logikánk kiegyenesítése

Egy személyiségfejlesztő tanfolyamon ismertem meg az alábbi történetet. Etológusok tanulmányozták a barrakuda viselkedését. A barrakuda villámgyors tengeri ragadozóhal. A tudósok egy akváriumba betettek egy barrakudát és egy kishalat. Mi történt? A barrakuda azonnal felfalta. Ezután az akvárium közepébe üvegfalat helyeztek, és a barrakudát az egyik térfélre, egy újabb kishalat pedig a másik térfélre tettek. Mi történt? A barrakuda a hal után vetette magát, teljes lendülettel nekiúszott az üvegfalnak. Jól beverte az orrát. Majd még egyszer nekiúszott. Aztán még egyszer. Aztán még megszámlálhatatlanul sokszor.

Egy idő múlva azonban elfáradt, összeverte az orrát, és belenyugodott, hogy valamilyen ismeretlen erő feszül közte és a célpont között. Hiába látja, nem tudja elérni. Hiába akarja, nem képes rá. Ha megpróbálja, mindig kudarcot vall. Az etológusok feljegyezték, hogy a barrakuda rövidesen nyolcas alakban kezdett úszni a saját térfelén, körbe-körbe. Többet nem úszott neki az üvegfalnak, naphosszat csak rótta a köreit. Az etológusok a jelenséget a frusztráltság köreinek nevezték. (E köröket bárki megfigyelheti az állatkerti nagyragadozóknál.)

Néhány hét elteltével az etológusok kivették az üvegfalat. Az akvárium egyik felében ott maradt a barrakuda, a másik felében ott maradt a kishal, kettőjük között nem volt akadály. Mi történt? A barrakuda rótta tovább a frusztrált köröket, meg sem kísérelte elkapni a halat. Viselkedése rögzült, kondicionálódott.
A szakemberek szerint a személyiség kiteljesedése azzal kezdődik, hogy kilépünk a magunk frusztrált köreiből, és újra felderítjük lehetőségeink tényleges határait. Gyerekként egy csomó korlátba ütköztünk, ebből rengeteg negatív következtetést vontunk le. Jóval gyorsabban tanultunk, mint a barrakuda, nem nyúltunk százszor a forró vasalóhoz.

Közben felnőttünk, nagyobbak, erősebbek, ügyesebbek, okosabbak lettünk. Ki fog derülni, hogy képesek vagyunk sok mindenre, amiről eddig úgy tudtuk, hogy dehogy. Ki fog derülni, hogy ha világos célt tűzünk ki, és azt magunk előtt látjuk, akkor egyenes mozgással el is tudjuk érni. Így van ez nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is, és különösen érvényes ránk, magyarokra. A történelem zivataros évszázadai után így dalolhatnánk: "barrakudasors akit régen tép, hozz rá víg esztendőt".
Az alábbi rövid eszmefuttatásokban frusztrált köreinket katalogizáltam, és javaslatot is teszek a továbblépésre.

Talk to your congressman (beszélj a képviselőddel)
Ezt mondja egy amerikai, ha bármiféle közéleti problémáról panaszkodsz neki. Menj el a képviselődhöz, beszéld meg vele, ő pedig tegyen javaslatot a Kongresszusban. Ha igazad van, és hajlandó vagy dolgozni is érte, javaslatodból hamarosan törvény lesz, panaszodat orvosolják. Nos, congressman-jeinknek van fogadóórájuk, általában hetente egyszer a felkereshetők a választókörzetben.

See - Think - Act (láss - gondolkodj - cselekedj)
Szintén amerikai logika: ha problémád van, végezz helyzetfelmérést, találd ki a megoldást, és hajrá! Ki fog derülni, hogy A-ból B-be a legrövidebb út az egyenes. Természetesen lesznek akadályok, melyeket értelemszerűen kell kezelnünk: a bozóton célszerű áttörni, a betonfalat viszont meg kell kerülni.

A média butít minket
Bevett gondolat, de nem pontos. Ha sok egyszerűen irányítható gondolkodású ember nézi a műsorokat, akkor a nekik szánt reklámokkal sok pénzt lehet keresni. (Feláll egy színész: "A" mosópor jobb, mint "B" mosópor. Egy hét múlva "A" mosópor milliárdos forgalmat produkál.) Ha sok okos ember nem nézi a műsorokat, nem reagál pavlovi módon a reklámokra, akkor előbb-utóbb okosaknak szánt műsorokkal csábítják őket vissza, okosaknak szánt reklámokat készítenek. Persze azt is látni kell, hogy egy okosaknak szánt reklám drágább, és kevésbé kiszámítható hasznot hoz, ezért ne csalódjunk, ha egész addig kisebbségben marad ez a műfaj, amíg a társadalomban kisebbségben marad az, amit mi  "okosság"-nak gondolunk.

A bankok kizsákmányolják az embereket
Ez sem pontos így. A bankok helyzetben vannak, nem alapíthat akárki bankot. Ennek persze a csődveszély az oka, tehát a bankalapítást mindenkor kemény pénzügyi feltételekhez fogják kötni. A bankok annyival nyújtanak kedvezőtlenebb kondíciókat Besenyeő Pista bácsi kasszájánál, amennyit adóznak, amennyi pénzük az üzletben fekszik, amennyivel költségesebb egy bizalomgerjesztő márványpiramis a panellakásnál, plusz még egy ismeretlen mértékű "helyzetben-vagyok" tényező! Ez a tényező alternatív bank alapításával kiiktatható, a Waldorf-mozgalom már kísérletet is tett rá. Ideje lenne alapítani egy humanista és egy keresztény bankot is, hogy a kondíciókat optimalizáljuk.

A plázák elnyomják a kiskereskedőket
Szintén nem pontos. A plázákat gazos szántóföldekre, lerobbant, eladhatatlan épületek helyére építették. A plázák folyamatosan tele vannak vásárlókkal. Amelyik közösség vákumot hagy a kiskereskedelemben, az nem sértődhet meg, ha a vákumot kedve ellenére töltik be.

Akkor vagyok jó magyar, ha rossz magyarnak mondanak a szerintem rossz magyarok
Matematikailag logikus inverzió: akkor vagyok plusz, ha mínusszal beszoroz egy mínusz. A lélek ellenben csak a pozitívat és annak hiányát ismeri, a személyiségben kétféle hiány nem fordul át pozitív értékbe. Ha egy szerintem rossz arcú férfi rossz arcúnak nevez, attól nem "jó pasi"-nak fogom magam érezni, hanem kénytelen leszek indulattal kompenzálni az ócska hangulatomat. Országos méretekben 5% rossz arcú ember negatív véleménye még feldolgozható, de 55% szerintem rossz arcú ember negatív véleménye már kiveri a biztosítékot. Célszerű kiegyenesíteni ezt a frusztrált kört. Úgy érezhetem magam valóban jó magyarnak, hogy megbeszélem a többiekkel, milyen is lenne a "jó" magyar, majd úgy viselkedem, és elvárom a megérdemelt minősítést.

Trianon visszacsinálása mindent megoldana
1918-ban több millió magyar maradt az ország határain kívül, Trianon tehát nyilvánvalóan nem volt igazságos. Rengeteg ásványkincs, gyár, üzem és infrastruktúra került a szomszédos országokhoz, és többek között a Kárpát-medence határaihoz alkalmazkodó út- és vasúthálózat. Ez súlyos érvágás. Azóta azonban eltelt 90 év, és még mindig nem építettük meg a mai országhatárokon belüli út- és vasúthálózatot, ami arra vall, hogy nálunk a lehetőségből nem lesz automatikusan valóság. Ha rosszul sáfárkodunk a nekünk adatott területtel, miből gondoljuk, hogy háromszor akkora területtel majd jól fogunk sáfárkodni? A világ a határok megváltoztatása nélkül is tele van lehetőségekkel, azokat kihasználva egy életképes közösség jólétet alakíthat ki. A mai Magyarország életképes, ideje, hogy a múltba fordulás helyett összefogással teremtsünk jólétet.

Két ellentétes barrakuda nyolcas
A jobboldal és a baloldal éppen ellentétesen rója a maga frusztrált köreit, állandóan egymásba ütköznek, egyetlen szón is halálosan össze tudnak veszni. Ideje lenne észrevenniük, hogy mindketten azért frusztráltak, mert úgy érzik, hogy céljaik elérhetetlenek, s hogy éppen a másik barrakuda hibás mozgása miatt azok. Mindketten tévednek. Ki kellene lépniük a frusztrált körökből, fel kéne deríteniük a tényleges lehetőségeket, és közösen elindulni feléjük, a nem létező üvegfalon át.

Független vagyok, mert mindkét politikai oldalt utálom
A magyar ember hagyományosan nem vesz részt a közéletben, de sérelmezi, hogy nem részesül a részvétel áldásaiból. Nem könnyű a részvétel, aki megpróbálja, hamar lepattan az elitről. Logikusan kondicionálódtunk arra, hogy vagy apatikus kisemberek lehetünk, vagy a kisemberrel szemben elutasító elit. A demokrácia részvételt, állampolgári aktivitást igényel, ezért úgy kell önkéntes közéleti tevékenységet végeznünk, hogy közben ne akarjunk elitté válni. A közéleti függetlenség kerülendő, mert csak látszat, vagy teljes apátiát takar. Független ember nincs (kivéve engem, én például teljesen független vagyok Észak- és Dél-Szomália olajmegosztásának kérdésében, valamint a bolíviai lítiumkészlet hasznosításának témájában). A magyar viszonyok tekintetében nem független vagyok, hanem a másik politikai táborral korrekt párbeszédre törekvő, demokratikus szemléletű állampolgár.

A politikusok gazemberek
A politikus határozott személyiségprofillal rendelkezik: pénzre, hatalomra, hírnévre hajt, és átgázol a jogszabályokon. Ellenben gyakran kiegyezik az ellenfeleivel, rendkívül praktikus, és csak ő képes egy országot irányítani, képviselni a hasonló profilú nemzetközi nagyvadak között. Szidás helyett tiszteletet érdemel, és ösztönzést a közösség (nemzet) érdekeinek képviseletére. Ha tisztességes politikusokat akarunk, tisztességesen fizessük őket, részesítsük őket anyagi és erkölcsi elismerésben az elért eredményekért.

A jó miniszterelnök nem kér fizetést
Nincs valóban ingyen dolgozó miniszterelnök, ahogy nincs ingyen ebéd sem. A miniszterelnöki munka nagyon kemény feladat, tisztességes -- azaz minimum bankigazgatói -- fizetést érdemel, aki vállalja.

Egy jó kormány megszorítás nélkül dolgozik
Királyfi, te még hiszel a mesékben? A megszorítás azt jelenti, hogy az előző évhez képest kevesebbet költ az állam bizonyos dolgokra. Megszorításra akkor van szükség, ha bármilyen megfontolásból csökkennek az állami bevételek. A megszorítás nem mumus, nem a következetlenség, nem a hazugság jele, hanem evidencia a romló hazai és/vagy nemzetközi viszonyok közepette. Ha a magyar közvélemény lidércnek gondolja a megszorítást, arra ítéli önmagát, hogy politikusai minden választáson becsapják. A jobb- és baloldali értelmiség együttműködésével ki kell dolgozni azokat az objektív mutatókat, amelyekkel mérhetők egy kormány tényleges eredményei, majd ebben a keretben hatékony működést, de nem megszorításmentességet kell elvárni.

Keressük a jó példát
Az állampolgári aktivitás szép példái a Bódvalenkén elkészült házfestmények (http://www.bodvalenke.eu/). Sok ezer hasonló példa kell még a jóléthez, gyűjtsük és teremtsük őket együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése