2011. szeptember 7., szerda

Milyen feltételekkel vállalna Ön három gyereket?

Évek óta halljuk, hogy Magyarországon egyre kevesebb gyerek születik, egyre kevesebb az aktív korú, egyre kevesebben tartanak el egyre több és egyre tovább élő embert. A köztudatba lassan átmegy, hogy akár a nyugdíjrendszer összeomlása is bekövetkezhet. Ezek a problémák mind megoldódnának, ha a gyermekvállalási hajlandóság a jelenlegi 1,7 körülről 2,2-re emelkedne. Mivel ilyen léptékű változás tollvonással aligha érhető el, hatékony ösztönzőre teszek javaslatot.

Nehezíti a magyar helyzetet, hogy a családpolitika tekintetében finoman szólva nincs egyetértés a bal- és jobboldali értelmiségiek, szakemberek, politikusok között: a jobboldal a családi adókedvezményt tartja megfelelőnek, míg a baloldal a családi pótlék rászorultakra korlátozott alkalmazását. Ebben az írásban nem célom megismételni a két irányzat részletes érveit -- írtak és szóltak erről eleget. Mindössze leszögezem, hogy a kormányváltások miatt cikkcakkban alkalmazott intézkedések hatása gyengébb, mintha a két oldal kiegyezne egy közepes, de 20-30 évre szóló kompromisszumban.

A kiegyezést elősegítendő, javaslom, hogy készüljön átfogó felmérés a fiatal nők körében arról, szerintük mi ösztönözné őket a gyermekvállalásra. Reprezentatív mintára gondolok, hosszú kérdőívvel: elképzelhetőnek tartja-e, hogy három gyermeket vállal?; mit tartana a legfontosabbnak ahhoz, hogy három gyermeket vállaljon?; milyen országba szülne három gyereket?, stb. (A hármas szám ezúttal nem visszatérő népmesei kellék, hanem a 2,2-es célérték fő sikertényezője.)

Külön fejezet vonatkozna a leendő apákkal szemben megfogalmazódó elvárásokra: pl. érezze Walaky-nek magát, amikor ki kell vinni a szemetet; citromos sört igyon a TV előtt, és kínáljon meg belőle -- nota bene, focimeccs helyett nézzen több romantikus sorozatot; pakolja ki-be a mosogatógépet; támogassa a nemek közötti esélyegyenlőséget, és ne keressen többet a feleségnél; vállalja a gyermekgondozási időszak egy részét.

Az adatokat végzettség, szociális, regionális és város/vidék felosztásban elemezve ütős érvekkel lehetne alátámasztani a családpolitikai vita következő, ezúttal összpárti, sőt össznépi! körét.

Valószínű, hogy az általános iskolai végzettségűek könnyebben bevállalják a három gyereket. A világtrendek is azt mutatják, hogy minél alacsonyabb a végzettség, annál magasabb a gyermekvállalási hajlandóság. A szeptemberi National Geographic (az angol nyelvű változat) hosszú cikket közöl Brazília csökkenő születési adatairól s a nők ezzel párhuzamosan növekvő tudatosságáról, közéleti részvételéről, életminőségéről, jólétéről. Mind a liberálisok, mind a közösségben gondolkodók üdvözlendőnek tartják, ha ebben a társadalmi rétegben szülés előtt/helyett tanulnak és dolgoznak a nők (a szakemberek valójában nem ezen, hanem egymás elfogadhatatlannak tartott indokain veszekednek tanult emberhez méltatlan hangnemben, ami megtévesztheti az avatatlan szemlélőt).

A szakmunkás/technikus végzettségűek nagy valószínűséggel -- bizonyos feltételekhez kötötten -- szívesen vállalnának három gyereket. Cserébe több bölcsődét, óvodát, napközit és nyári tábort kérhetnek, hogy dolgozni tudjanak. Ebben a körben komoly ösztönző ereje lehet az anyagi támogatásnak is, legyen az családi pótlék és/vagy adókedvezmény.

Az egyetemi/főiskolai végzettségűeknél nagy valószínűséggel sem a gyermekneveléssel párhuzamos munkalehetőség, sem az anyagi ösztönzés nem jelent kellő vonzerőt három gyerekhez. Ez a társadalmi csoport a nemzetközi trendekből ítélve emelkedni, önkiteljesíteni akar, és ezt leginkább két gyerekkel tudja elképzelni.

Az előbbi feltételezésekből az következne, hogy az alsófokú végzettségű nőket -- családjuk és gyermekeik jóléte érdekében -- továbbtanulásra, szakmaszerzésre célszerű motiválni. A munkával elérhető jólétet már birtokló középfokú végzettségűeket kellene kiemelten ösztönözni egy harmadik-negyedik gyermek vállalására, míg a felsőfokú végzettségűek esetében célszerű elfogadni, hogy a harmadik gyerek náluk inkább kivétel, mint szabály lesz, tekintet nélkül az ösztönzőkre. Okfejtésem csupán józan ésszel végzett találgatás a világtrendek alapján, határozott kijelentéseket majd a felmérést követően teszek.

Addig is van azonban egy áthidaló javaslatom, amely nem diszkriminatív, nem szegényellenes, nem gazdagpárti, nem is kormányfüggő, és kiválóan kommunikálható: Gyermekeink Jövője néven állami programot kellene indítani. A programban azok a családok vehetnek részt, akik már két vagy három gyerekkel rendelkeznek, és a következő három éven belül még egyet vállalnak. Az állam egyösszegű támogatásként elhelyez számukra gyermekenként 5 millió forintot (tehát három gyermek esetén összesen 3x5 millió forintot, a harmadik gyerek megszületését követően) egy szabadon választható, biztonságos előtakarékossági konstrukcióban. A megtakarítást a nagykorúvá vált gyermek veheti fel, amennyiben és amikor szakmát vagy diplomát szerzett. A megtakarításból kizárólag ingatlant, kisebb lakást vagy házat vehet, így megalapozva felnőtt egzisztenciáját.

Amennyiben e feltételek nem teljesülnek, a megtakarítás visszaszáll az államra. Egy esetleges kormányváltást követően a már kifizetett támogatások nem vonhatók vissza, legfeljebb magát a programot lehet megszüntetni. Így a cikkcakknál eredményesebb időszakos működés érhető el.

Javaslatom előnye, hogy garantálja a gyermekvállalást, hathatósan ösztönzi a továbbtanulást/szakmaszerzést, felnőtt egzisztenciát ad, a szülőknek pedig belátható perspektívát mutat egy fenntartható, egyéni sikerre és jólétre épülő társadalom felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése