A nemzeti minimum bevezetése a legjobb dolog, ami Magyarországgal a honfoglalás óta történt. István és Koppány között nem jött létre nemzeti minimum, ahogy a tatárjárás, a kiskirályok, a Dózsa-felkelés, a mohácsi vész, a Monarchia, a Tanácsköztársaság és a vészkorszak, majd a szocializmus, a rendszerváltás alatt és után sem létezett, egészen 2010-ig. Mi ez a csodálatos képződmény, amely új korszakot nyit hazánk történelmében?
A nemzeti minimum közösségi minimum, Magyarország egész lakossága és a határon túli magyarok érdekeinek halmaza, amelyről a jobboldal meghirdette, hogy mostantól képviseli. Konkrét szempontjai: a hazai zsebekben maradó GDP, ezáltal az össznépi jólét növelése, az adósság és a deficit csökkentése, a közbiztonság garantálása, a társadalmi összetartás, a fenntartható gazdasági-környezeti-társadalmi viszonyok megteremtése. A nemzeti minimum azt jelenti, hogy ezekből a közös célokból nem engedünk, nem tesszük őket a politikai zsákmányszerzés, a hatalmi ambíciók martalékává, közéleti csatáinkat ezentúl más törésvonalak mentén vívjuk meg.
A nemzeti minimum meghirdetése egyoldalúan történt, a baloldal nem csatlakozott, de játékelméletileg nincs más választása. A választók többsége a nemzeti minimum pártján áll, és ez évszázadok óta esedékes paradigmaváltást indított el. Nem véletlen ugyanis, hogy a demokrácia fékei és ellensúlyai az ország szinte teljes működésképtelenségéhez vezettek: a hagyományosan negatív magyar gondolkodás egészen a bukás, a csőd, a teljes összeomlás határáig bármikor kész volt megmagyarázni, hogy mit miért nem kell megtenni, miért demokratikus ösztönözni a bűnözést, egekbe futtatni az adósságot, elhalasztani a reformokat.
A nemzeti minimum képviselete ügyében szabad a pálya, egyenlő a verseny. Egyrészt bátran kritizálható a nemzeti minimum végrehajtása terén a Fidesz és a Jobbik, másrészt az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik kidolgozhatják a saját alternatíváikat, sőt sikerre is számíthatnak, feltéve, hogy terveik nem süllyednek a közös érdekek képviseletének küszöbe alá. Az MSZP például reményeim szerint kidolgozza majd a nemzeti minimum + szociális boldogságnövelő intézkedéscsomagját, az LMP pedig a nemzeti minimum + átlátható állam + fenntartható környezetgazdálkodás rendszerét.
Legfrissebb adataim szerint az ellenzéki pártok vezetése már érzi a régi (nemzeti kontra nemzetközi) paradigma tartós ellehetetlenülését, de még nem talált rá a kiutat jelentő pozitív alternatívák kidolgozásának módszerére. Az ellenzékkel szimpatizáló választók frusztráltan vagdalkoznak véres kardként forgatott negatív gondolataikkal, el sem tudják képzelni, hogy közös céljaink pozitív nyelvezettel is megfogalmazhatók. Teljes tanácstalanságuknak jobb híján a pártmarketingesek vetnek majd véget, szájukba adva a vállalható közösségi jelszavakat. A következő választást pártjaink már a nemzeti minimumot alapként elfogadva vívják meg.
A nemzeti minimum közösségi minimum, Magyarország egész lakossága és a határon túli magyarok érdekeinek halmaza, amelyről a jobboldal meghirdette, hogy mostantól képviseli. Konkrét szempontjai: a hazai zsebekben maradó GDP, ezáltal az össznépi jólét növelése, az adósság és a deficit csökkentése, a közbiztonság garantálása, a társadalmi összetartás, a fenntartható gazdasági-környezeti-társadalmi viszonyok megteremtése. A nemzeti minimum azt jelenti, hogy ezekből a közös célokból nem engedünk, nem tesszük őket a politikai zsákmányszerzés, a hatalmi ambíciók martalékává, közéleti csatáinkat ezentúl más törésvonalak mentén vívjuk meg.
A nemzeti minimum meghirdetése egyoldalúan történt, a baloldal nem csatlakozott, de játékelméletileg nincs más választása. A választók többsége a nemzeti minimum pártján áll, és ez évszázadok óta esedékes paradigmaváltást indított el. Nem véletlen ugyanis, hogy a demokrácia fékei és ellensúlyai az ország szinte teljes működésképtelenségéhez vezettek: a hagyományosan negatív magyar gondolkodás egészen a bukás, a csőd, a teljes összeomlás határáig bármikor kész volt megmagyarázni, hogy mit miért nem kell megtenni, miért demokratikus ösztönözni a bűnözést, egekbe futtatni az adósságot, elhalasztani a reformokat.
A nemzeti minimum képviselete ügyében szabad a pálya, egyenlő a verseny. Egyrészt bátran kritizálható a nemzeti minimum végrehajtása terén a Fidesz és a Jobbik, másrészt az ellenzéki pártok és szimpatizánsaik kidolgozhatják a saját alternatíváikat, sőt sikerre is számíthatnak, feltéve, hogy terveik nem süllyednek a közös érdekek képviseletének küszöbe alá. Az MSZP például reményeim szerint kidolgozza majd a nemzeti minimum + szociális boldogságnövelő intézkedéscsomagját, az LMP pedig a nemzeti minimum + átlátható állam + fenntartható környezetgazdálkodás rendszerét.
Legfrissebb adataim szerint az ellenzéki pártok vezetése már érzi a régi (nemzeti kontra nemzetközi) paradigma tartós ellehetetlenülését, de még nem talált rá a kiutat jelentő pozitív alternatívák kidolgozásának módszerére. Az ellenzékkel szimpatizáló választók frusztráltan vagdalkoznak véres kardként forgatott negatív gondolataikkal, el sem tudják képzelni, hogy közös céljaink pozitív nyelvezettel is megfogalmazhatók. Teljes tanácstalanságuknak jobb híján a pártmarketingesek vetnek majd véget, szájukba adva a vállalható közösségi jelszavakat. A következő választást pártjaink már a nemzeti minimumot alapként elfogadva vívják meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése