Évek óta halljuk, hogy Magyarországon egyre kevesebb gyerek születik, egyre kevesebb az aktív korú, egyre kevesebben tartanak el egyre több és egyre tovább élő embert. A köztudatba lassan átmegy, hogy akár a nyugdíjrendszer összeomlása is bekövetkezhet. Ezek a problémák mind megoldódnának, ha a gyermekvállalási hajlandóság a jelenlegi 1,7 körülről 2,2-re emelkedne. Mivel ilyen léptékű változás tollvonással aligha érhető el, hatékony ösztönzőre teszek javaslatot.
Nehezíti a magyar helyzetet, hogy a családpolitika tekintetében finoman szólva nincs egyetértés a bal- és jobboldali értelmiségiek, szakemberek, politikusok között: a jobboldal a családi adókedvezményt tartja megfelelőnek, míg a baloldal a családi pótlék rászorultakra korlátozott alkalmazását. Ebben az írásban nem célom megismételni a két irányzat részletes érveit -- írtak és szóltak erről eleget. Mindössze leszögezem, hogy a kormányváltások miatt cikkcakkban alkalmazott intézkedések hatása gyengébb, mintha a két oldal kiegyezne egy közepes, de 20-30 évre szóló kompromisszumban.
A kiegyezést elősegítendő, javaslom, hogy készüljön átfogó felmérés a fiatal nők körében arról, szerintük mi ösztönözné őket a gyermekvállalásra. Reprezentatív mintára gondolok, hosszú kérdőívvel: elképzelhetőnek tartja-e, hogy három gyermeket vállal?; mit tartana a legfontosabbnak ahhoz, hogy három gyermeket vállaljon?; milyen országba szülne három gyereket?, stb. (A hármas szám ezúttal nem visszatérő népmesei kellék, hanem a 2,2-es célérték fő sikertényezője.)
Külön fejezet vonatkozna a leendő apákkal szemben megfogalmazódó elvárásokra: pl. érezze Walaky-nek magát, amikor ki kell vinni a szemetet; citromos sört igyon a TV előtt, és kínáljon meg belőle -- nota bene, focimeccs helyett nézzen több romantikus sorozatot; pakolja ki-be a mosogatógépet; támogassa a nemek közötti esélyegyenlőséget, és ne keressen többet a feleségnél; vállalja a gyermekgondozási időszak egy részét.
Az adatokat végzettség, szociális, regionális és város/vidék felosztásban elemezve ütős érvekkel lehetne alátámasztani a családpolitikai vita következő, ezúttal összpárti, sőt össznépi! körét.
Valószínű, hogy az általános iskolai végzettségűek könnyebben bevállalják a három gyereket. A világtrendek is azt mutatják, hogy minél alacsonyabb a végzettség, annál magasabb a gyermekvállalási hajlandóság. A szeptemberi National Geographic (az angol nyelvű változat) hosszú cikket közöl Brazília csökkenő születési adatairól s a nők ezzel párhuzamosan növekvő tudatosságáról, közéleti részvételéről, életminőségéről, jólétéről. Mind a liberálisok, mind a közösségben gondolkodók üdvözlendőnek tartják, ha ebben a társadalmi rétegben szülés előtt/helyett tanulnak és dolgoznak a nők (a szakemberek valójában nem ezen, hanem egymás elfogadhatatlannak tartott indokain veszekednek tanult emberhez méltatlan hangnemben, ami megtévesztheti az avatatlan szemlélőt).
A szakmunkás/technikus végzettségűek nagy valószínűséggel -- bizonyos feltételekhez kötötten -- szívesen vállalnának három gyereket. Cserébe több bölcsődét, óvodát, napközit és nyári tábort kérhetnek, hogy dolgozni tudjanak. Ebben a körben komoly ösztönző ereje lehet az anyagi támogatásnak is, legyen az családi pótlék és/vagy adókedvezmény.
Az egyetemi/főiskolai végzettségűeknél nagy valószínűséggel sem a gyermekneveléssel párhuzamos munkalehetőség, sem az anyagi ösztönzés nem jelent kellő vonzerőt három gyerekhez. Ez a társadalmi csoport a nemzetközi trendekből ítélve emelkedni, önkiteljesíteni akar, és ezt leginkább két gyerekkel tudja elképzelni.
Az előbbi feltételezésekből az következne, hogy az alsófokú végzettségű nőket -- családjuk és gyermekeik jóléte érdekében -- továbbtanulásra, szakmaszerzésre célszerű motiválni. A munkával elérhető jólétet már birtokló középfokú végzettségűeket kellene kiemelten ösztönözni egy harmadik-negyedik gyermek vállalására, míg a felsőfokú végzettségűek esetében célszerű elfogadni, hogy a harmadik gyerek náluk inkább kivétel, mint szabály lesz, tekintet nélkül az ösztönzőkre. Okfejtésem csupán józan ésszel végzett találgatás a világtrendek alapján, határozott kijelentéseket majd a felmérést követően teszek.
Addig is van azonban egy áthidaló javaslatom, amely nem diszkriminatív, nem szegényellenes, nem gazdagpárti, nem is kormányfüggő, és kiválóan kommunikálható: Gyermekeink Jövője néven állami programot kellene indítani. A programban azok a családok vehetnek részt, akik már két vagy három gyerekkel rendelkeznek, és a következő három éven belül még egyet vállalnak. Az állam egyösszegű támogatásként elhelyez számukra gyermekenként 5 millió forintot (tehát három gyermek esetén összesen 3x5 millió forintot, a harmadik gyerek megszületését követően) egy szabadon választható, biztonságos előtakarékossági konstrukcióban. A megtakarítást a nagykorúvá vált gyermek veheti fel, amennyiben és amikor szakmát vagy diplomát szerzett. A megtakarításból kizárólag ingatlant, kisebb lakást vagy házat vehet, így megalapozva felnőtt egzisztenciáját.
Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a megtakarítás visszaszáll az államra. Egy esetleges kormányváltást követően a már kifizetett támogatások nem vonhatók vissza, legfeljebb magát a programot lehet megszüntetni. Így a cikkcakknál eredményesebb időszakos működés érhető el.
Javaslatom előnye, hogy garantálja a gyermekvállalást, hathatósan ösztönzi a továbbtanulást/szakmaszerzést, felnőtt egzisztenciát ad, a szülőknek pedig belátható perspektívát mutat egy fenntartható, egyéni sikerre és jólétre épülő társadalom felé.
Nehezíti a magyar helyzetet, hogy a családpolitika tekintetében finoman szólva nincs egyetértés a bal- és jobboldali értelmiségiek, szakemberek, politikusok között: a jobboldal a családi adókedvezményt tartja megfelelőnek, míg a baloldal a családi pótlék rászorultakra korlátozott alkalmazását. Ebben az írásban nem célom megismételni a két irányzat részletes érveit -- írtak és szóltak erről eleget. Mindössze leszögezem, hogy a kormányváltások miatt cikkcakkban alkalmazott intézkedések hatása gyengébb, mintha a két oldal kiegyezne egy közepes, de 20-30 évre szóló kompromisszumban.
A kiegyezést elősegítendő, javaslom, hogy készüljön átfogó felmérés a fiatal nők körében arról, szerintük mi ösztönözné őket a gyermekvállalásra. Reprezentatív mintára gondolok, hosszú kérdőívvel: elképzelhetőnek tartja-e, hogy három gyermeket vállal?; mit tartana a legfontosabbnak ahhoz, hogy három gyermeket vállaljon?; milyen országba szülne három gyereket?, stb. (A hármas szám ezúttal nem visszatérő népmesei kellék, hanem a 2,2-es célérték fő sikertényezője.)
Külön fejezet vonatkozna a leendő apákkal szemben megfogalmazódó elvárásokra: pl. érezze Walaky-nek magát, amikor ki kell vinni a szemetet; citromos sört igyon a TV előtt, és kínáljon meg belőle -- nota bene, focimeccs helyett nézzen több romantikus sorozatot; pakolja ki-be a mosogatógépet; támogassa a nemek közötti esélyegyenlőséget, és ne keressen többet a feleségnél; vállalja a gyermekgondozási időszak egy részét.
Az adatokat végzettség, szociális, regionális és város/vidék felosztásban elemezve ütős érvekkel lehetne alátámasztani a családpolitikai vita következő, ezúttal összpárti, sőt össznépi! körét.
Valószínű, hogy az általános iskolai végzettségűek könnyebben bevállalják a három gyereket. A világtrendek is azt mutatják, hogy minél alacsonyabb a végzettség, annál magasabb a gyermekvállalási hajlandóság. A szeptemberi National Geographic (az angol nyelvű változat) hosszú cikket közöl Brazília csökkenő születési adatairól s a nők ezzel párhuzamosan növekvő tudatosságáról, közéleti részvételéről, életminőségéről, jólétéről. Mind a liberálisok, mind a közösségben gondolkodók üdvözlendőnek tartják, ha ebben a társadalmi rétegben szülés előtt/helyett tanulnak és dolgoznak a nők (a szakemberek valójában nem ezen, hanem egymás elfogadhatatlannak tartott indokain veszekednek tanult emberhez méltatlan hangnemben, ami megtévesztheti az avatatlan szemlélőt).
A szakmunkás/technikus végzettségűek nagy valószínűséggel -- bizonyos feltételekhez kötötten -- szívesen vállalnának három gyereket. Cserébe több bölcsődét, óvodát, napközit és nyári tábort kérhetnek, hogy dolgozni tudjanak. Ebben a körben komoly ösztönző ereje lehet az anyagi támogatásnak is, legyen az családi pótlék és/vagy adókedvezmény.
Az egyetemi/főiskolai végzettségűeknél nagy valószínűséggel sem a gyermekneveléssel párhuzamos munkalehetőség, sem az anyagi ösztönzés nem jelent kellő vonzerőt három gyerekhez. Ez a társadalmi csoport a nemzetközi trendekből ítélve emelkedni, önkiteljesíteni akar, és ezt leginkább két gyerekkel tudja elképzelni.
Az előbbi feltételezésekből az következne, hogy az alsófokú végzettségű nőket -- családjuk és gyermekeik jóléte érdekében -- továbbtanulásra, szakmaszerzésre célszerű motiválni. A munkával elérhető jólétet már birtokló középfokú végzettségűeket kellene kiemelten ösztönözni egy harmadik-negyedik gyermek vállalására, míg a felsőfokú végzettségűek esetében célszerű elfogadni, hogy a harmadik gyerek náluk inkább kivétel, mint szabály lesz, tekintet nélkül az ösztönzőkre. Okfejtésem csupán józan ésszel végzett találgatás a világtrendek alapján, határozott kijelentéseket majd a felmérést követően teszek.
Addig is van azonban egy áthidaló javaslatom, amely nem diszkriminatív, nem szegényellenes, nem gazdagpárti, nem is kormányfüggő, és kiválóan kommunikálható: Gyermekeink Jövője néven állami programot kellene indítani. A programban azok a családok vehetnek részt, akik már két vagy három gyerekkel rendelkeznek, és a következő három éven belül még egyet vállalnak. Az állam egyösszegű támogatásként elhelyez számukra gyermekenként 5 millió forintot (tehát három gyermek esetén összesen 3x5 millió forintot, a harmadik gyerek megszületését követően) egy szabadon választható, biztonságos előtakarékossági konstrukcióban. A megtakarítást a nagykorúvá vált gyermek veheti fel, amennyiben és amikor szakmát vagy diplomát szerzett. A megtakarításból kizárólag ingatlant, kisebb lakást vagy házat vehet, így megalapozva felnőtt egzisztenciáját.
Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a megtakarítás visszaszáll az államra. Egy esetleges kormányváltást követően a már kifizetett támogatások nem vonhatók vissza, legfeljebb magát a programot lehet megszüntetni. Így a cikkcakknál eredményesebb időszakos működés érhető el.
Javaslatom előnye, hogy garantálja a gyermekvállalást, hathatósan ösztönzi a továbbtanulást/szakmaszerzést, felnőtt egzisztenciát ad, a szülőknek pedig belátható perspektívát mutat egy fenntartható, egyéni sikerre és jólétre épülő társadalom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése