Pártjaink mindenféle hátsó szándékok szerint beszélnek a közügyekről, fehéret ígérnek, miközben feketére gondolnak. Az önellentmondástól vissza nem riadva szidják a többi párt fehér ígéretei mögött felfedezni vélt feketeséget, képmutatásnak állítván be azt. "Szavazz rám, mert minden krétai hazudik, még én vagyok a legőszintébb."
A választó kognitív útvesztőbe kerül, ha rácuppan a gumicsont formában eléje tálalt ügyekre: a retorika alapján eldönthetetlennek látszik, ki/mi a jobb. Második lehetőségként azt vizsgálja, ki/mi a legkevésbé rossz. Hosszú távon ebből fakad, hogy a magyar közélet minőségét nem a toplista éléhez, hanem a sereghajtókhoz lehet mérni. Fogalmunk sincs, mitől lehetne jobb, de tény, hogy van ennél rosszabb is. Magyarországon hideg polgárháború dúl - mondja Tölgyessy Péter. Mi szájkaratézunk, Ruandában meg fegyverek ropognak.
A közjó bevezetése minőségi ugrást hoz. Ha minden közügyben a közjóra hivatkozunk, akkor a köz is hozzá tud szólni, mennyire jó az neki. A felsőoktatási tandíj esetében a köz egyetért, hogy a szegény tehetséges gyerekek tanulhassanak ingyen, a jómódú tehetségesek ellenben fizethetnek némi tandíjat, a tetszőleges anyagi helyzetű tehetségtelenek pedig feltétlenül perkáljanak keményen az egyetemi levegő rontásáért. Ehhez képest gumicsont, hogy melyik párt mikor mit ígért, közben mit akart (volna), és mivel érvel/cáfol most a tandíjak bevezetése mellett/ellen.
Ugyanez a helyzet az államháztartás egyensúlyával. Gumicsont, hogy ki akar(t) megszorításokat, és ki nem. A közjó szempontjából az a jó, ha az állami bevételek és kiadások nagyjából egyensúlyba kerülnek. Arról már hosszan és értelmesen lehet beszélni, hogyan érhető el a legigazságosabb egyensúly. A közjó fogalma egyszerű nyelvezetet ad a közélet nagy kérdéseinek tárgyalásához, ahogy a valóság millió színárnyalata is sokkal kezelhetőbbé válik, ha a három alapszín kombinációjaként írjuk le.
A közjó persze végtelen vitaciklusok forrása is lehet, ha Laár pour Laár okoskodásba megy át. Nyilvánvalóan nincs egységes és vitathatatlan, tudományos, aktuális, helytálló, stb. közjó, hanem többféle közjó felfogás létezik, és azokból több tucat vagy akár több száz végrehajtási mód is levezethető. Bajban lennénk, ha több száz nagyon hasonló Mercedes-modell közül kéne a szerintünk legjobbat kiválasztanunk, a tehetséges mérnökök ezért szűkítik a választékot néhány karakteres variációra. A közjó gyakorlatával is célszerű ezt tennünk.
A Möbius-szalag formájú közbeszéd elkerülésére javaslom, hogy úgy fogjuk fel a közjót, mintha egy népkonyhában hetente változó stáb főzne ebédet, három szempont alapján: minden nap olyat kell feltálalni, ami a stáb meggyőződése szerint finom, tápláló, és megfizethető. Ahelyett, hogy hosszan vitatnánk, szabad-e spenótot tenni a rántotthús mellé, kóstoljuk meg, finom-e. Talán sosem hittük volna, hogy jó lehet, és mégis. A stáb okosan teszi, ha egyrészt a saját főztjén él, másrészt megkérdezi a fogyasztókat, nekik is ízlik-e. Ha ízlik, jó az esély, hogy legközelebb ismét beengedik a konyhába.
Egy megfontolt konyháscsapat arról sem feledkezhet meg, hogy jövő héten, de legkésőbb két hét múlva új stáb jön, következésképp nem hergelheti a népet szálkás tonhallal vagy pacallal, ha a nép azt úúúútálja.
A választó kognitív útvesztőbe kerül, ha rácuppan a gumicsont formában eléje tálalt ügyekre: a retorika alapján eldönthetetlennek látszik, ki/mi a jobb. Második lehetőségként azt vizsgálja, ki/mi a legkevésbé rossz. Hosszú távon ebből fakad, hogy a magyar közélet minőségét nem a toplista éléhez, hanem a sereghajtókhoz lehet mérni. Fogalmunk sincs, mitől lehetne jobb, de tény, hogy van ennél rosszabb is. Magyarországon hideg polgárháború dúl - mondja Tölgyessy Péter. Mi szájkaratézunk, Ruandában meg fegyverek ropognak.
A közjó bevezetése minőségi ugrást hoz. Ha minden közügyben a közjóra hivatkozunk, akkor a köz is hozzá tud szólni, mennyire jó az neki. A felsőoktatási tandíj esetében a köz egyetért, hogy a szegény tehetséges gyerekek tanulhassanak ingyen, a jómódú tehetségesek ellenben fizethetnek némi tandíjat, a tetszőleges anyagi helyzetű tehetségtelenek pedig feltétlenül perkáljanak keményen az egyetemi levegő rontásáért. Ehhez képest gumicsont, hogy melyik párt mikor mit ígért, közben mit akart (volna), és mivel érvel/cáfol most a tandíjak bevezetése mellett/ellen.
Ugyanez a helyzet az államháztartás egyensúlyával. Gumicsont, hogy ki akar(t) megszorításokat, és ki nem. A közjó szempontjából az a jó, ha az állami bevételek és kiadások nagyjából egyensúlyba kerülnek. Arról már hosszan és értelmesen lehet beszélni, hogyan érhető el a legigazságosabb egyensúly. A közjó fogalma egyszerű nyelvezetet ad a közélet nagy kérdéseinek tárgyalásához, ahogy a valóság millió színárnyalata is sokkal kezelhetőbbé válik, ha a három alapszín kombinációjaként írjuk le.
A közjó persze végtelen vitaciklusok forrása is lehet, ha Laár pour Laár okoskodásba megy át. Nyilvánvalóan nincs egységes és vitathatatlan, tudományos, aktuális, helytálló, stb. közjó, hanem többféle közjó felfogás létezik, és azokból több tucat vagy akár több száz végrehajtási mód is levezethető. Bajban lennénk, ha több száz nagyon hasonló Mercedes-modell közül kéne a szerintünk legjobbat kiválasztanunk, a tehetséges mérnökök ezért szűkítik a választékot néhány karakteres variációra. A közjó gyakorlatával is célszerű ezt tennünk.
A Möbius-szalag formájú közbeszéd elkerülésére javaslom, hogy úgy fogjuk fel a közjót, mintha egy népkonyhában hetente változó stáb főzne ebédet, három szempont alapján: minden nap olyat kell feltálalni, ami a stáb meggyőződése szerint finom, tápláló, és megfizethető. Ahelyett, hogy hosszan vitatnánk, szabad-e spenótot tenni a rántotthús mellé, kóstoljuk meg, finom-e. Talán sosem hittük volna, hogy jó lehet, és mégis. A stáb okosan teszi, ha egyrészt a saját főztjén él, másrészt megkérdezi a fogyasztókat, nekik is ízlik-e. Ha ízlik, jó az esély, hogy legközelebb ismét beengedik a konyhába.
Egy megfontolt konyháscsapat arról sem feledkezhet meg, hogy jövő héten, de legkésőbb két hét múlva új stáb jön, következésképp nem hergelheti a népet szálkás tonhallal vagy pacallal, ha a nép azt úúúútálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése